Electronic L0V3

83. rész

- Ha gyerekem lesz, megnézetem vele ezt a filmet. Garantáltan nem áll szóba idegenekkel, de még ismerõsökkel sem - hördül fel Zayn, ahogy a laptopom képernyõjét nézi továbbra is csak bambulva.

- Adom - sóhajtok fel fejemet rázva, míg visszarakom az asztalra a gépemet. Komfortos mennyország... azt hazudták, könnyed esti film. Soha nem fogok az internetnek többet hinni! Fejemet a vállára hajtom, õ tovább mered maga elé, én pedig csak magunkat nézem a tükörben. Egosan hangozhat, de szerintem jól nézünk ki együtt. Jó, lehet közbe játszik, hogy kurva jól néz ki Zayn... hmm... Hallom, amint a bejárati ajtó nyitódik, én viszont nem mozdulok. Továbbra is ott tartom a fejem Zayn vállán és ahogy érzem, õt sem igazán izgatja. Hány órája léphettek le apáék? Öt? Az ajtóm halkan nyílik ki, én pedig intek apának.

- Mész holnap iskolába? - kérdi halkan, bár senki sem alszik és soha nem halk...

- Megy - nevet fel Zayn, én meg értetlenül ránézek.

- Faszt - közlöm szárazon.

- Ne káromkodj! - szól rám apa, mire szememet megforgatom, Zayn meg csak felröhög.

- Beülök veled órákra, nincs para - vonja meg a vállát.

- Ne már - nyögök fel ránézve könyörgõen.

- De - néz rám egyszerûen, gondolom utalni próbál. És még ha tudom is mire... és miért... akkor sem vagyok hajlandó felfogni.

- Jó, akkor holnap keltelek titeket. Gondolom én... eldobjalak titeket Loughborough-ba holnap? Akkor nem kell buszoznotok - megtámaszkodik az ajtókeretben, én pedig kérdõn ránézek Zaynra.

- Kétlem, hogy õ bánná - vonja meg a vállát, helyettem beszélve.

- Én vagyok itthon és te beszélsz helyettem - jegyzem meg szemöldök felvonva.

- Lévén, hogy te megnémultál - legyint le apu.

- Beszéltél Colossal? - kérdem meg felé pillantva.

- Ja ja, lökte a faszságokat arról, hogy ennek meg kellet történnie. Megyek, leiszom magam, aztán álomba zokogom magam amiatt, hogy te is felnõttel - morogja, ahogy becsukja az ajtót, én meg elfintorodom. Zayn úgy fél másodperc alatt feszül meg teljesen, én meg csak fáradtan felnézek rá.

- Üdv nálam - mosolyodom el, mire látom, hogy állkapcsa megfeszül és fejét rázva magához húz.

- Hülyült - puszil a hajamba, mire elmosolyodom és biccentek neki. Majd kiderül, nem?

- Nincs kedvem suliba menni - mordulok rá, ahogy elhúzódom tõle.

- Muszáj menned, Élet - sóhajt fel, ahogy lábaimat az ölébe húzza.

- Oké, de muszáj akkor is, amikor itt vagy? Ez gáz - mordulok rá oldalra nézve fintorogva.

- Harvard - vonja meg a vállát, mire rákapom a tekintetemet. Harvard... ennyi... Harvard.

- Annyira kurvára nem érdekel, hogy szavakba se tudom önteni - motyogom orrom alatt, ahogy fejemet lehajtom és kezével kezdek játszani ölembe. Ujjait csak ki-be hajtogatom, fejemet a falnak vetem, míg oldalra fordulok, csak, hogy testem felé nézzen, õ pedig szintén így helyezkedik el, legalábbis majdnem.

- Akkor is - suttogja halkan. - Nem akarod elmondani itthon? - kérdi, ahogy lejjebb hajol, csak, hogy rám nézzen.

- Nem - adom a tömör válaszomat, míg tovább játszok ujjaival és egész kezével. Chris kiakadt, de csak azért, mert le fogok lépni. És azt hiszi, nem fogjuk tartani a kapcsolatot. Majd lenyugszik és átbeszélem vele. - Most komolyan suliba akarsz jönni velem? - halkan kérdem meg tõle, továbbra is a tenyerére összpontosítva.