Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

du får det..

  -Tudod miért nem adom fel, és hagylak a francba?-lépett hozzám közelebb, kb 1 centire volt tőlem, de nem zavarta se őt se engem.-Mert hülye vagyok és nem vagyok képes lezárni téged! Mert te vagy az első lány akinél először érzem hogy bármit megtennék érte, mert szeretem!-kiabálta utolsó szavát.-rohadtul beléd szerettem. És ezen semmiért sem változtatnék. Mert nekem te kellesz, nem más. Nem érdekel ki mit mond, azt se ha a rajongók megutálnak, mert érted bármit megteszek. Túl sokat vártam arra hogy vissza gyere, és most hogy itt vagy, eszemben sincs ereszteni.-mélyen a szembe nézett, föntről..

-Akkor ezeket eddig miért nem mondtad?-alig mertem levegőt venni, annyira szorongattak belül az előbbi szavai

-Mert sosem hagytad hogy elmondjam, otthagytál a pályán, kizavartál a szobádból, szó nélkül hagytad volna hogy elmenjek, a suliban pedig kijelentetted hogy hallani sem akarsz rólam.-és ekkor történt, ekkor esett le hogy nem csak ő bántott engem belülről, én sem vagyok ártatlan, ugyan úgy bántam vele mint ahogy velem bántak mikor először estem szerelembe..Ő pedig akkor sem adta fel, ha kellett folyamatosan megalázkodott, de tovább csinálta, nem hagyta annyiban.-Azért mondtam hogy szeretlek minden egyes alkalommal amikor csak tehettem, mert így volt. Nincs olyan tárgy vagy bármi a világon, amivel bizonyíthatnám hogy ez mennyire hatással van rám..hatással vagy rám. Én csak bizonyítani szeretnék...Meg akarom mutatni hogy megbízhatsz bennem..-szó nélkül hallgattam mondandóját,most az egyszer pillantottam el róla

-Csak ahhoz kéne még egy esély mi?-bólogattam lassan, majd szám egyenesre váltott-mondok annyit hogy du får det...-eleresztettem egy óvatos mosolyt, majd megvártam reakcióját, ami egy akkora kerek mosoly volt hogy leszakad a pofám. Néztem még egy darabig, aztán elfordultam a parkoló másik végébe. Ugyanis, az ofő annyira de annyira nem volt képes feldolgozni kitörésemet, hogy nem az ig-t hívta hozzám is, inkább a szüleimet értesítette. Szerencsémre csak apu ért rá. De ő is elég idegesen nézett, a kocsinak támaszkodva. 

Mikor oda értem, szerintem úgy vigyorogtam mint a tejbe tök...no comment. 

-Gyere csak ide-húzott oda apu maga elé-mit csináltál?-nézett rám szigorúan. A tanérnő pedig velünk szembe állt, s csücsörített szájjal, komolyan méregetett engem, majd a feldúlást tettető szülőmet. 

-Sajnálom tanárnő-húztam el számat. 

-ÖÖ-asszem nem erre számított, mivel elég meglepett arca lett.-Ebben az esetben nincs semmi probléma, de Olívia ne forduljon többet elő-veregette meg vállam, majd hirtelen elordította magát-Chris Orjen! Mit művelsz azzal a szeggel a gumiabroncsnál?-én erre csak felnevettem, majd vissza fordultam apu felé, aki azonnal megölelt. 

-Nah, nyomás haza-indultam volna beszállni a kocsiba

-Nem, nem. Nem válaszoltál a dühkirohanásod okára-fékezett meg aggódva

-Csajos téma-érzékeltettem vele hogy ezt nem kéne. 

-Jó hagyjuk-tette maga elé kezét védekezően, én akkora nagy lendülettel fordultam még utoljára a busz felé, ahogy csak bírtam. Azt hittem még nem szállt fel, de tévedtem. Kicsit csalódottan ültem be a kocsiba, mivel legalább számítottam annyira hogy egy búcsúpillantást kapok, lehet megvolt, csak nem vettem észre. 

Apu megvárta míg bekapcsolom a biztonsági övem, majd indította a kocsit....

Asszem most már minden rendben van, és úgy is marad. Martinus be akarja bizonyítani hogy tényleg képes lesz a kapcsolatra. Na de hogy mi volt az a szó amivel elköszöntem...hm..érdekes, ha egy szóval fogalmazok, és érthetőbben talán megértitek..viszont, egyelőre maradjon titok..először várjuk meg Martinus ténylegesen mit reagál rá..aztán pedig meglátjuk mi lesz..talán leleplezem e szó tartalmát, vagy ha nem is...ez legyen a sztori örök titka, amit aki olvas, sosem felejt el...

Sziasztok..Nemrég szereztettem egy új borítót a sztorinak, ugyanis a mostani szerintem kicsit egyszerű. Szóval holnap meg fog változni, ezért ne lepődjetek meg. Remélem ez is el fogja nyerni tetszéseteket, mivel sok munkám van benne..