-Mit gondolsz miért adtam?-vonta fel szemöldökét miközben zsebre tette kezeit.-Nem tudlak megvédeni..de az legalább mindig ott lesz-mosolygott kedvesen..és ez aranyos volt. És igen tudom hogy milyen sablon már hogy megkapod egy srác pulcsiját..de nekem ebben az volt aranyos.hogy odaadta a pulcsiját..ami a kedvenc csapatának a melegítője..és tele van autogramokkal...és VB időszak van könyörgöm. Mondjatok egy srácot aki csinált már ilyet!-fontos nekem az a felső-mondta-de az a lány még fontosabb, akinek odaadtam...-nem tudtam mint mondjak..de igazából a sötétség igazán kedvezett nekem..éreztem hogy elpirulni készülök.-nem tudod merre lehet? elkérném a számát-röhögött fel zavartan..majd én is ezt tettem.
-írj rá holnap..és az izgi pendriveos élménybeszámolója után, csak elküldi-mosolyogtam elszántan, mire ő adott a számra egy puszit. Pár perc további álldogálás után, arra a döntésre jutottunk hogy leülünk. Volt ott egy pad..amit nem bántott a tűz..és eléggé távol volt a történt esettől. A pad támláján ültünk..azt hiszem mindegyikünk tekintete a katasztrófa védelem egységein járt..akik épp biztosították a terepet, és közben szerintem észre sem vették a két hülye tinédzsert akik egy erdőtűz után, full nyugodtan ücsörögnek a helyszínen..
-Kérdezhetek valamit?-fordult felém, s ez a mondat önkétlenül felé fordította fejem. Görnyedten ült mellettem, kezeit a lábán lógatta..Kíváncsian figyeltem pislantásait..s vártam mit is fog mondani, avagy kérdezni.-ezután mennyi esély van arra hogy még vissza jössz az évben?-tette fel az elég helyzethez illő kérdést ezzel azonnal lelombozva engem. Elkaptam tekintetem s a földet pásztázva, tenyereimet egymással sodorgatva komoran adtam választ.
-nulla-mondtam ki szárazon, és azt hiszem elég is ez a szó. Nincs értelme belebonyolódni ebbe a témába. Nem hasogatok semmit soha többet. Ahogy szokták mondani "csak sodródok az árral" vagy mi..Kiderül mit hoznak a napok, vagy a hetek, esetleg a hónapok. Éveket inkább nem is mondok..mert tudom hogy lesz olyan, csak már más értelemben..
-Akkor megkérdezem máshogy...-fordította vissza fejemet óvatosan államnál fogva.-mennyi az esély arra hogy igent mondasz a következő mondatomra?-szám jobb sarkát rágcsálva figyeltem szemeit amik sugároztak valamit. És az űr megindult bennem..a kitöltődés kiszáradt..ott maradt a hely..ismét üresen. Enyhén szólva féltem..és ha a valóságot akarom mutatni..rettegtem.-és a barátnőm vissza jön még?-most ha tehetném elmosolyodva ölelném meg..de nem. Nem ígérek olyat amit nem tudom hogy betudok e tartani. És hiába ez volt az egyik leg'elájulosabb" mondata..fel kell ébredni. Nem tudom mit lehetne erre mondani..nem vagyok én a szavak embere. Egy épkézláb mondatott nem tudnék kimondani és nemcsak az őrjöngő szél miatt, és nem is az miatt mert a fűst már lassan mardossa nyelőcsövem..azért mert tényleg nem tudom mi lesz és ezért rettegek. Félek hogy mi itt fogjuk befejezni..nem lesz több mikrofonos srác sem táncos csaj. Külön talán..de így, senki sem tudná megmondani ebben a helyzetben hogy ennek az egésznek lesz e jövője. És nem is én akarom eldönteni hogy lesz e vagy hogy legyen e. Nem tudnám. Nem menne. Félek..de nem döntök. Hirtelen választ akartam adni ezért irányába fordítottam fejem. Neki pedig azonnal elkerekedtek szemeim..és nem is engem nézett, mögöttem történt valami. Azonnal elcsavartam fejem a hátam mögé..de azt hiszem már késő volt..egy reccsenés vette kezdetét aminek hatására megindult egy magas, odvas fa az irányunkba. Mintha az orrom hegyét érintette volna,olyan közelinek éreztem..és már lesz ami lesz alapon függtem. Éreztem hogy megrántják a kezem de leblokkoltam. Olyannyira hogy látásom elhomályosodott. S csak árnyalatok kenődtek a képernyőn. Ha jobban belegondolok volt már ilyen..harmadik alkalomnak is besorolhatnám. Először ilyen másodikban történt. Épp nyílt nap volt a suliban..kint voltunk az udvaron, emlékszem én a színes autógumikon ugráltam, amiken már megszáradt a festék. Anyukám rám kiabált hogy tűnjek el onnan, és azt hiszem rohant is a megmentésemre. De nem ő ért oda előbb. Érdekes hogy ha valaki megment, akkor az mindig csak egy ember..nem voltunk jóban..igazából alig ismertük egymást..talán két szót ha beszéltünk...azok a jó kis osztálytárs kapcsolatok :) Aztán a második..arra már ti is emlékezhettek. Martinus épp elmenni készült a turnéra..ismét a suliudvaron voltunk. Ő nem volt suliban csak később jött be..ott ácsorogtunk a többiekkel egy fa alatt. Ők elhátráltak nekem pedig csak azután esett le hogy kiabáltak..és mikor hátranéztem mögöttem hevert a kidőlt fa. Talán azért kímélt meg, mivel nem mentett volna meg senki..nem volt a közelben olyan aki félrelökött volna..ha belegondolok lehet hogy sosem szórakozott velem..másképp hagyott volna a fa alá veszni másodikban..nem kapott volna el ha leesek a fáról..nem várt volna meg suli után a korlátnál..nem keresett volna meg a Grandinál. Mind ez nem így történt volna ha megjátssza magát. Tényleg betartotta amit ígért..vigyáz rám amikor csak tud..tudjátok ezt hívják igaz barátságnak..máshogy fogalmazni egyenlőre még nem merek..de majd eljön annak is ismét az ideje. És ahogy észrevettem enyhén elkalandoztam...de ha jobban belegondolok, s használom egy parányit is az eszem..ez a harmadik csapás?? Mikre utal ez a sok kidőlt fa? Három az nem véletlen.. S mikor valaki elrántott..egyértelmű hogy a valaki Martinus volt. És azt hiszem a földön végeztem. Ami azért lássuk be nem a legokosabb dolog. A fa pedig kifordult törzséből..száz százalékosan kidőlt..és hogy hova esett? nem tudom leírni. Valahova, de rám.. És mintha fejbe vágtak volna úgy ütött egy erős csapás ki...azonnal elájultam..És tudjátok ebbe mi a vicces? Az hogy valahányszor az ájulás látogat meg szobatársként a fejemben..kidőlök, mint pont ez a fa..de a fülem még hall. Nem mindent..de elég sokat.
-Olívia!!-hallottam az apám ordítását de valahogy olyan kába voltam hogy moccanni sem bírtam. Egy percre mintha kinyílt volna szemem..a fa előttem volt..pontosabban a lábamon hevert..szerencsémre nem éreztem fájdalmat..de várjunk..Martinus hol van??
Nem tudom srácok..ez a rész nekem egyáltalán nem tetszik. De már ötletem sem volt átírni...szóval megpróbálom össze szedni magam a következő részre..
YOU ARE READING
Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł
Romance~du får det~ Két teljesen különböző egyéniség, akiket egyszer elszakítottak egymástól...megszakadt köztük a kapcsolat...De egy nap a lány vissza tért, s lassanként mindketten megtalálták méltó helyüket...Egymás mellett...! Ti is szeretnétek egy olya...