Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Ez szín tiszta Norvégia!

Rázkódásra ébredtem. Ami a megszállást jelentette. Gyorsan összekapartam magam és már szálltam is ki a gépből. A reptér épületéből kiérve hívtam is egy taxit. Mivel a szüleim dolgoznak, ezért nem tudtak kijönni értem. És csak este érnek haza. Amíg vártam a nekem szánt járművet, elmeredtem a havas tájba, ami elém tárult. Az a Norvég levegő, hideg, és zord..de nekem ez az örök legjobb, ami haza hív állandóan. Hiányzott már. Mivel Magyarországon egyáltalán nem volt. Erre pedig megérkezett a sárga színekben virító autó. A sofőr kiszállt, a csomagjaimat a csomagtartóba tette, én pedig beszálltam a kocsi hátuljába.

-Hová szeretne menni?-kérdezett meg

-Trofors-böktem ki

-Rendben-ezzel elindultunk. 1 óra múlva, elém tárult Trofors újra. Áthaltunk a hídon, amivel egyre közelebb értünk az otthonomhoz. S végül megállt a kocsi. A szöszi gyerek pedig ott állt a házunk előtt, két keze a nadrágja első zsebeiben volt, úgy mosolygott felém. Csak a taxi sofőr kezébe nyomtam a pénzt, és már szálltam is ki a kocsiból. A cuccaimat a sofőr a járdára tette, ezzel elköszönt, és elhagyta a feljárót. Én egy darabig csak mosolyogva álltam az úton, majd egyszer nem bírta tovább, ahogy csak lábam bírta, rohantam Martinus felé. Ő pedig felkapott. A két lábammal körbe fontam a derekát, hogy könnyebb legyen tartania. A kezeimet pedig a nyaka köré helyeztem

-Hiányoztál nyuszo-ejtette ki a száján, mire megcsókolt. Ez után szép lassan letett. Majd torok köszörülést hallottunk. Mikor felfigyeltünk

-Oké nagymenő, azért nekem is hagy a nővéremből ha lehet-kuncogott fel Paula a háttérben. Martinus csak a száját beharapva hátrált el tőlem, elég cuki volt.

-Na gyere ide te lány-szólítottam meg Paulát. Aki azon nyomban nekem rohant, majdnem elestünk, annyira ölelgetett.

-Ja amúgy anyu azt mondta tett valamit a szobádba, de én nem mehettem be megnézni-vágott durcás képet

-Oké majd megnézem, menj előre.-ütöttem meg enyhén a hátát hátulról. Mire eltűnt.

-Nekem vissza kéne mennem a suliba-húzta össze tekintetét

-Miért megint lógsz?-ráncoltam a homlokom

-Nem, még szünet van-majd megnézi a telefonján az időt-a francba!-kiáltott fel-Mennem kell cica, majd jövők-nyomot egy puszit a fejemre, majd rohanva elhagyta a környékemet. 

-De jó gyerek lett valaki-kiabáltam utána nevetve

-Olivia jössz már?-kukkantott ki az ablakomból a kishúgom, édes hangon. 

-Jó, jó megyek-kiabáltam fel kedvesen. A cuccaimat behúztam a lakásba, s ott hagytam, nem volt kedvem felcibálni őket a lépcsőn. Benyitottam a szobámba. Az ágyamon egy hatalmas csomag, egy cetlin üzenet, egy külön álló boríték mellé. A cetlin~ez a tiéd, puszi......anya..~a borítékban két jegy volt egy számomra kedvenc zenekar koncertjére. Áttértem a dobozra. Kerestem valami élesett és felnyitottam. Egy szívecske alakú fehér doboz hevert benne. Mikor levettem annak tetejét körbe rózsákat találtam, egy masnival egybe fogva. A dobozka alatt ismét egy cetlit,~mert belőlem sosem elég~ Biztos voltam benne hogy ez Tinustól érkezett. Neki van csak ekkora de cuki egoja. Mikor megláttam a doboz utolsó tartalmát. Fejet rázva örültem. Egy új base ball sapka volt, igen ám csak az elején mm logóval. De vajon hogy érte el hogy ez a szobámba kerüljön? Biztos hogy apu nem tud róla.Mert akkor aztán lenne itt fesztivál. A tükrömhöz léptem, a sapkát pedig a fejemre helyeztem, nem is állt olyan rosszul (no ego) meg hiányzott is ez az énem. Le sem vettem. Este egy öleléssel köszöntöttem a munkából hazatért szökőket. Kicsit féltem aputól, mi lesz ha meglátja az mm mintázta sapkám. De nem volt baj, szerintem nem ismeri a logójukat, szerencsére. Anyu amint kicsit rendbe szedte magát, össze dobott egy kis vacsit. Ami számomra elég bizarr étel volt. Ez okból nem is ettem sokat. Vacsora után felszaladtam a szobámba, s mivel közeledik a kedvenc ünnepem, kicsit hangulatot akartam hozni a szobámba. Lekaptam a szekrénytetejéről egy elég nehéz dobozt, amiben egy pár karácsonyi dísz helyezkedett. Az erkélyem korlátját, ami az utca felé nézett, arany színű égősorral tekertem körbe a tetejét, eközben karácsonyi zene borította be a környékem. Az ablakomba egy kivilágított hópelyhet helyeztem. Akkor pedig jöhetett a szobám belső része. Az ágyam fölé szintén arany égősor került mint pont az asztalomhoz. A kicsit már régies csilláromra, hópelyheket lógattam mely kicsit feldobta a régen szerzett világító eszközt. Nagyából meg is voltam. A hangos éneklésemre a kishúgom is felfigyelt, ez okból benyitott a szobámba, rózsaszín meleg pizsamájában. 

-Légyszíves kicsit halkabban-ásított bele a mondandójába.

-Jaj bocsi-nyomtam ki gyors a zenét-meny csak vissza nyugodtan aludni, most már csendben leszek-mosolyogtam rá kedvesen

-Köszi.jó éjszakát-jelentette ki majd kilépett. Én csak néztem az ajtó irányába, nem is tudom miért. Csak arra meredtem. Majd egy hirtelen ablak becsapódás térített észhez. Kint  a szél feltámadt, újabb hópelyhek köszöntötték a földet. Ezt még meg kell szoknom, ez már nem Magyarország..ez szín tiszta Norvégia.