Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Nincs többé..

De bárhogy is vártam nem fordult meg. Csak lassan loholt a sötétség sarkába. Majd a leszálló ködben eltűnt. 

Mit sírok én itt? Bámultam hirtelen magam elé. Ha ő így akkor én is így. Felejtsük el ami eddig történt. Legyünk két idegen ahogy ő is kérte. Kérte?? Hozzám vágta. 

De tudjátok mit? Igen fáj, igen rosszul esett. De ha sírok sem lesz jobb. 

Ideje felébredni Lív! És nem egy álomvilágban járkálni mint egy holdkóros. AZ a hajó már elment. A régi legjobb barátod se fog vissza térni. Fogd végre fel. 

Martinus nincs többé. Helyette van egy bunkó hülye gyerek. Az meg kinek kell? Arra minek hogy megkeserítse az életem napjait? Kinek kell egy ilyen. 

Nem is értem miért adtam be a derekam. És én még járni kezdtem vele. Jézusom, ez gáz. De rohadtul. 

Épp átindultam a kereszteződésen, majd egy autó csapódott ki az útkereszteződébe. Hirtelen valaki hátrarántotta a karom. Aminek köszönhetően vissza kerültem a járdára. És csak most esik le hogy baszki majdnem elütöttek! 

Lassan hátrafordítottam a fejem, hisz volt egy sejtésem a segítő személyről. Mikor pedig megláttam a személyt, biztos vagyok benne hogy furcsa fejet vághattam, mivel eléggé meglepődtem. Nem az volt ott akit hittem. Mondjuk őt szerintem az se izgatná ha ez a kocsi elcsapott volna. 

A hátam mögött egy barna hajú srác állt. 

-Jól vagy?-nézett rám kíváncsian, szemeivel vizsgálgatott.

-Azt hiszem-bólogattam zavartan

-Gyere hazakísérlek-rántotta meg fejét az utcánk irányába. Erre is csak biccentettem egyet a fejemmel.-Amúgy mi a neved?

-Olívia-válaszoltam nyugodtan

-Aha...a híres kis Lív.-bologatott lassan, eközben gúnyos mosoly volt az arcán

-Jah-sóhajtottam-csak a volt Lív-nevettem el magam kínosan

-Amúgy Bercel vagyok-vont vállakat, erre elkerekedett a szemem

-Van ilyen név hogy Bercel?-nevettem el magam ismét

-Élő példa-állt meg egy percre, majd végigmutatott magán. 

-Ez fura-forgattam  szemet. Majd haza értem. Bercel egy intéssel elköszönt. Én pedig bementem a házba. 

Azonnal megcsapta orromat a vacsora illata... Jah igen..A híres közös családi vacsi...A fenébe. Meg kell valahogy usznom.

De hogy mit is? Apukámnak ma van a születésnapja, és meghívta pár barátját s annak családját. A francba hogy a Gunnarsen család is a listán szerepel. 

Gyorsan beléptem a konyhába, ott sürgés forgás ezerrel. 

-Anyu, ne érzem túl jól magam-fintorogtam. Anyuban erre felébred a "gyerek beteg detektor" azonnal a homlokomhoz nyúlt.

-Mid fáj?-kerekedtek el szemei

-A hasam. Meg asszem hányingerem is van-bólogattam lassan

-Jó, menj fel a szobádba búj be az ágyba, egy pillanat és megyek

-Maradj csak. Elleszek.-vágtam rá

-De..-közbevágtam

-Tényleg-mondtam tudatosan. Erre megbízóan ejtett egy mosolyt. Hát nekem sem kellett több. 

Azzal az irammal ami bennem keletkezett, felviharzottam a szobámba. Magamra csuktam az ajtót és az ágyamon ülve bámultam ki az ablakon. 

Megúsztam. De szerintem amúgy se jött volna. Kétlem hogy betenné ide a lábát a történtek után. 

Pár percre rá ajtó nyitódást hallottam lentről. A vendégek hivatalosan is megérkeztek. Oda siettem az erkélyajtóhoz, elhúztam a lila sötétítőket, hogy kiláthassak. 

Gerd Annet azt láttam. A férjét is színtisztán. Emma is ott botorkált mellettük. De miért van abból a gyerekből kettő a házunk előtt. Minek jön?

Hu de jó hogy kamuztam. Őszintén egyáltalán nem bánom. Megfogtam egy párnát, felhúztam a székemen elterülő dzsekit, felvettem.

A másik kezembe a laptopomat fogtam, majd ezek társaságában kinyitottam az erkély ajtót, kiléptem. A földre ledobtam a puha anyagot, majd letettem magam rá. 

Felnyitottam Laptopom tetejét, s a közösségi oldalakat böngésztem. Letiltott. Szuper. 

-hát te mit csinálsz ott kint?-hallottam meg hirtelen a hátam mögül egy hangot..Mit ne mondjak összerezzentem egy kicsit. Kicsit? Majdnem úgy felugrottam, hogy  szerintem simán lezuhanhattam volna, a korláton át...

Kicsit félek a mostani részek írásakor. Mivel asszem nagyon beleéltem magam a főszereplő életébe. És az ezutáni részek pedig a velem történtek eseményei. Nyilván más személlyel. Mondjuk ez a "könyv" is az életem egy részére alapul. Remélem ez nem rontja majd el. És ha van valami észrevételetek, avagy ötletetek a sztorival kapcsoltban írjátok meg nyugodtan. :)