Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Megengedtem?

  -Ezt még holnap folytatjuk-jelentettem ki, belépve a küszöbön. A világos lakásból, integettem óvatosan ki a még résre nyitott ajtónál, majd becsuktam azt. Oké ennyi kész végem. Teljesen a hatása alatt vagyok. És kész vége. Én már elvesztem, ebből nincs olyan ember aki ki tudna zökkenteni. Végre azt éreztem, hogy most már ténylegesen, lesz jövőm. Aminek Martinus Gunnarsen is a része lesz. 

-Te merre jártál?-vont kérdőre anyu

-Ő izé.....beszélgettem-húztam el a szám kínosan

-És kivel?-tett próbára

-Egy baráttal-kopogtattam a körmeimet türelmetlenkedve

-Aha.egy baráttal. Jól van, nyomás aludni-parancsolt fel az emeletre. A lépcső első fokán voltam mikor folytatta-a táskádat majd behozom, mivel a nagy "beszélgetésbe" elfelejtetted-innen már tudtam, mindent hallott és látott. De jobb volt a reakciója, mint számítottam. Hiszen állandóan mikor egy fiú kerül a közelembe, egyből közbe szól "15 évesen még nem kell fiú, rá érsz" Nem értettem ezt a hirtelen változást anyuban, valahogy mostanság, fura. Vagyis csak mióta vissza költöztünk. Néha valahogy érthetetlen ami a családunk körül folyik. De ki tudja, lehet hogy csak én vagyok megzavarodva. Lehet , hogy aki fura, az én vagyok. Ami eddig nem tűnt fel, soha. A szobámba belépve, csak az erkélyhez rohantam, ne kérdezzétek miért. Csak reflexből. Éreztem hogy történni fog valami. De mikor kinéztem semmit nem láttam, csak a sötét utcákat, Sötétbe borult ablakokat. És a csillagokat. Na meg persze azt a nagy fehér buborékot, ami most teljes, kiemeli az égboltot. Mondhatni az a közepe az egész sötét éjszakának. De mintha, kezdene világosodni egy ablak..felkapcsolták a lámpákat. A fényességbe pedig megpillantottam összekócolt hajjal, de ha ez még ne elég...a felső testét nem takarta semmi, épp a szemét dörzsölgette. Majd az ablak felé pillantott. Gyorsan lehúztam a fejem, a végén még azt hiszi kukkolok. 

-Értem, nekem ki kel érdemelnem dolgokat. Te meg kukkolsz...ügyes-nyitotta ki az ablakot, és támaszkodott annak keretére. Én csak mosolyogtam, nem reagáltam semmit. Gőzőm sem volt hogy magyarázom ki. 

-Nem tehetek róla ha ott az ablakod-könyököltem a korlátnak. 

-Na valld be...bejövök neked-mosolygott

-álmodozni szabad-nevettem el magam

-Teljesen oda vagy értem-nevette el magát

-Most hazudjak van ne?-nettem

-Felőlem hazudhatod hogy nem jelentek neked semmit. Csak ott a bökkenő hogy pontosan tudom hogy belül tetszem neked-hitegette magát

-Aha, szóval, te szereted a hazudós lányokat-nevettem el magam

-Nem..viszont, ha pont te lennél olyan lány...akkor már az én kamugépem lennél. Akit nap mint nap szorongatnék-próbálkozót

-És szerinted ezt így kéne megbeszélni, átóbégatni a fél utcán hogy mindenki hallja?-éreztem cikinek a helyzetet. Ő meg csak mosolygott

-Neked ez óbégatás? Akkor most figyelj....Beléd estem, de baszottul-nagyon hangosan kiabált. Én legszívesebben rá szóltam volna, de inkább csak finoman szólaltam meg. Szerencsére sötét volt, mivel biztos voltam benne hogy elpirultam

-Te nem vagy komplett-nevettem el magamam

-Az lehet, de én a helyedbe nem csodálkoznék annyira-én csak értetlenül bámultam. Mire folytattam-Ha valakit, valaki megőrít. Ilyen lesz-nevette elm agát

-Na jól van, menj be mert a végén megfázol.-Jelentettem ki mosolyogva

-Csak akkor ha végre kimondod azt a szót amit várok-bizakodott

-Hát akkor sokáig fogsz még fagyoskodni-nevettem el magam-viszont én már bemegyek, mert eléggé fáradt vagyok.-dörzsöltem meg a szemem

-oké, de így sem fogod megúszni.-nevette el magát

-Hát gondolom-mosolyodtam el

-Na jó éjt hercegnőm-próbálkozott. De kivételesen nem szóltam rá, kivételesen tetszett. Csak egy integetéssel válaszoltam és mosolyogva magam után csuktam az erkélyem ajtaját. És már csak arra emlékszem hogy bealudtam. Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Ami meg kell hagyni nem volt egy jó érzés. Nagy erő feszítés árán, felkeltem az ágyamból, és elsétáltam a telefonomig. Ami az íróasztalomon foglalt helyet. Mikor megpillantottam a képernyőt, csak mosolyogva olvastam magamban a kijelzett nevet, aki épp próbált elérni. Nem kellett sokat töprengeni rajta, felvegyem vagy ne...a válasz egész egyszerű

-Szia-köszönt bele a készülékbe

-Szia.Mond-ásítottam bele a telefonba

-Arra gondoltam, hogy mutatnék neked valamit-reménykedett 

-Reggel 8-kor mégis mit?-nevettem kínomban

-Azt már elég ha én tudom, úgyhogy lent várlak. Igyekezz-és kinyomta a telefont. Hogy értette azt hogy lent. Elhúztam a sötétítő függönyöket az erkélynél, és megpillantottam a kockulos fejét, ahogy mered a képernyőre, a haját pedig fújja a szél. Egy darabig csak néztem, a keretnek támaszkodva. De ő felpillantott, én csak kínosan integettem, és azzal a lendülettel indultam is készülődni. Fogalmam sincs meddig álltam ott. Mintha az idő elrohant volna. Pedig csak 4 perc telet el. AZ outfit-em egy egyszerű térdnél szakított nadrág, egy színátmenetes szürke Adidas pulcsi, és egy Adidas superstar cipő. A hajamat copfba fogtam, de aztán pedig kiengedtem, hisz nem tudtam hogyan rendezzem el a hajam, végül csak a kiengedett lobonc nyert. De a biztonság kedvéért egy fekete hajgumi is helyet foglalt a karomon. A telefonomat zsebre vágtam. És Nagyából azt hiszem kész is voltam. A fogasról lekaptam a fekete bőrkabátom (szokás szerint) és már nyitottam is a bejárati ajtót, így kikerültem a házból. A kocsifeljárón pedig ő ácsorgott. Szép lassan oda sétáltam

-Na hová viszel?-vontam kérdőre

-jó lesz ne aggódj-elindultunk, de hogy hova, kitudja csak követtem a lépteit, majd mikor egymás mellett haladtunk, éreztem hogy óvatosan megfogja a kezem, mikor erre felfigyeltem csak megrémülve pillantottam rá, nekem ez új volt. Észre is vette az össze rezzenésemet. És ezt egy mosollyal próbálta elsimítani. Mondhatni sikerült kicsit megnyugodnom.

-Megengedtem?-mosolyogtam felvont szemöldökkel célozva az előbbi incidensre

-jaj, tudom hogy tetszik-bizonygatta

-Az lehet, viszont neki kevésbé fog...

Nem érzem ezt a rész hűű de jónak. De ezt persze döntsétek el ti :)