Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

A tánc vissza tér az életembe..

Pár órával később egy számomra idegen országban értünk földet Ivettel. 

Ivettről pár szó...Feje tetején sötétbarna erre arra szökő felkontyozott hajzuhatag. Az arcán pár mosolyránc, ami sokat öregít a 30-as éveiben járó nőn. Az öltözetéről meg ne is beszéljünk. Idős mama kockás mellény, bő szabású nadrágok. És a cipők...huu. Szerintem a 30-as évekből szerezhette egy 100 éve fent álló turkálóban. Vagy kitudja. Családi életéről annyit. Sosem ment férjhez, se gyereke, se palija. Csak 3 macska, és 1 kutya. Amikre a gyerekei ként tekint. És mit keres ő velem, vagyis én nála? Ez egy egyszerű válasz. Apu kerített egy nevelőt. Ahogy kiderült Magyarországról. Nem is tudom hogyan vették fel vele a kapcsolatot a szüleim. 

Amint túl voltunk a közel fél órás taxi úton, a házához értünk. Vagyis nem is az ő háza. Hanem egy panel. Csak ácsorogtam az üres utcán. Míg a fuvaros kipakolta a holmikat. A nagy ámuldozásokban észre sem vettem hogy Ivett már az ajtónál áll. Engem szólítgat, próbált hívni nagy mesteri mutogatással. Fellélegezve indultam el felé, a börtöneimet magam után húzva. Beléptem a hatalmas épületbe, ahol beléptem után az ajtó egy szempillantás alatt becsukódott mögöttem. Lassu léptekkel követtem az előttem lépkedő nőt fel a magas lépcsőfokokon.Majd megállt egy fehér színűre festett fa ajtó előtt. Amin "Mátrai Ivett" név szerepelt. Jó pár kulcs fordítás után kinyílt. Beléptem az ajtón, egy folyosóval találtam szemben magam. Aminek gyönyörű padlózata volt. zöld falain pár festmény is helyt kapott. A folyosón még egy tölgyfa színű cipős szekrény.  Egyből jobbra egy elég kicsi konyha. Zöld konyhabútorral. A falakon sok macska kép. És egy kis asztal. Ami körül pár koktélszék foglalt helyet. És végül egy eldugott helyen pedig a hűtő. A folyosón tovább haladva ismét jobbra, a fürdőszoba volt megtalálható. Az ajtóval szemben egy zuhanykabin. Attól oldalra egy csap, felette egy tükörrel. Meg még egy pár fürdőszobai dolog. Onnan kiérve a folyosó végén egy nappali szerűség. Ahol három narancs színekben pompázó kanapé volt. Azokkal szemben egy tévé. Tőle barra pedig egy erkély. Az erkély mellől pedig egy "elágazás" Kettő szobára. Az egyikre bele kukkantottam egy óriási ágy volt benne kis lámpákkal. Míg a másik szoba már koromhoz illőbb volt. Gondolom Ivett ezt szánta nekem. Ott is egy ugyan olyan ágy foglalt helyet. Barna ágytakaróval. Attól jobbra egy hatalmas tükörrel ellátott fehér szekrény, jó kis képeket fogok ott gyártani. Az előtt és az ágy előtt fehér vastag bundás szőnyeg lapult.  A sarokban Egy fehér festékkel mintázott íróasztal. Mellette pedig egy fejér gamer szék. A bőröndjeimet ledobtam az ágyra, s elkezdtem kipakolni. Azt hittem a ruháim menyiségének sosem lesz vége, de egyszer abba szakadt. A másik bőröndöm pakolásába kezdtem, ahol jó pár elhozott tárgyam volt. Volt egy olyan amitől a könnyeim felbukkantak. Egy kép. Martinus és én, rögtön behelyezem az asztalon talált üres fehér képkeretbe. Csak ültem a földön, és bámultam ki az ablakon egy ismeretlen környékre. 

-Szia. Lenne kedved megnézni kicsit a várost?-lépett be a szobámba, én csak hátra pillantottam majd vissza.-Tudom hogy nehéz, de idővel megszokod a kialakult helyzetet-szólalt meg megnyugtató hangon. Majd beljebb lépett.-Oh Ő a barátod? Biztos nagyon aranyos-villantotta fogsorát, zavart mosolygással.-Biztos hiányzik-ült le mellém, simogatni kezdte a vállam. Én erre megtörtem, és a karjaiban végeztem.-Semmi baj. ss. Nyugodj meg.-Simogatta a vállam. Csak ott ültem az idegen nő karjaiban. Aki talán már nem is idegen. 

December 20...

Sok miden változott azóta az őszi nap után. Megszerettem ezt a helyet. A saját döntésemre, kiléptem a magántanulói státuszomból, és jelentkeztem egy tánc suliba. Aminek hála két barátra tettem szert. Nem sok, de nekem bőven elég. Mind ketten abba a suliba járnak ahova én is. De hogy kik ők? Nem sokára megtudjátok. De moat fontosabb dolgom van. Éppen a Westendben vagyunk Ivettel, és az ünnepekre készülünk. Hisz ha már nem tudok itt lenni karácsony napján, legalább most segítek neki. Ja nem is említettem. Holnap indulok haza a korai repülővel. Már nagyon izgatott vagyok. És lehet hogy ez kicsit csúnya dolog, de Martinust jobban várom mint a családomat. Mert ő az aki minden nap keres, minden nap, bármikor elérhetem. A hülye, de cuki képei amiket küld, az már csak ráadás az egészre. Aznap már csak pakoltam, a másnapra...

A perülőn..

Egy örökké valóság mire Norvégiába érek. Pedig csak három óra, olyan mintha egy év telt volna el a félszálas óta. Ez talán csak az izgatottság válthatta ki. Mivel Martinus megígérte, hogy amint begördül a taxi a kocsi-feljárónkra, ő ott lesz. De ezt nem várom el, hisz úgy is átjön, vagy meglátogat ha tud. Nagy levegőt fújtam ki, majd hálateltem, s elaludtam......