Electronic L0V3

12. rész

Karácson! Karácsony. Karácsony... Úristen, hogy én ezt mennyire utálom. Mérgesen ülök le a székemre egy pohár forró tea mellett, mire találkozom Zayn fintorgó arcával. Meg sem lepődőm, mikor random feltűnik a gépemen, már engedélyt se rakok be arra, hogy, ha ő hív. A gépem egyszerűen elfogadja, elvégre úgyis mindig felveszem.

- Látom, te se értékeled ezt a csodás ünnepet - morogja unottan, mire elfintorodom.

- Hát nem - morgom orrom alatt, míg kortyolok egyet a gőzölgő finomságból.

- Ajándékok, kaja, családi hangulat - nevet fel keservesen.

- Egyedül vagyok itthon, nem vágom mi az a családi hangulat - rántom meg a vállamat unottan. Újra elönt a méreg, mikor arra gondolok, hogy apám elment a kurvájával a csaj valamelyik rokonához. Ahelyett, hogy a lányával lenne itthon. Most komolyan... Minek vállaltak az én szüleim gyereket?!

- Egyedül? - kérdi felvont szemöldökkel értetlenül, mire elfintorodom.

- Úgyse szeretem a karácsonyt, annyira nem vág földhöz - mosolygom rá.

- Én nem is ünnepelném szívem szerint. Nem vagyok istenhívő, akkor meg mit ünnepeljek? Engem hidegen hagy Jézus Krisztus születése - morogja unottan, míg fejét hátra hajtja - Álszentség ezt ünnepelnem - mondja mérgesen.

- Woaw, jogos - mondom elcsodálkozva. Ebből a szemszögből, máris jobban utálom a karácsonyt.

- Ha itt laknál, akkor elmehetnék bandázni vagy valami - mondja felnyögve, míg elfekszik az asztalán.

- "Ha" - mondom szomorúan.

- Ha - mosolyog rám, ám az a mosoly sem őszinte - Mi lett volna, ha nem ismerlek meg? - kérdi felnevetve.

- Nyugodt életem - nevetek fel, mire villant felém egy sértődött fintort, de ő is elneveti magát.

- Lehet, már halott lennék - mondja elgondolkozva maga elé meredve - Olyan távolinak és másnak tűnik a saját énem, ami pár hónapja voltam - mondja teljes döbbenettel - Undorítóan boldog lettem - nevet fel fejét rázva, mire elmosolyodom.

- Ez igazán szörnyű - forgatom meg a szememet nevetve, mire villant felém egy mosolyt.

- Már előre látom, milyen híres pszichológus leszel - mondja büszkén, mire elfintorodom - Ugyan már, ha én énekes - mordul fel könnyedén, míg megtámasztja fejét az egyik kezén.

- Untatlak? - kérdem értetlenül, mire szemöldökét össze ráncolja.

- Mi? Nem - vágja rá rögtön és ki egyenesedik.

- Nyugodtan mehetsz, ha akarsz, én elszórakoztatom magam - rántom meg a vállamat mosolyogva. Ha valaki megtámasztja a fejét az az unalom jele. Azért csinálja, hogy ne aludjon el. És ha untatom, akkor inkább menjen.

- Elszórakoztatod magad? Azt látni akarom - mondja elővéve perverz vigyorát, mire megforgatom a szememet. Telefonja elkezd szólni mire össze-vissza kezd turkálni az asztalon, majd kapkodva a füléhez emeli - Zavarsz - szól bele unottan mire felnevetek - Egy, karácsony van - feleli mogorván - Az mellékes hogy nem szeretem - dörren fel sértetten - Kettő hogy éppen kamozok, és zavarsz. Szóval legyél gyors – morog tovább, míg felém pillant bocsánat kérően - Igen, vele kamozok – kezd el zavartan köhögni, míg látom, hogy kissé elpirul. Kezemet szám elé kapom és belekuncogok. Milyen édes! - Gyerek? Ez komoly? Tuti? - kérdi értetlenül, mire szemöldököm felvonom. Gyerek? - Oh, oké. Kösz - nevet fel, majd lerakja a telefont - Bocsi - mondja fintorogva.

- Gyerek? - kérdem értetlenül, mire bólogatni kezd.

- Filozófia, ez lesz az egyik téma. A gyerek - mondja mosolyogva továbbra is én pedig rögtön megvilágosodom.