Electronic L0V3

68. rész

- De! - mordul rám, ahogy lefogja a kezeimet.

- Hülye! - röhögök fel, ahogy lábaimmal küzdök ellene.

- De esküszöm! - nevet rám, míg csípõmre ül.

- Megbaszlak Zayn! - nézek fel rá, ahogy fejemet ide-oda húzkodom el a filce elõl.

- Úristen, Zoe, ne hagyd abba! - ordítja el magát, míg ugrál rajtam egy sort, de közben érzem, amint a filc az arcomhoz ér.

- Idióta barom! - röhögök és vergõdöm a teste alatt egyszerre.

- Nyugodj már le, Babe - röhög tovább.

- Te kis buzi, vissza fogod kapni - morgom neki, ahogy leugrik rólam és hátrál pár lépést. Felülök és a tükre elé sétálok. - Javadd - röhögök fel, ahogy megnézem az alkotását. A szeplõimet összekötve pár kis pótlással az arcomra rajzolt egy cicát. De most komolyan, tényleg, így megnézve a szeplõim egy macska...

- Mi van cica? - kérdi meg visszatartva a röhögést, mire hozzávágom a párnát. Nevetve indul meg felém, én pedig felveszem a másik párnát és azzal ütni kezdem. Szemöldökét felvonja, úgy, mint aki kész a kihívásra. Megütöm, de csak elhajol. Újra megütném, mire alkarján puffan a párna tompán. Markába zárja és könnyedén felemeli, lábujjhegyre állok és még tartom. De aztán kénytelen vagyok elengedni. Maga mögé dobja, aztán kíváncsian végig mér. - Na? - kérdi elmosolyodva, mire kissé sietõsen nézek körbe, hátha találok valamit. Egyetlen egy puha tárgy, amivel még legálisan agyonverhetem... gondolkodás nélkül emelem fel a plüss macit, hogy megüssem vele, de csak elkapja a csuklómat, még a levegõben. Oké, talán meglátszik rajta a sok verekedés... de kössenek fel, ha én ezt bánom. A macit elengedem minden szó nélkül, tudom, hogy vesztettem. Eldõlök az ágyon, bár erre õ is rásegít. Pár másodperc kell és ismét abban a pózban találom magam, mint az imént. Kezeimet lefogja, rám ül és így esélytelen a szabadulásom. Gonoszan vigyorodik el... aztán csikizni kezd.

- Zayn, ne! - sikítok fel, ahogy vergõdni és röhögni kezdek alatta. De nem kímél, hiába próbálok alkudozni. Hiába fenyegetem meg, hogy bepisilek. Õ csak csikiz és mosolyog. Érzem, amint a könnyeim már folynak, már fáj a nevetés. Ad két másodperc pihenõt, én pedig lihegve és könyörgõen nézek rá. A párnákat már szétdobáltuk, de most a vergõdésem és haláltusám miatt a takaró is félig lecsúszott már. Nyelek egy aprót és fejemet felemelem. Megcsókolom, majd fejemet visszaejtem az ágyra. Tudva, hogy utánam mozdul. És bár még jó lenne pár másodpercet pihenni és csak úgy lihegni, úgy éreztem, muszáj megcsókolnom. Szabad keze, amivel eddig csikizett, most pólóm alá csúszik. Ennyi kell ahhoz, hogy a légkör körülöttünk nevetésbõl, szenvedésbõl és hülyülésbõl tömény erotikává izzon. Érzem, ahogy ujja melltartóm pántja alá csúszik. Kopogás az ajtón és egy pillanat alatt pattan le rólam és ül le az ágy szélére, én pedig fel, mellé.

- Nincs kedvetek velünk eljönni vásárolni? - kérdi mosolyogva Yaser, mire Zayn nyel egyet.

- Õ... nem tudom... izé... apa... - dörzsöli meg az arcát.

- Ohh... rosszkor? Bocs... - csukja be ledöbbenten az ajtót.

- Menjünk vásárolni - röhögöm el magam, ahogy hajamba túrok és felhúzom magamhoz.

- Így? - néz végig rajtam.

- Jogos - veszem fel a földrõl az egyik ingét és magamra kapom, de nem gombolom össze. Egy feszülõs fehér trikó és a piros inge tökéletes számomra és a laza zöld rövid gatyámmal, így már szerintem nem nézek ki annyira gázul.

- Sokat változott a helyzeted - morogja, ahogy kifele megindul.

- Az elõbbi fekvõ pozícióhoz képest? - kuncogok fel, ahogy átkarolom a derekát és így lépkedem mögötte.