Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Igen uram..

  -Majd elköszönsz tőlük telefonon. Nincs időnk ma már az iskolára.-majd a telefonom a kezemben csörögni kezdett. Valaki hívót, mikor feloldottam Martinus képe jelent meg, várta hogy felvegyem. Épp mikor húztam volna el a felvétel gombot, apu idegesen kapta ki a kezeim közül a készüléket.-már megint ő. Nem meg mondtam hogy nem beszélhetsz többet vele-kiabálni kezdett. Nekem pedig a könnyim potyogtak. Elege lett a csörgésből. Felvette a telefont.-Na ide figyelj, kisfiam. Hagyd békén a lányomat, ne keresd soha többet. Mert ha még egyszer meghallom, vagy meglátom hogy beszélsz vele, velem gyűlik meg a bajod, érted fiacskám. Ha kell minél messzebb viszem tőle, de az én lányomat nem fogod bajba sodorni. Érthető voltam?-ordibált a telefonba mint egy örült.

-igen uram-hallatszott a hang a készülékből. Majd apu kinyomta. Csoda hogy ért a messenger híváshoz. Régen még a rendes hívást sem tudta felvenni. Én csak értetlenül bámultam az idegesen összeráncolt kék szemeire. 

-Most pedig felmész, össze pakolod a cuccaidat és este indulunk.-mutogatott rám, a fején az erei kitagadtak, a kiabálás miatt

-Miért akkor szakítotok ki a környezetemből, mikor már kezdek beilleszkedni újra. Nem tudom ti mit szóltatok volna ha 15 évesen titeket így rángattak volna városról, városra. Mert néha olyan mintha csak egy bábu lennék akit egy madzagon rángatnak. Ja, már tudom, csak nekem van ilyen elfuserált életem.-mérgességemben felszaladtam a lépcsőm.

-hogy beszélsz? Nem a barátnőd vagyok.-kiabált utánam anyu. 

-Igen, nem a barátnőm vagy, tudom, csak tudod más anya ebbe már bele szólna nem hagyná hogy csak úgy elvigyenek kitudja milyen messzire.-kiabáltam torkom szakadtából. Majd eltűntem a lépcső tetején. Mikor beértem a szobámba az ajtónak támaszkodva rogytam a földre. Mikor pedig felpislantottam, az ágyamon össze pakolt bőröndök sokaságát láttam. Csak össze zavartan álltam fel. S sétáltam oda. Még ha el is kel mennem, köszönés nélkül  nem fogok. Ezzel a mondattal kiléptem az erkélyre, vajon Tinus itt hogy jött fel? Mikor lenéztem, annyira nem is volt messze a talaj. Vagy kitöröm a lábam vagy nem, de majd meglátjuk. Ezzel a mondattal magam mögött, próbálkoztam a lejutással. Mire össze szedtem a bátorságom össze jött. Én már lent is voltam. Mondjuk kabátot az húzhattam volna. Elindultam a hideg utcákon végig. Míg oda nem értem a sulihoz. Csak beszaladtam az épületbe, onnan pedig az osztályba. Az ajtóban megálltam. Majd újra mozgásba kezdtem mikor megláttam Selmát. Aki egyből felém rohant. Majd megölelt, és jött a többi lány is ezt cselekedni. 

-Hallottuk Tinustól...tényleg el mész?-engedtek el

-Hát nagyon úgy néz ki-tettem a nadrágom zsebébe a kezeimet. Majd észbe kaptam.-Ő hol van?-néztem rájuk kérdően. Csak egymásra pillantanak, majd Selma megszólal

-Nem láttuk mióta nulladik órába megcsörgetett és apukád vette fel. Miután letették a fejét fogva ment ki az osztályból.-magyarázta

-Oké köszi.-bólogatva hátráltam ki az osztályból. Merre lehet. Aj Tinus, nem tudom hova ment. Ha csak. Nagyon reménykedve indultam a helyre ahol mindig megtaláltam. De nagy csalódásmora a tánctermekben sem találtam, pedig végig néztem őket egytől-egyig. Feladtam. Bementem vissza az osztályba elköszöntem a többektől és haza indultam. Reménykedve hogy nem vették észre az eltűnésem. Mikor épp a fák között jártam, zörgésre lettem figyelmes, a zaj felé kaptam a fejem. Mikor megláttam hihetetlen boldog voltam. Martinus ott ült a földön. Nekem háttal, a lábai fel voltak húzva. Arra támaszkodott az egyik kezével. A másikkal pedig a vele szemben lévő tóba dobált kis kavicsokat. (a parton) Amik egymás után tűntek el a felszínről. Csak oda sétáltam.

-Csatlakozhatok?-nem is figyelt. Szerintem nem fogta fel hogy én vagyok. Csak lehuppantam mellé a kavicsos partra, a lábaimat felhúztam. Pont úgy ültem ahogy ő. Nagyon szótlan volt. Csak maga elé bámult. Egyetlen egy pontra. Mert a szemei egy centit sem mozdultak egyszer sem. Csak mosolyogva nyomtam egy gyors puszit az arcára. Hogy észhez térjen. Hogy haho itt a föld. Erre kicsit feleszmélt

-Tűnj el-szólalt meg szúrós hangnemen

-Nem, nem-szorosan átöleltem oldalról, egy csomó puszit adva a fejére. Mire ő elfordította a fejét. És az egyik puszi átalakult csókká. 

-Ne Lív ne!-tolt el magátol

-Most mi van?-néztem értetlenül rá

-Ne nehezítsd meg-állt fel mellőlem. 

-De igen is meg fogom nehezítení!-vágtam rá makacsan. Felálltam és egy mögötte tartózkodó sziklára léptem. Úgy karoltam át a nyakát. És adtam ismét puszit neki.-És tudod-kezem bele. A két ujjammal mentem végig a felső testén szép lassan.-Magasról teszek a szüleimre-pusziltam meg a nyakát

-Ne csináld-éreztem hogy mosolyog. Nem tud nekem ellen állni. Ennyi. Felém fordult. Megfogtam a két kezemmel az arcát. Lehajoltam és megcsókoltam. Ő megfogott a derekamnál és felemelt. Majd a keze lejjebb csúszott jó pár centit. De a végére már annyira lecsúszott hogy a fenekem alatt fogott. Valamiért lejutott a két kis keze odáig. Mikor pedig letett, én csak gyorsan heccből lekaptam a base ball sapkát a fejéről, és elszaladtam vele, természetesen nem jutottam sokáig. Hisz nem vagyok egy sportember. Utol ért. Meg még hogy. Csak arra számítottam hogy kiveszi a sapkát a kezemből. Ehelyett mit tett...a fenekemet választotta. A kezét nem a sapka elvéterére használta, "egyenesen belemarkolt".  Én ezt észlelve megfordultam.

-Csak nem, a híres Martinusnak neveltségi gondjai vannak. Keményebb nevelése is letehet volna-mentem hozzá közel. 

-Na hát az meglehet-nevette el magát. Mire megcsókolt. A kezeim az ő mellkasán pihentek. Míg az övéi más utakon jártak. Megint csak megismételte az előbb történteket. Erre én rácsaptam a fejére.-Na..nézzenek oda. Bántják a kis Martinust-tört ki áll sírásba, majd nevetéssel zavarta be azt. 

-Annyira hülye vagy-nevettem el magam a vállára csapva. 

-Igen..de csak azért mert behülyülök tőled. Hogy nem foghatom a kezed állandóan.

-Csak a kezem mi?-nevettem el magam

-Jó bevallom, nem csak az-nevette el magát.egyik pillanatban csak a távolba bámult, semmi nem hagyta el a száját, még egy pisszenés sem

-Na mivan? Néma lettél-nevettem el magam