A nap folyamán, az izgi részek kimaradtak. Vagyis majdnem..Az utolsó óránk tesi volt, én utolsónak maradtam az öltözőbe. Éppen én is készültem távozni. Kiléptem az öltözőből, és szembe találtam magam valakivel. A félre nyalt hajú srác volt...Ja hogy ti nem is tudjátok hogy ki ő....Viktor. Tudjátok a közép pontban lévő srác.. Nem tudtam mit akarhat, életében nem beszélt velem egy szót sem.
-Lenne kedved megenni egy fagyit??-dőlt neki a fehér falnak
-Te most hozzám beszélsz?-pillantottam a hátam mögé, és mutattam magamra
-Ki máshoz?-rángatta a táskája pántját. Én csak értetlenül bámultam rá.-Mi olyan meglepő ezen? Vagy van valami a képemen?-mutogatott
-Furcsa vagy-kulcsoltam össze a karjaimat, gyanakodva pillantottam rá
-Azért mert el akarom hívni fagyizni a suli legjobb lányát-kapott a szája elé, nem akarta kimondani a kettő utolsó szót
Aha szóval erre megy ki-bólogattam majd ugyan olyan testhelyzetben elindultam a kivezető irányba
-Akkor nem jössz?-próbálkozott
-Nem. Viszont...ha annyira ragaszkodsz ahhoz hogy velem legyél, akkor kísérj haza-nevettem el magam
-És miért? Nem találsz haza?-nevetett
-Kell hogy valaki szórakoztasson..Szóval jössz?-mosolyogva megfordultam és leindultam a lépcsőn. Hallottam a dübörgő lépteit magam mögött. Akkor ezek szerint jön. Nagyon sokat nevettünk míg majdnem kiértünk az óriási suliból, amibe egyedül simán eltévedtem volna
-Nem is tudom miért nem beszéltem eddig veled, jó fej csaj vagy-jelentette ki miközben oda értünk a kijárathoz. Ő kinyitotta az ajtót mint egy úriember és előre engedett. Mikor kiléptem a diákoktól nyüzsgő levegőre, megpillantottam a korlátoknál támaszkodó szőkeséget. Erre kicsit megrezzentem és csak őt néztem, ő is rám szegezte tekintetét. Pont úgy állt ott mint rég. Egytől-egyig. Fáradt arc, azzal a mosolygó szemekkel. A kosza hajról ne is beszéljünk. Arra a pár percre, mondhatni eltűntem a világból, csak a képzeletem létezett. De ez sem tartott sokáig, mivel Viktor csettintésére eszméltem. Kicsit megzavarodva, de tovább sétáltam, a furcsa hajú fiú kiméretében.
-Ez meg mi volt?-mutatott vissza
-Mármint micsoda?-tettettem
-Ahogy ott megálltál...-folytatta volna, gondolom egy névvel
-Ja csak azon gondolkoztam hogy el tettem e a pulcsimat.-kezdtem el kutatni a táskámba. És a pulcsi tényleg nem volt ott-Megyek vissza-mosolyogtam zavartan és indultam vissza az épületbe. A szöszi gyerek már sehol. Megúsztam. A pulcsimat megtaláltam, a torna teremben hagytam. Indultam is végig a tánc termekre nyíló folyosón. Az egyikben pedig bent volt ő, a fejét fogta. Nem tudtam mi baja lehet de inkább hagytam, nem akartam vele veszekedni, sem beszélni.Szóba állni, meg annál inkább. Hát nem sikerült. Mikor épp készültem gyorsítani a tempómon, hátra nem nézve, mintha észre sem vettem volna.
-Miért csinálod ezt?-szólalt meg pár méterrel mögöttem. Én erre megálltam, de még mindig nem pillantottam hátra
-Hagyhatnánk ezt?-A menőt tettettem. Pedig belül szorongtam
-Nem, mert én meg akarom beszélni-lépett közvetlen mögém
-Hát akkor ezt nem velem fogod-Épp indultam volna tovább, de ő megfogta a csuklóm, és maga felé fordított. A tekintetünk találkozott, én még mindig az erős énem mutattam felé. Én csak bámultam ki a fejemből, hogy most vajon mi fog történni. Hiába ráncigáltam a kezem, nem eresztett. Ő csak közelebb jött, már sejtettem mi lehet a célja, megtette..De akkor.....
YOU ARE READING
Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł
Romance~du får det~ Két teljesen különböző egyéniség, akiket egyszer elszakítottak egymástól...megszakadt köztük a kapcsolat...De egy nap a lány vissza tért, s lassanként mindketten megtalálták méltó helyüket...Egymás mellett...! Ti is szeretnétek egy olya...