Electronic L0V3

60. rész

- Mit érdekel engem a hányingered?! - morogja apám, ahogy egyszerûen a lábamnál fogva húz a hideg kövön.

- Szerintem a gyermekvédelmiseknek szólnom kéne - morgom neki, ahogy tovább húz.

- Kimagyaráznám - röhögi el magát, ahogy felhúz a lábamra.

- Nem akarok sehova se menni - rázom meg a fejemet, ahogy megindulok vissza a szobámba. Elkapja a derekamat és feldob a vállára.

- Egy hónapja nem akarsz sehova se menni. Nemsokára újra suli, tudjál már mit mesélni. Had higgyék, hogy van életed - röhög fel gúnyosan, mire elmosolyodom. - Nem csak a haverjaiddal kell inni menni. Amúgy is, mit iszol te?! Apa lánya programra vágyok - feleli egyszerûen és már ki is lép a házból.

- Apci... nincs rajtam cipõ - emlékeztetem, ahogy lazán sétál le velem a lépcsõn.

-Ha elkészültél volna, amikor mondom, most nem szopnál. Szar lehet - röhög tovább, ahogy kilép a nagy vasajtón és a kocsihoz sétál.

- Ne már... menjünk holnap. Oké?! Akármikor... de annyira nincs kedvem semmihez. Fáj a fejem... fáradt vagyok. Nincs emberi kinézetem és meh... - motyogom a vállán rázkódva.

- Tudtad, hogy leszarom a véleményed? - néz rám egyszerûen, ahogy lerak a földre. Elfintorodom, ahogy a murva bökni kezd a zoknimon keresztül. Kinyitja az ajtót és elõre mutat kezével, hogy üljek már be.

- Sikítani fogok, hogy elrabolsz - felelem tökéletes komolysággal, mire pár percig farkasszemet nézünk, aztán belök a kocsiba. Én pedig tényleg sikítani kezdek. - Segítség! - kiabálom kifelé, mire õ csak röhögve rám csukja az ajtót. Látom, ahogy int annak az egyetlen nõnek, aki kikerekedett szemekkel néz minket.

- A lányom - kiabálja oda, de a nõ csak tovább néz minket furán. Beül mellé sietõsen és elindítja a kocsit.

- Ennyit errõl. Ha elrabolnának és ezen a nõn múlna, holnapra már a vesém valaki másnál lenne - hördülök fel, ahogy tekintetemet annak a nõ tekintetébe fúrom.

- Ez Hagley - röhög fel apám, miközben bekapcsolja a zenét.

- És ez mentség arra, hogy az emberek nyomorékok legyenek - biccentek ironikusan neki, mire elmosolyodik.

- Eléggé negatív vagy mostanában - pillant rám, ahogy tovább vezet, de tekintetét utána újra az útra szegezi.

- Mindig negatív vagyok - motyogom unottan, ahogy kifelé nézek az ablakon.

- Most jobban - löki meg a vállamat mosolyogva, mire elfintorodom. - Sokat jársz és maradsz mostanában ki - jegyzi meg, mire megrántom a vállamat. - Jaj, kicsim - csapkodja meg óvatosan a combomat, míg röhög. - A sráccal van valami, ugye? - néz rám egy sunyi mosollyal, ahogy leparkol a lõtér elõtt.

- Ejtsük a témát - forgatom meg a szememet, ahogy kiszállok és becsapom az ajtót.

- Az elsõ szerelem - sóhajt fel, mire elfintorodom. Belépek az ajtón, Mike rám köszön. Én meg rá.

- Hey, kislány. Hol a cipõd? - hajol ki kissé, hogy jobban lenézzen rám.

- Nem akart jönni. Szerelmi bánat - legyint apu, míg én unottan elkezdem kitölteni a jelenlétit. Aláírom, aztán odatolom apának és neki is már csak alá kell írnia.

- Kamaszodik? - röhögi el magát Mike, mire felvont szemöldökkel ránézek.

- Nem, mindig is ilyen volt - nevet fel apa is és már meg is indulunk elõre. - Na mesélj hisztikirálynõ! - húz oda magához, ahogy átkarolja a nyakamat.