Electronic L0V3

52. rész

- Összevesztetek? Miattam nem kellett volna, de tényleg - néz fel rám aggódva.

- Mikor azt mondják, hogy a szerelemben csak jó dolog van, ne hidd el nekik - ölelem át a vállát, mire elfintorodik. Úgy két ajtóval megyünk tovább és máris a szobájában találom magam. Egyszerû mályva színû, egész nyugtató a szemnek. Egy egy személyes ágy, egy íróasztal, egy szekrénysor és két babzsák. Na meg egy nagy tükör és mindenhol képek, meg csajos dolgok. Lehuppanok a pink babzsákba, ami az ablakkal szemben pihen. Mellém húzza az övét és õ is leül mellém.

- Melyikünk kezdje? - néz felém, ahogy elneveti magát.

- Hajrá - biccentek neki, mire felsóhajt és fejét hátra veti. Fekete haja pedig lelóg egészen a földig.

- Rám írt és találkozni akar. És bocsánatot kért. És annyira szar - sóhajt fel rám nézve.

- Megérdemli a második esélyt? - nézek rá lazán, mire beharapja az alsó ajkát. Fejét lehajtja és megrázza a fejét. - Akkor írd meg neki, hogy ennyi volt - vonom meg a vállamat.

- Jó - biccent nekem jobban belesüppedve a babzsákjába. - Te jössz - néz rám kíváncsian.

- Zayn közölte, hogyha össze is jönnénk, megcsalna - villantok rá egy fintorgós mosolyt, majd kinézek az ablakon.

- Erre mondtad, hogy nem érted, minek vagy itt? - Hangja halk, nem akar tolakodó lenni, ez azért aranyos.

- Igen. Miért, szerinted van? - nézek rá õszintén kíváncsian.

- Szerelmes beléd, nem? - Nevet rám, mire megcsóválom a fejemet.

- És lazán kijelenti, hogy megcsalna, akármi is lenne. Szerelem... - hördülök fel lehunyva a szemeimet egy pillanatra, majd fintorogva az ablak felé nézek.

- De ugye nem mész haza? - Hangja rémült, én meg lustán rápillantok.

- Nem hisztis ribanc akarok lenni, csak... te hogy reagálnál? - Nevetek fel megdörzsölve arcomat.

- Kiakadnék és üvöltöznék vele - neveti el magát.

- Én csak reménytelennek érzem magamat - sóhajtok fel, ahogy igyekszem elmerülni a sötétedõ tájban.

- Nagyon? - Halkan kérdezi meg, tart attól, amit mondok. Vállamat megrántom és inkább nem mondok neki semmit. - Na jó Zoe - nyög fel, ahogy feláll a babzsákból és engem is felhúz. Kifelé húz engem a szobájából, én meg értetlenül nézek rá, ahogy lerángat a lépcsõn. Ma mindegyik Malik rángatni akar. - Ki mentünk sétálni Zoeval - hadarja el a nappalin átvágva Wali.

- Ilyenkor?! Hogy-hogy? - néz utánunk értetlenül Trisha. Wali már a cipõjét kapja fel, én pedig kissé bizonytalanul felhúzom a lábamra a piros cipõmet én is.

- Nem tudom - nézek rá fejemet csóválva.

- Szükségét érzem mindkettõnk nevében egy esti fejtisztítós sétára - feleli diplomatikusan Wali.

- Zayn ehhez mit szólt? - vonja össze a szemöldökét Trisha, mire hátra fordulok hozzá egy eléggé kis hamiskás mosollyal.

- Nem is akarom megtudni - világítok rá a tényre, miszerint kétlem, hogy értékelné. Trisha elfintorodik, majd megrántja a vállát és ott hagy minket. Wali kinyitja az ajtót, én meg kilépek a sötétedõ estébe.

- Van nálad telefon? - néz rám kérdõn Wali, mire zsebemhez nyúlok és kitapintom a telefonomat.

- Aha - biccentek neki, ahogy megindulunk.