Eljátszottuk egymás bizalmát.

1K 67 4
                                    

(Lehet hogy a közepe uncsi, viszont személyes véleményem szerint (no ego) a vége iszonyatosan jól sikerült a cselekmények alapjából, jó olvasást kívánok!)

Nyitódott a bejárati ajtó, Paula futott be elsőnek nagy szatyrokkal a kezében, végül őt követte anyu és apu. Furcsán néztek  rám hogy miért vagyok még pizsamában. Mivel ilyenkor általában, pontosan ezen a napon a barátnőimmel szoktam nagy bevásárlást tartani ruha ügyben. De se barátnőim akikkel tényleg el tudnék menni vásárolni. Se barátom aki elkísérne. Se kedvem ahhoz hogy egy percre is kitegyem a lábam a házból. 

Fél óra múlva, végre rávettem magamat hogy elinduljak átöltözni. De ugyan ennyi időbe telt mire varázsoltam az undorító kacsából (Magamból) egy elviselhető összképet. Hirtelen megcsörrent készülékem, ami után sebesen kaptam kezemmel. A felvillanó név teljesen letablózott. A betűket össze olvasva azt hittem hallucinálok. De nem, szó sem volt erről. Feszült erélyekkel húztam el a zöld ikon felé a hívás, s vártam  szavakat a túloldalról

-Szia-köszönt bele enyhén félénk hanggal 

-Szia-köszöntem unottan, pedig egy kicsit sem voltam nyugodt, épp ellenkezőleg

-Jössz a bulira?-vette menőre a hangsúlyt, szerintem valahol mélyen nemleges választ várt

-Aha megyek, hívtam pár havert.-vágtam rá egyből, mire zavartan kezdett hadoválni

-Óóó kiket?-asszem valamit tervezhetett a bulira, csak én pont keresztbe húztam számításait.

-Elvileg egy lány és kettő srác-mondtam magabiztosan. Esküszöm kész röhej vagyok

-Király. Akkor ott találkozunk-mondta tudatosan

-Biztos vagy te abba hogy összefutunk?-makacsan gondolkodtam

-Szerintem tuti-bizakodott. De szerintem inkább jó nagy ívbe el fog kerülni. 

-És te gondolom Juliet viszed, nem?-köszörültem meg torkom, mire pár percnyi néma csend köszöntötte be beszélgetésünket.

-Találkozok ott valakivel, de nem Julievel. Őt már lezártam-hogy mi van??? Jah hogy csak így lazán közli? Oké, akkor meg én csak úgy lazán közlöm, majd hogy "ő a barátom" Mármint Lucas. Ki más. 

-Jó-mondtam minden bosszúságom visszafojtva. 

-Szerintem is-Meguntam. Leraktam a telefont. Fogadjunk hogy egy új csajt szedett össze. Csak ilyen gyorsan. De akkor én is csak ilyen gyorsan eldöntöm hogy soha többet nem bánkódok miatta. Helyrehozom, sínre teszem az életem. Nincs több sírás. 

Este kaptam egy üzenetet Arnoldtól hogy a gépük késik valami vihar miatt. Szóval csak holnap reggel indulnak, de megoldják a Troforsba jutást. Nem kell kimennem értük. Lucas is kb reggel jön szóval kb összejön minden. 

Alig várom hogy lássam Martinus arcát, miközben meglátja mellettem Lucast. Mondjuk lehet egy arcrándulást sem fog neki okozni. Simán kinézem belőle. Nem is fogja izgatni. Csak ledob majd egy csá-t, aztán lelép. Mint ahogy általában teszi. Ez jellemzi őt. De mit is várok? Most komolyan? Hogy majd leesik az álla, vagy elkapja a féltékenység? Nem Tudom mit várok. Talán legbelül még mindig szeretem. Egy apró, kis szűk repedésben. Mivel a többi érzés felé, utálatban és gyűlöletben teljesedik ki. 

De egyetlen valamit nem tudok megérteni, miért kellett így lekoptatnia? És ma miért hívott? Talán hogy csak az orrom alá dörgöljön mindent, mert arra számított hogy sírva veszem fel a telefont. Hát akkor közlöm, hogy rohadt rossz lányt választott a hülyítésre. Mivel ez a lány itt, egyetlen egy srácnak sem alázza meg magát. Nem adom meg neki amire vágyik, hogy eltaposhasson. Erős fogok maradni. Kitartok amíg csak tudok. Aztán ha elhagy minden erőm, elbújok. Hogy senki se lásson. Így talán megúszok mindent amit ellenem tervez.

Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłłWhere stories live. Discover now