Electronic L0V3

96. rész

x--- Zoe Fable ---x

- Öhh... nem? - mondom bizonytalanul, míg lerakom a dobozt az ágyamra.

- Miért nem? - nyög fel Zayn hisztisen.

- Nem is tudom, talán mert egyelõre nem tudom milyen nehéz az egyetem - röhögõm el magam, míg most már a kezembe veszem a telefont és a nem a vállammal szorítom a fülemhez. - Nem akarok addig melót keresni, amíg nem szoktam bele az egészbe. És amúgy is, ahhoz, hogy egy normális albérletet fent tudjak tartani kellenének lakótársak. Ugyan az lenne, mint a koli - hadarom neki, ahogy kezemmel oda mutatok a földön egy szabad pontra, hogy Bob hova rakja le a dobozt. Szegény egyetlen egyszer hívtam a rendes nevén. Az a baj, hogy arra már nem is figyel az én számból, szóval maradt Bob. Amin folyton fintorog, de imád engem!

- Én lennék a lakótársad - nevet fel mire elmosolyodom.

- Te elõbb nézz körül Wembleyben, aztán csapasd a kis élõshowdat Mr.Híresség - motyogom fejemet rázva.

- Legalább nézhetnél este - nevet fel.

- Foglak is! - vágom rá a rögtön. - Ha már nem lehetek ott - morgom mérgesen.

- Hey, én adtam jegyet - hárít rögtön.

- A Harvard meg nem adott jegyet, errõl ennyit - hangom mérges. Mert ott akartam lenni az elsõ élõ showján. Amikor õ fellép. És nem tudok ott lenni, a kurva egyetem miatt. Még jobban utálom! Bár tény, hogy ma kell beköltöznöm a koliba, de akkor is.

- Tudom, utálom is õket - sóhajt fel keservesen.

- Na jó, menj vissza. Még mielõtt megint rajta kapnak, hogy lógsz - nevetem el magam.

- Ugyan már, érted megéri - hangjától kiráz a hideg, míg fejemet csóválom.

- Hívj, ha lesz egy kis idõd, de tényleg csak ha lesz idõd, legálisan! - emelem ki, csakhogy ne lógjon el tõlük megint egy telefonálás erejéig. - Addig kipakolok meg, haverkodok. Tudod, olyan szociális vagyok.

- Csak velem vagy az - közli lazán mire szememet megforgatom.

- Ne izgulj nagyon, aratni fogtok. - mondom neki könnyedén, holott tudom, hogy nem akarja, hogy tudjam, hogy izgul. Imádom.

- Persze... - motyogja durcásan mire elnevetem magam. - Na, hello gyönyörû - sóhajt fel én pedig elmosolyodom.

- Hello szépfiú - majd kinyom. A telefonomat a zsebembe mélyesztem és kimegyek az utolsó dobozért is. Én költözöm be legelõször, mivel engem vettek fel elsõre. - Tessék! - nyomom a papírokat Bob kezébe mire egy mosollyal ott hagy és már el is indul az épületek sokasága felé. Papírok Trisha írta õket alá sok hivatalos szar. Pár másodpercig nézem, amig Bob megy, és elintézni nekem ezeket a dolgokat, végül ráveszem magam és felkapom az utolsó dobozomat is, és visszaindulok a koli szobám felé. A beiratkozásos papírok, beköltözös papírok, tankönyves papírok Trisha tényleg aláírt nekem mindent. Kissé gáz, de csak nekem. Õ örömmel tette, és valahogy még mindig a szavai járnak a fejemben. A család nem áll meg a vérrel. Talán igaz, talán nekem már tényleg ott van a családom. Mindenestre mikor hazamentem összepakolni mindenki roppant kedves volt... de inkább elmentem inni a haverokkal. Sonja, Doo, Chris... ilyenek. Csak a szûk baráti körrel. Elfintorodom amint a vége is eszembe jut, hogy apa hívott... Könyökkel nyitom ki a szoba ajtót majd lábbal csukom be magam után és rakom le a földre... túl nehezek. Összevesztem vele. De vele is csak a Harvardon, hogy nem mondtam el. Hogy a tévébõl kell megtudnia. Hogy a kicsi lánya vagyok, de majdnem lelõttek Végül vele is közöltem, hogy több vita lett volna, ha elmondom. Már nem érdekel a véleményük. Semmi értelme... négy ágy van. Kettõ az ajtó mellett, kettõ az ablak mellett. Egyértelmû hogy az ablakosat akarom. Elfoglalom a bal oldali ágyat, az valahogy közelebb van az ablakhoz. A könyveimet kezdem elõször kipakolni a kis polcra az ágy felett, míg a zene hangosan szól. Legalább az terelje el a figyelmemet. Mindenkivel összevesztem otthon, még Livel is. Bántja, hogy nem mondtam el neki, és félt, mert tizenhat évesen elköltöztem egy másik kontinensre. Csak éppen nem érdekel... már nem. Kopognak az ajtómon mire kissé félve oda lépkedem és várok. Lehet eltévesztette... ha várok, elmegy, nem? Szól a zene... a picsába... újra kopog. Én pedig kinyitom, mire szembe találom magam az ikrekkel. Kezükben egy csomó könyvvel.