Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Akkor talán nem így folytatjuk...

 És nem is a kijutás okozott hatalmas okot..nem, hanem ami a kocsi beszállás előtt történt. Anyuék már bementek, elég hideg van. (és az eső is nekieredt, pontosabban szakadt)Edward pont bepakolta a bőröndöket a bérelt szürke Mercedes csomagtartójába. Beült a kocsiba és rám várt. Pont mikor nyitottam volna ki az anyósülés ajtaját. Megszólítottak.

-Olívia Larsen!-kiabálta nevem. Azonnal leblokkoltam. És nem azért mert valami rablónak hittem. Nem, pontosan tudtam ki szólított meg. A hangja mindent elárult. Ledermedve álltam a kocsit fogva és csak néztem..Nem mertem elfordítani fejem. De akkor folytatta..-Tudod miért nem köszönök el?-lassan oda emeltem fejem, hajamból már szinte folyt a víz. Mikor oda néztem megláttam azt a mosolyt..amitől a pocsolyába egy perc alatt hátast dobtam volna..de nem tehettem. Fontosabb volt hogy figyeljek. Felsője zöld kapucniját a fejére húzta..s amögül kereste tekintetem.-Mert nem fogok elköszönni. Még egyszer nem..-olyan hevesen dobogott szívem hogy alig hallottam mit mond. Nem akartam hinni fülemnek, de kénytelen voltam.-Mikor legelőször leléptél évekig bántam hogy nem köszöntem el. De most vissza gondolva jobb is.-lassan kisétáltam a kocsi mögül de nem mentem oda hozzá..megtartottam a távolságot.-Mert ha nem hagyom ki a nyálas búcsúzkodást-hirtelen felröhögött, mire én elmosolyodtam, s ő lassan elkapta tekintetét. Nem bírta..-akkor talán nem így folytatjuk-mosolya lefagyott arcáról, és vissza tért a bús vonal. Közbe akartam szólni de ő nem hagyta.-És nem érdekel ha azt hiszed tényleg én voltam az aki lelökött, eszemben sincs tisztázni magam és magyarázkodni.-o te jó ég! Ez még mindig azt hiszi hogy azt hiszem? Aj nemár..-csak megkérdezek valamit-lépett egyre közelebb, és a következő pillanatban arra lettem figyelmes, hogy itt áll előttem. A fülemben dübörgő vértől már szinte alig hallottam valamit, az eső még mindig szakadt. Én meg már majdnem megfagytam.-Mit akartál azzal amit oda véstél a fába, és áthúztad a többit?-mondta miközben levette pulóverjét, és odanyújtotta. Hálásan bólintva vettem át, s húztam fel a kapucnit. Mivel rajta még volt egy cipzáros pulóver. Szóval kettő kapucni alatt voltunk..Két kapucnis..De nem tudtam eltekinteni a gondolataimtól, még ha oda is adta a pulcsiját. Mert égett a fejem! Leesett hogy nem csak azt írtam a fára amit ti tudtok. Oda került még egy sor de az viszont más nyelven. Nem norvégul, nem angolul..magyarok voltak a sorok "~asszem megint beleestem a mikrofonos srácba~" És képes voltam ez oda írni. Mivel nem számítottam rá hogy találkozunk még. Úgy terveztem ráfirkálom, elmegyek, és majd utána látja meg..nem számítottam rá hogy lemegy..na várjunk..ezek szerint lement megnézni a fát! Lehet hogy ő még mindig...áh dehogy, akkor nem bunkózott volna, és akkor már elmondott volna mindent. De lefordítózta amit ráírtam..ez mégis csak jelent valamit nem??! De az is lehet hogy nem fordította le, csak a norvég felíratott olvasta..oh bárcsak így lenne

-azért húztam át mert koránt sem az van ami oda le van írva-mondtam kicsit csalódottan de a flegma indulatok elkísérték ezt a mondatot. 

-Szerintem sem-rántotta meg száját makacsan együtt értve. 

-szuper-forgattam szemet, amit ő láthatólag követett. És lazán elkaptam onnan tekintetem. Már azon voltam hogy leveszem a fölsőjét és átnyújtom, mivel a kínos csend nem a kedvenc időtöltésem. Jobbnak találtam beszállni végre a kocsiba. De mikor emeltem le vállaimról, ő odanyúlt kezeivel és vissza húzta..mint aki mondani akart még valamit. Kicsit furán néztem rá, de hát jó..valamiért nem akarta hogy beszálljak a kocsiba. 

-az az apád a kocsiba?-mutatott a járműre mire én ösztönösen bólintottam. Aztán hirtelen elkerekedett szemem mivel a szöszke gyerek kikerült és a sofőrhöz igyekezett, aki az apám!!!!!Te jó ég...Feléjük fordulva néztem ahogy Edward leengedi az ablakot és kezet fognak. Beszéltek valamit de semmit sem hallottam. Úgy fúrta az oldalam a kíváncsiság hogy majdhogynem kilyukadt. Szám szélét idegesen rágva, figyeltem ahogy Martinus vissza sétál hozzám, s megáll velem szemben. Az arca semmitmondó volt, hát köszi..még ebből sem tudom levenni hogy milyen volt a beszélgetés. Fejemet fogva néztem bele szemeibe, amik csillogtak a lámpáktól. Álmodtam már erről a pillanatról, de abban az álomban nem ült az apám a kocsiba...és nem váltott szót Martinussal!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

-megyek-mondtam ismét megszakítva a kínos csendet. Leemeltem a már megszáradt hajamról a kapucnit, levettem a pulcsit és átnyújtottam. Martinus rám nézett, erősen belefúrta tekintetét az enyémbe, szinte éreztem. Majd átvette a pulóvert. 

-szia-bólintott egy nagyot. És egy hatalmas sóhajjal megfordultam, s igyekeztem az autóhoz. Azt hittem legalább megölel. Vagy valahogy elköszön. Esetleg megígéri hogy meglátogat. Vagy legalább tisztáztuk a dolgokat. De nem. Ehelyett, dobott egy "sziát" és letudta. Kicsit össze szorult a szívem, mert legszívesebben most azonnal megfordulnék és megölelném szorosan. De még a könnyeimet sem tudom megkülönböztetni az arcomra hulló esőcseppektől. Éreztem hogy fáj, éreztem hogy sírok..de néha ez jó. De most pont nem :(

-nem hazudtam.-mondta hirtelen, mire azonnal megtorpantam. Nem mertem megfordulni. Csak folyamatosan kattogott az agyam.-nem játszottam meg magam, nem vertelek át. Egyáltalán nem hazudtam..-nem akartam megfordulni, a könnyeim úgy indultak meg mint Niagara. Fájt..végem volt. Csak egyenesen, neki háttal álltam, s moccanni sem bírtam.-Asszem megint beleestem a táncos csajba..

Sziasztok!! Nekem ez a rész kifejezetten tetszik. Ti hogy vagytok vele?                                                         Kinek mikor kezdődik a nyári szünet? Jövőre hányadikba mentek?