A Bátrak Háborúja

45.fejezet

- Mi volt ez ? - kérdezte a barátnőm remegve.
Max teste ernyedten zuhant rám, és én próbáltam megtartani, de a saját lábaim is remegtek. Végül mindketten a földre estünk, én pedig azonnal megpróbáltam felsegíteni őt.

- Beyron - mondtam halkan, miközben a barátnőm zihálva kapaszkodott belém. A bőre hideg volt, a pupillái még mindig kitágulva vibráltak, mintha még mindig valami láthatatlan erő próbálná magához láncolni.

- Éreztem... - suttogta remegve. - A fejemben volt... mindenhol ott volt.

Azrail fölénk tornyosult, lenézett ránk, arca kifejezéstelen volt, de a tekintetében ott bujkált az a kegyetlen közöny, amit sosem tudtam hová tenni.

- Gyenge volt - mondta egyszerűen, mintha ez az egész nem lett volna több egy jelentéktelen eseménynél.

- Gyenge?! - csattantam fel, miközben még mindig próbáltam Maxet stabilan tartani. - Az előbb majdnem szétszedte a tudatunkat!

Azrail lassan, fenyegetően lehajolt, és egyetlen ujjával megérintette Max homlokát. A barátnőm összerándult, de nem tudott elhúzódni.

- Akkor már halott lenne - közölte nyugodtan. - Ha valóban erős lenne, egyikőtök sem beszélne most erről.

A gyomrom összeszorult.

Max zihálva kapaszkodott belém, de a teste lassan ellazult, mintha Azrail puszta jelenléte kiszorította volna Beyron maradványait is a tudatából.

- Én... - Max a homlokára szorította a kezét. - Hallottam a hangját. Azt mondta, hogy...

Elharapta a mondatot, és rémülten nézett rám.
- Azt mondta, hogy én is az övé leszek.

Megdermedtem. Azrail viszont csak elmosolyodott - az a hideg, lenéző mosoly volt.

- Hát akkor - mondta halkan -, kíváncsi vagyok, meddig bírja majd.
-Azt már nem - a düh úgy kelt bennem életre mint egy fellobanó tűz.- Megtalállom és az emlékét is kitörlöm a világból.
Azrail halványan elmosolyodott, de a tekintete hideg maradt.

- Szép szavak - jegyezte meg halkan. - De az a kérdés, hogy meg tudod-e tenni.

A levegő körülöttem vibrált, mintha maga a világ is reagálna a haragomra. Max még mindig a földön ült, a légzése szaggatott volt, a teste remegett. Beyron megérintette az elméjét, és tudtam, hogy ha most nem cselekszem, legközelebb talán már nem csak ennyi marad utána.

- Nem érdekel, milyen áron - mondtam, és felálltam, a tekintetem a távolba szegezve. - Megtalálom, és az emlékét is kitörlöm a világból.

Azrail halkan felnevetett, de a nevetése éles volt, mint egy penge.

- Naiv vagy - mondta, és előrébb lépett. - De talán épp ezért van esélyed.

Nem kérdeztem, mit értett ez alatt. Nem is érdekelt. Csak egyetlen dolog számított: Beyronnak meg kell halnia.

- Kira, ezt nem csinálhatod egyedül! - Max hangja remegett, a szemében tiszta pánik ült. - Beyron túl sok... Ez öngyilkosság!

A szavaira megfeszültek az ujjaim, a düh perzselően kavargott bennem.

- Nem hagyom, hogy bántson - sziszegtem. - Nem lesz nyugtunk, amíg ő él... vagy én.

A körülöttünk lévő levegő vibrálni kezdett, mintha az indulataim hullámokat vetnének a térben. Max akaratlanul is egy lépést hátrált.

Aztán egy másik hang törte meg a feszültséget.
- Ezt végighallgatni fárasztó.

A gyomrom összerándult.
Lassan felé fordítottam a fejem, de ő csak ott állt, arcán azzal a végtelenül unott, mégis veszedelmes kifejezéssel.
- Beyron egy pszichopata, aki emberek tudatában kotorászik, és ez neked csak unalmas?

Azrail ajkán halvány, fagyos mosoly jelent meg.

- Az bosszant, hogy egy ilyen selejtes lény még mindig él - mondta, és a tekintete megrepedt jégként csillant.

- Szóval vadászni fogsz rá? - kérdeztem halkan.

Azrail rám nézett, és a mosolya kiszélesedett, de hideg maradt, könyörtelen.

- Nem vadászni. Levadászni.
- Én végzek vele - fújtam ki a levegőt, a düh még mindig perzselt bennem.

Azrail egy pillanatig mozdulatlanul figyelt, majd elhúzta a száját egy szórakozott, mégis lenéző mosolyra.

- Ó, tényleg? - kérdezte Max hisztérikusan . - És mégis hogyan? Szépen megkéred, hogy haljon meg?
- Akkor is meg fogom ölni - ismeteltem a szavaimat.

Azrail gúnyosan felhorkant.

- Milyen magabiztos lettél hirtelen - mondta, de a hangjában volt valami... ingerültség. Egy olyan árnyalat, amit ritkán hallottam tőle.

Ránéztem.
- Mi bajod?

Lassan oldalra billentette a fejét, de a szeme villant.
- Az, hogy az a féreg belepiszkált a tudatodba. És te ezt hagytad.

A gyomrom összeszorult.
- Nem hagytam, csak... -

- Csak hibáztál - vágott közbe szárazon. - És ha én nem vagyok ott, már nem lennél önmagad.

Max idegesen figyelt kettőnket, de nem szólt közbe.

- Ezért te akarod megölni - állapítottam meg.
- Nem akarom - mondta, de a hangja sötéten csengett. - Meg fogom.

Valami a levegőben megváltozott. Nem volt dühös. Nem volt türelmetlen. Csak határozott. Halálos és veszedelmes.

Beyron tett valamit, amit senki más nem mert volna: belépett a vadász felségterületére.

És Azrail most levadássza

- Na, akkor indulunk? - kérdezte halkan, és a mosolya hidegebb volt, mint valaha.

Bolintottam majd elindultam a ház felé. A konyhába Jox ült,szótlanul figyelt minket. Bár sem a paróka sem a kontaktlencse nem volt rajtam nem adta jelét hogy felismert volna. Azrail műve volt. Beléptünk a szobáb, mindenki ránk nézett.

-Elmegyünk - szóltam határozottan. Ruth már le is szállt az ágyról.

-Ti maradtok - pillantottam rá.

-Mi ? Nem hagyhatsz itt - nézett rám Lirien.

-Sajnálom de nem fogom kockáztatni senki életét vagy ép elméjét- néztem a szemébe. A táskahoz léptem ami ott pihent a sarokba és kivettem belőle a dopping injekciót majd zsebre tettem.

-Meg keressük Beyront és végzünk vele - Azrail enyhén bólintott mikor rá pillantottam, de nem szólt semmit. Éreztem, hogy a jelenléte, ahogy végigkísér a szobán, még erősebbé teszi az elhatározásomat. Ő volt az, aki mellettem állt, és ő az, aki már tudja, mi kell ahhoz, hogy vége legyen ennek a háborúnak.

- Nem vagy elég hozzá- szólt Gen gúnyosan.
- Legalább megpróbáltam- mosolyodtam el - És ha elbukok legalább ti nyugodtak lehettek. Úgyis engem akar.
- Ne mondj ilyet - szólt közbe Nixon - Erős vagy ,de te sem vagy mindenható. Kira ez őrültség. - a szemében félelem csillant.
- Nixon - sohajtottam - Nem fogok félelemben élni, várva, hogy az a nyomorult melyik barátomat fogja bántani. Kit igéz meg és férkőzik a tudatába.

Nixon szeme villant de nem mondott semmi többet.
- Menjünk- szólt Azrail egykedvűen.
- Ne merjetek meghalni - szólt utánunk Max.
- N aggódj, Max - szóltam vissza, a hangom határozottan és nyugodtan. - Nem fogok meghalni. Nem most.

Azrail mellettem haladt, és egy pillanatra sem mutatta, hogy bármi is megzavarná.