Electronic L0V3

49. rész

---Zoe Fable---

- Meghalt a fenekem - nyögök fel, ahogy végre leszállunk a buszról. Alig két másodperc és Zayn már vigyorogva áll elõttem. Azt hittem, át akar ölelni, de mikor keze derekam helyett a fenekembe markol, akkor értetlenül ránézek.

- Csak stimulálom a feneked - néz rám ártatlanul, mire felhördülve ellököm magamtól.

- Tessék - nyújtja nekem Danny a táskámat. Ahelyett, hogy én venném el, Zayn dobja a vállára.

- Köszi - mosolygok rá.

- Még találkozunk, de addig szia - ölel gyorsan magához. Kapok egy puszit a hajamba és már mennek is el az öccsével.

- Mamacita! - ölel magához Xavier is.

- Amigo! - röhögöm el magamat.

- Na, ahogy Danny mondta, még tutira csapatjuk - borzolja össze a hajamat és már le is lép a többiekkel, akik csak intenek nekünk. Zayn megfogja a kezemet és már húzni is kezd.

- El sem hiszem, hogy hazajöttél velem - csóválja meg a fejét.

- Megy egy busz vissza fél óra múlva. Ha gondolod, akkor... - nem gondolom komolyan szavaimat, de ahogy megállít és felém fordul, akaratlanul is abbahagyok minden dolgot. Köztük a beszédet... meg a légzést is. Tarkómnál fogva húz oda magához. Kezeimmel átkarolom a nyakát, érzem, hogy kissé kiegyenesedik, ezért én lábujjhegyre állok. Tarkómról derekamra csúszik a keze és jobban magához húz. Aztán apró kis csattanás és megérzem másik kezét is a derekamon. Gondolom elengedte a bõröndjét. Jobban magamhoz húzom, mintha most látnám õt úgy három hónap után. Az agyam úgy két perc után realizálja, hogy a járda kellõs közepén estünk éppen egymásnak. Kissé elpirulva eltolom magamtól és hátratûröm a hajamat. Mosolyogva fogja meg újra a bõröndjét, majd a kezemet és indulunk meg újra.

- Minimum egy hetet itt maradsz - közli lazán, mire értetlenül ránézek.

- Egy hetet?! Hülye vagy? - akadok ki rögtön. Nem úgy pakoltam, ráadásul nem is én pakoltam! És egy hét? Ez illetlenség, vagyis... nekem az. Máshol. Én ehhez nem szoktam hozzá. Nem szeretek vendégségben lenni, ez olyan meh...

- Mit agyalsz? Maradsz és kész. Nem engedlek haza. Elveszem a pénzed addig - nevet rám, míg én magamban csak tovább agyalok azon, hogy menekülhetnék ki ebbõl a helyzetbõl.

- Az ott apud? - kérdem értetlenül, ahogy elõttünk leparkol egy kocsi.

- Öhh, ja - mondja értetlenül és kissé sürgetõbbre veszi. - Hát te? - kérdi csodálkozva.

- Hát ti? Anyád küldött értetek. A lányoknak viszont szigorúan csak nutelláért jöttem el - nevet fel, ahogy ránk néz. Remélem, hogy nem látta azt a hosszú csókot... - Szálljatok már be! Vagy guruljak mellettetek, míg haza sétáltok? - kérdi értetlenül. Zayn elengedi a kezemet. Kinyitja nekem az ajtót, én pedig még mindig kissé megilletõdve beszállok hátulra. Zayn a csomagokat a csomagtartóba rakja, aztán õ is beszáll mellém. - Mi van veled, Zoe? Olyan kis sokkoltnak tûnsz - nevet rám hátra a visszapillantó tükörbõl Yaser.

- Közöltem vele, hogy minimum itt kell maradnia egy hetet - legyinti le Zayn.

- Egy hetet?! - hördül fel Yaser, a gyomrom meg rögtön összerándul. - Anyád azt mondta, hogy nyár végéig itt lesz! Mi az, hogy csak egy hetet? - kérdi értetlenül, én meg az eddiginél is jobban meglepõdök. Zayn elröhögi magát mellettem, mire én a hasára ütök. De persze addigra megint befeszíti a hasát, így csak annyit érek el, hogy nekem fáj.

- Látod? Maradnod kell - vonja meg a vállát Zayn.

- Aham - motyogom kinézve az ablakon.

- A lányok már nagyon hiányolnak. Fõleg Safaa, csak neked engedi a szörnyeket. Állítása szerint csak tõled félnek - neveti el magát Yaser, mire értetlenül nézek Zaynra.