Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Ne hívogasson!!!

El sem tudom hinni hogy ezt mondom..de örülök hol vissza jöttem Osloba. Itt nincs Martinus, úgyhogy per pillanat nincs gond. Ő elfelejt, én is azon leszek. Meg például a mellettem ülő ember is azon van hogy mindnél  előbb kiverjem a fejemből Martinust.

Maxel kint ültünk a nyugágyakon, hátul a kertben...Jóóó mondjuk inkább feküdtünk de az nem lényeg. Közöttünk volt egy asztal, amire a limonádékat pakoltuk. 

-Amúgy neked nem kéne suliban lenned?-fordultam felé, s a napszemüvegemen át néztem. Mire ő feltolta napszemüvegét, így megcsillantak szemei

-Magántanuló vagyok-Vágta rá majd vissza is csúszott szemüvegje

-Oh-csodálkoztam el-mióta?

-Azóta mióta anyám iderángatott, és eszemben sem volt új suliba beiratkozni. Edward meg adta a minta apukát. És szerzett nekem magántanárt-vont vállakat unottan

-A minta apukát-hangsúlyoztam ki direkt, majd felnevettem

-várj amint meglátod a minta anyukát-nevetett fel 

-rosszabb?-vontam fel szemöldököm

-Az anyám borzalmas-mondta ki felröhögve-megérdemlik egymást-bolintott majd lejjebb csúszott a nyugágyon-És amúgy-krákogott-Mi van a Gunnarsennel?-emelte fel szemöldökét, majd felém fordult

-Na várjunk..honnan tudtad a nevét?-röhögtem

-Egyik haverom ismeri őket-vont vállat-na várjál...te az a Lív vagy aki azzal a pávával jár?-estek le neki a dolgok, s csak csodálkozva bámult

-csak járt-hangsúlyoztam ki, majd leemeltem az asztalról az eperrel ízesített limonádém

-Aham..szóval csak járt?-pislogott nagyokat. Majd egyszer csak találkozott tekintetünk, mire ő elmosolyodott. Én szép lassan elemeltem onnan fejem

-Az ki?-mutattam a kijárathoz, mivel pont kiláttam az utcára...S a ház előtt megállt egy piros Opel...Kiszállt belőle egy erőse szőkés barna hajú, magas nő. 

-hol?-pattant fel Max, s kidugta fejét.-Anyám-fogta fejét-ez az anyám.-dörzsölte meg szemét, majd mintha nem is látta volna, vissza vetődött a nyugágyba.-és gondolom mindjárt előbújik Rose is-csettintett majd úgy csinált mint aki alszik. 

-Max!-kiáltotta valaki. A srác még mindig az alvást színlelte...de az se kizárt hogy bealudt...Hirtelen valaki kirontott a hátsó üvegajtón, a napszemüvegemben nem láttam jól az arcát.-Már megint ide hoztál valaki?-pislogott nagyokat, majd mikor lazán levettem napszemüvegem s ránéztem, leesett az állam. Nem csak nekem...neki is. Max csak kapkodta fejét....jéé felébredt pff...

-Jobban hasonlítotok mint gondoltam-még mindig mozgott feje köztünk

-szia. Te vagy Lív?-tűrte el haját füle mögé.

-Teljes életnagyságban-mutattam végig magamon.

-Max pattanj!-kiáltott rá (hm..mint ha történt volna már ilyen.....bah)

-hozz ki egyet magadnak-förmedt rá Max. Ebben a pillanatba a lány megindult..s leborította a gyereket. Max a földről próbált feltápászkodni, amíg a lány leült a székre, s halál nyugodtan tette fel lábát.

-Kisfiam! Mit csinálsz a fűben..-lépett ki egy magas, fekete kosztümben lévő hölgy. Mosolya kedves volt és meleg. Felsegítette Maxet a fűről, majd mikor meglátott, aranyosan mosolygott rám

-Szia..Elisabeth vagyok-lépett hozzám-biztos te vagy Olívia. Érezd magad otthon-én kicsit meglepődtem, Max nem pont ezt mondta róla...

-Üdv...Köszönöm-sziszegtem ki kínosan. Mivel teljesen meglepődtem.

-Végre egy normális lány a házban-hajolt oda hozzá majd suttogta fülembe. Ennyire kiábrándító lehet ez a Rose? Mindenki pikkel rá???

 Hirtelen a telefonom rezegni kezdett a zsebemben. Lassan elő vettem, majd hézagosan pillantottam a képernyőre....Egy percre mintha lefagytam volna, úgy kergettek a képzeletbeli kísérteteim. Max aggódva felém lépett, majd kémlelni kezdte a mobilom. S egy laza mozdulattal kinyomta a hívást. 

-Ne hívogasson, mert megfejelem-pipult be Max. Mondjuk kicsit sem értettem miért..hisz ez nem is rá tartozik..de talán így jobb, mondjuk fogalmam sincs miért keresett..azt hittem el akar felejteni...-ne nézz ilyen fejjel magad elé.-rázott hirtelen fel-elszúrta. Innentől már nem a te problémád-rázott fejet, mintha teljesen átérezné...1 a fiuk sosem tudják hogy ez egy lánynak milyen, hogy milyen mikor csak úgy spontán és egyszerűen álomba sírod magad, nem tudják milyen aggasztó érzés együtt létezni azzal az érzéssel hogy vársz. Vársz arra hogy akár egy SMS-t is dobjon..vagy épp csak egy matricát messengeren....kimerítő érzés..ami nem kímél egy szilánkosra tört szív maradványát sem.....

Oh hogy bassza meg! Miért hiányzik egyre jobban??? Miért fáj ez nekem? Már rég le kéne tennem a "ketten" dologról...mivel valószínűleg soha az életbe nem látom többet.....Hiányzik..de baszottul...!!!