A Bátrak Háborúja

57. fejezet

Mindent sutba vágtam, amit eddig tanultam. Nem törődtem a taktikával, nem próbáltam megőrizni a hidegvérem.
Csak egyetlen dologra koncentráltam: a haragra és a félelemre.

A düh perzselő hullámként száguldott végig az ereimen, az ösztöneim átvették az irányítást. A testem remegett az adrenalintól, az ujjaim ökölbe szorultak, és éreztem, ahogy az erőm elemi vihar módjára kavarog körülöttem.

A sikoly áttörte a csendet.

Nem volt benne sem kontroll, sem taktika. Csak nyers erő.

Az ereimben lüktető energia felrobbant.
A levegő megremegett körülöttem, a tér meggörbült, és a vonzás törvénye kirobbant belőlem.

Axel megtorpant. Egy röpke másodpercre. De ez nem volt elég. Ahogy sohasem tudtam megállítani Azrailt, úgy őt sem tudtam. Axel újra mozdult, védtem a fejem az ütéstől ,de ahogy elkapta a bordaimat mintha ezer darabra törtem volna. Azrail soha nem ütött meg ilyen erősen.

De nem adhattam fel. Azrail most védtelen volt, és ha Axel így folytatta, nem volt remény. Ha ő végez velem, akkor Azrail következik. Időt kellett nyernem. A levegő tele volt feszültséggel, és a fájdalom, amit Axel ütései okoztak, mindent elborított, de nem hagyhattam, hogy az félelem irányítson.

A zsebembe nyúltam, és előhúztam az injekciós tűt, amit a táborból loptam. A feliraton csak annyi állt: "Dopping 1000". Az én esélyem egyetlen pillanatnyi megerősödés volt. Ha sikerülne, legalább egy esélyem lenne Axel ellen.

Kira, ne! - hallottam Azrail hangját, de most már nem volt megállás.

A szavai nem hatottak rám. Nem volt időm mérlegelni.

A mosolyom hűvös és kényszeredett volt, miközben a combomba szúrtam a tűt. Azonnal éreztem, hogy valami fémes íz áramlik a testembe, ahogy a méreggél és erősítő anyagok dolgozni kezdtek.

A fájdalom, amit eddig éreztem, mintha elhalványult volna. A szívem gyorsabban kezdett verni, az izmok erősebbnek tűntek, és az érzékeim élesebbé váltak, miközben az agyam elkezdett furcsa és zaklatott állapotba kerülni.

Ez volt az egyetlen esélyem. Axel most már nem foghatott le.

Azrail hangja csak félelem volt, de nekem most már nem volt más választásom. Azonnal ráfordultam az energiára, amit a testem most felhalmozott, és az erő minden egyes szálát felhasználva újra szembenéztem Axellel.

Az injekció hatása szinte azonnal átjárta a testemet, és bár nem voltam biztos benne, hogy mit várok tőle, egy pillanatra éreztem, hogy az erőm megduzzad. Az érzékeim kitisztultak, és úgy tűnt, mintha minden egyes mozdulatom gyorsabb lenne. Képessé váltam arra, hogy Axel ellen küzdjek.

Első lépésként gyorsan reagáltam, amikor ő elindult felém. A mozdulatai szinte olyan gyorsak voltak, mint Azrailé, de nem úgy érzékeltem őt, mint egy túl gyors támadást. Valami más volt benne. Az ereje szinte áramlott, de én is megéreztem azt, amit ő nem. Képes voltam elkerülni az első csapását, és visszavágni egy erős ütéssel, ami meglepte. Axel megtorpant, és egy pillanatra láttam az arcán, hogy nem számított erre.

De aztán egy pillanatnyi zavartság volt csak, mert az injekció hatása kezdett lassan kifogyni. Az érzékeim homályosodni kezdtek, és a mozdulataim már nem voltak olyan gyorsak, mint korábban. Éreztem, ahogy a testem kezd elgyengülni. A fájdalom kezdett a szélről a középpontba áramlani, ahogy Axel ismét nekem rontott.

Az injekcióval szerzett erejét már nem tudtam fenntartani. Rövid ideig tartott, de elég volt ahhoz, hogy képes legyek felvenni a versenyt.

De amikor Axel újra támadott, már nem voltam elég gyors. Az ő ereje túl erős volt, és én csak tovább hátráltam. Ő nem tartott meg semmit, nem érdekelték a fájdalom jelei.

Az ereimben lévő energia egyre jobban elfogyott, és úgy éreztem, hogy már nem állok szilárdan a lábamon. Axel egy szempillantás alatt elkapott, és a következő ütése már telibe talált, ahogy eltorte az orrom és felhasította a számat. Az injekció adta villámgyors reakciókat már nem tudtam megismételni.

A következő pillanatokban az egész testem remegett. Az injekció hatása elhagyott, és az erőm egyre visszaesett. Axel viszont nem pazarolt időt, és ahogy a fájdalmaktól elgyengültem, úgy tűnt, hogy nincs semmi, ami megállíthatná.

De még ekkor sem adtam fel. A harcom folytatódott, és tudtam, hogy még egy esélyem van arra, hogy időt nyerjek Azrailnak. Ha most feladom, soha többé nem lesz lehetőségem.

Egy pár perccel később már alig voltam eszméletemnél, mindenhol sebek borítottak, a csontjaim nagyrésze eltört. Axel a torkomra fonta a kezeit és a nyakamtol fogva felemelt. Vér áztatta tejfehér hajamat,a saját vérem. Nem kapáloztam, nem sikoltottam,de nem is adtam fel, a szememben égett a bosszú.

Ekkor egy olyan energiák szabadultak fel a hátam mögül, hogy a vér is megfagyott bennem. Vérszomj, ölni akarás, agresszió, brutalitás. Egy félmosolyra húztam a számat , Azrail ereje visszatért.