Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Miért nem száll le rólam?

  -Rendben akkor nincs itt semmi probléma.-ki lépett az osztályból, de az ajtónál vissza fordult.-Martinus téged óra után várlak-intett a témát unó srác felé. Már haza felé sétáltam. Mikor lépteket hallottam a hátam mögül. Megfordultam, sehol senki. De újra hallottam egy cipő súrolódását a betonnal. Megijedtem. A lábaimat olyan iramban szedtem ahogyan csak bírtam. 

-Régen láttalak így megijedni-röhögtek a hátam mögött. Vagyis csak egy személy, és abból a nevetésből, levettem a személyiségét. 

-Miért nem szálsz le rólam? Olyan nagy kérés lenne?-álltam meg

-Igen, az lenne.-Állt meg ő is

-Oké-én elindultam előre. De ő vissza rántott

-Hát nem érted? 3 éve arra várok, hogy össze fussunk. Bárhol. Hogy el tudjam mondani..-közbe vágtam

-Lett volna rá ezer esélyed, hogy megtedd. De nem.-ki rántottam a kezem az övéből

-Lív-kiabált utánam. Ez a becenév.....végem lett. Ő adta nekem, és csak ő hívott így...

-Ne merj többet így nevezni. Ennek már vége-mérgelődtem

-Nem, ennek soha sem lesz vége...-nem hagytam hogy végig mondja

-Tudod én úgy jöttem vissza ide, azok a gondolatok voltak bennem...azt vártam hogy mikor ölelhetem át újra az akkori legjobb barátom. De már azt sem tudom hogy minek nevezzelek, te már nem az vagy, akinek bármit elmondhattam, vagy amikor megbántottak a vállán sírtam, volt úgy hogy az egész éjszakát. És ebben az volt a legjobb érzés hogy tudtam hogy áll mögöttem valaki...Valaki, aki talán nem csak a szüleim pénzét kedveli. De ez a srác eltűnt. Már egy másik van helyette..

Sziasztok!! Nem tudom hogy ez a sztori tetszik e nektek...Őszintén szólva már én sem nagyon tudom mit érzek a sztorival kapcsolatban...