Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

A barátnőmnek szüksége van rám...

  -Esküszöm, úgy ülsz ott mit egy rossz csöves-jegyezte meg valaki mellettem

-Ja-vágtam rá azonnal, de a teljes feladottságtól végig sem gondoltam semmit, csak magam elé meredve tovább pityeregtem. Aztán leesett hogy valaki hozzám szolt..én pedig válaszoltam...na várjunk én kivel kommunikáltam az imént? Félve s fokozatosan emeltem fel fejem..és akkor megláttam azt az embert...először végig gondoltam hogy most vagy oda képzelem s mikor elfordítom a fejem majd vissza, már nem is lesz ott. Vagy ideteleportált. 

De ő csak bámult...szélesen mosolygott. Aztán kezdtek leesni a dolgok, én pedig szép lassan magamhoz tértem. Ott állt az utca kanyarulatában, s a falnak támaszkodott, egyik lába egyenesen helyezkedett, míg másik a cipő orrán állt és ez a lába x alakban vágta a másikat....s rám meredt. Nike, fekete sportcipőt viselt. Fekete nadrággal, fehér pólóval és egy fekete dzsekivel...haja csak kiterült a feje tetején.. asszem újra megcsapott a "nekem kell ez a srác" érzés....

-egytől tízes skálán mennyire tartasz szerencsétlenül bénának?-fogtam meg fejem majd kínosan felnevettem

-eddig az egyet sem ütötted meg...de már felkúsztál a tizenegyre...-közölte szárazon...a gúnyos mosolyával

-mennyire lakik messze az a trágya?-vonta fel szemöldökét s feszülten fürkészett.

-Ha nem akarod, nem kell magadra kényszeríteni hogy kedves legyél velem-vontam vállat picit csalódottan-én már azon is meglepődtem hogy eljöttél...hogy hogyan azt még mindig nem tudom kigondolni...mit csinálsz itt?-kezdtem birizgálni kezeimet.

-vicces hogy ezt mondod-röhögött fel jóízűen-míg leértem  a tizenegyedik emeletről én is ezt kérdezgettem magamtól.-túrt tincsei közé-de amikor hívtál, valamiért azonnal indultam....csak aztán nem tudtam miért-vont vállat unottan

-Sejtettem-biccentettem, majd elhúztam a szám

-Lív, minek kellett ez az egész cirkusz?-hunyorította össze szemeit, amit az utcai lámpa megvilágításától láttam. És tényleg elgondolkoztam. De nem jutottam sokáig..így csak megrántottam a vállam.

-neked lett valakid-mondtam ki nagyot nyelve, gombóccal a torkomban...szinte alig halhatóan. Majd elfordítottam fejem a másik irányba...ezt nem tudom miért tettem, talán azért mert kínosan éreztem magam, vagy csak csupán azért mert nem mertem a szemébe nézni..jah...megesik..

-naiv-mondta ki azonnal....majd felröhögött.

-De komolyan mit keresel itt?-néztem rá vissza. Mire benyálazta száját, majd beharapta..s mosolygott. Sóhajtott egyet majd ellökte magát a faltól s megindult felém, leült a patkára..szorosan mellém...nem is volt köztünk hely.

-Mert-sóhajtott...de az már szinte aranyos volt. Majd mielőtt folytatta volna ránézett térdemen pihenő kezeimre..s kis vacillálás után megfogta....ha nem ültem volna tuti hogy elájulok....az oké hogy leült mellém...de ismét megfogta kezem...istenem, annyira hiányzott...-Mert, azt hallottam hogy a barátnőmnek szüksége van rám....

Gyereke! Gyerekek! Gyerekek! Ha titeket nem kapott el a sírás akkor engem duplán...igen, én írtam..mégis elbőgtem magam....ne kérdezzétek xd. Na lényegtelen hogy én mit érzek..az a kérdés mit gondoltok ti?? Igen, rövid meg miegymás de úgy alapból..az utolsó mondattól csak én fejeltem le a billentyűzetet mikor újra olvastam? Lehet hülyének néztek de így volt..xd. Én írtam...de ez a mondat KO. Na amíg én magamhoz térek....reméljük hamarosan össze szedem magam...addig ti dobjatok egy kommentet hogy mit gondoltok..és kíváncsi lennék hogy van e tippetek a folytatásról...gyerünk gyerünk!!!

UI.:most kibe***ott boldog lettem a sztoritól XD :)