Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Akarom ezt a barmot..

  -Vigyázz!-kiáltott el magát valaki. Hirtelen mindenki elszaladt. Mi van itt? Egy reccsenést hallottam. Majd mögöttem valami lezuhant. Mikor óvatosan hátra fordultam. Egy faág tört le, s az hevert a földön. Bizonyára nem bírta el a reménytelen mennyiségű havat.

Na ha ez most rám esett volna...huh. Szerencsém volt...

A többiekkel leültünk egy betonozott részre. Végül is kit zavar hogy felfázunk..Legalább nem vagyunk bent.

Ültünk a hideg betonon, ami a könyvtár falához volt építve. Mi pedig az udvar rácsos kerítését bámultuk. Azon felül kiláttunk az utcára, a parkolóba. Mozgás egyik helyen sem volt látható. Csak tudnám miért várom hogy hátha begördül oda egy fehér autó. És kiszáll belőle ő. Na ez aztán a mese. Ő majd csak hónapok múltán jön vissza, és száll ki a fehér kocsiból. Előbb nem. 

-Kezd hideg lenni, jöttök a büfébe?-pattant fel Adam. 

-Jah-szólalt fel az osztály összes fiúja. Majd lassan sétálva törtek át a havon, az épületbe jutás reményében. A lányokkal meg sem szólaltunk. Nem tudtunk témát mondani. A távolba meredés jó elfoglaltság volt számunkra. 

A fiuk megálltak a suli épületébe vezető ajtónál, ugyanis onnan kilépett valaki, akivel lekezeltek. Elfordítottam a fejem, mivel a szél sebesen a szemembe fújt, s elérhette volna hogy kikönnyezek.

Hirtelen enyhén megugrottam. Mivel Selma könyökével az oldalamba nyilalt. Olyan "mi van" mordulást ejthettem ki számon, majd vissza néztem a fiuk felé. A szívem kalapált mint egy bányászkőnek. Dübörgött a mellkasomban. A levegőt kapkodni kezdtem, megállt bennem az "ütő". 

A kapucni alatt rejtőző fej, felém fordította arcát. Arcvonásai egyből kidudorodtak, s megtudtam hogy szemem nem is őt kereste. De ha Marcus felbukkant ő se lehet messze. Futni mint soha.

-Na én most lépek le-ejtettem ki a számon. Felpattantam, s átkaroltam a további hózuhatagon, a második bejáratot kerestem. A lányok szélsebesen követték nyomaimat. Valamiért érezték hogy nem kéne egyedül hagyniuk. 

Mikor beértem az épületbe, bakancsomról letopogtam az ott pihenő hódarát, majd bevártam Selmáékat.

-Most meg hova rohansz?-lépett be Selma a borzongó hidegből.-

-Előle-nyögtem ki félénken

-És miért-dobta át tincseit vállán.

-Mert haragszom rá, és nem akarok beszélni vele. Ha ő ennyivel lezárta, akkor én meg így zárom le.-túrtam idegesen hajamba szemforgatás közepette. 

-Szia Martinus.-nyögte ki ledermedve Selma. Amitől elkerekedett a szemem. Balra Fordítottam fejem, ahová Sel is nézett. Tinus pedig ott állt a következő ajtó peremének dőlve zsebre tett kézzel. 

Csak felvont szemöldökkel ránéztem, de közben egy lélegzet nem hagyta el számat s orromat. Ráharaptam a nyelvemre, hogy még véletlenül se tudjak egy mosolyt ereszteni. Minek van itt???? Húzzon el a francba. 

Elindultam felé, ki akartam menni a mellette lévő ajtón, csak egy baj volt épp előtte állt.

-Kiengednél?-láttam hogy ideges volt, arcáról tisztán leírtam. Hallottam hogy kifújta rég bent lévő levegőjét, majd idegesen arrébb lépett. Én kikerültem, és már távoztam is köreiből. 

Ha velem akar beszélni közlöm hogy azt már elcseszte. Nem fogok rá várni míg hazajön, mert nem bírnám. 

Feszülten kerülgettem a folyóson a diákok tömegét. Az osztályunk előtt helyezkedő padra pedig letette magam. Nem volt kedvem bemenni a tanterembe, inkább kihagyom. 

-Martinus állj már meg!-kiabált Selma. Aj nem úszom meg. Rezzenéstelen arccal követtem szememmel a lépteit. Majd megállt előttem. 

-Nem akarsz beszélni velem?-arca még mindig feszült volt-Akkor nem is értem mit keresek itt?! Azért jöttem hogy elköszönjek, erre te?!-kiabált velem. 

-Most komolyan mit vártál?! Attól még hogy ledobsz egy sziát, nem változik meg semmi. És hiába vagy most itt, mert ha eddig akartál volna valamit megmondat volna. Most Meg Már késő.-forgattam szemet tök nyugodtan.

-Késő?-röhögött-Asszem nem maradtam le semmiről

-Azt hiszed? Akkor húzz a francba Osloba. Aztán járd  be európát! Engem meg felejts el..-Felpattantam, be akartam menni az osztályba. Mert ha ezt a veszekedést folytatom, tuti hogy elcsattan egy pofon. 

-Ez a bajod?-állt hirtelen elém. Asszem a folyóson mindenki minket néz, de nem izgat. Kiállok magamért. 

-Nem.-nyeltem le könnyeimet.-Az a bajom hogy egy olyan srácba szerettem bele aki egy barom-egy könnycsepp azonnal lecsordult arcomról, mert fájt. Azonnal lesepregetem, majd kikerültem a fejet lehajtó szöszit. 

Lehet hogy megsemmisülök míg nem lesz itt, de tudni kellett az igazságot. 

-És tudod mit?-fordultam vissza felé, mire odakapta fejét.-Akarom ezt a barmot, csak egy baj van, nem lehet az enyém.-