Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Lív, állj meg..

(Maratont szerettem volna de na! NEM BÍROM KI EGYSZERŰEN HOGY ÖSSZEJÖJJÖN SOK RÉSZ! UI.:imádásiii)

A fehér cetlit bámulva próbáltam össze szedni gondolataim. Szerintetek sikerült? Dehogy. Ki tudna koncentrálni ha kapna egy levelet az exétől? Főleg ha az a srác minden második lánynak az álma?! Egy ilyen levélért bizonyos lányok ölni is képesek lennének..én pedig itt ülök az anyósülésen a reptérre tartva. Normális vagyok? Kizárt. De ha így adta..nem vár választ? Nem akarja tudni válaszom? Vagy hogy van e egyáltalán? De én ezt így nem akarom. Tudnia kell mi is van. Mondjuk én sem tudom. Ezt csak ketten tudnánk megállapítani. Egyébként meg a számát sem tudom...Kitöröltem, ahogy egy hisztis picsára jellemző...aki csak a pasiját tudja hibáztatni mindenért..egy egy szavát sem tudja elhinni. Jah, ez voltam én. A hisztis picsa..esküszöm a végén igaza lesz..olyan leszek mint Julie :(

-mennyi idő mire a reptérre érünk?-nyeltem le a könnyeimet majd Edwardra néztem. Aki csak némán vezetett.

-Vissza menjek?-nézett rám csillogó szemekkel. A kérdése pedig meglepett. Aggódott. Láttam az arcán. De a szívem és az eszem hihetetlen módon ugyan azt mondta. "Ő akarta így..majd valami kisül belőle" Meghallgatva magam belül, lazán, szám eltüntetve a felszínről megráztam fejem. 

-nem kell-de ezt a két szót olyan keserűen mondtam, olyan hangnembe hogy még én is elkápráztam. Nem tudom hogy Martinus milyen hatással van rám..hogy jóra vagy rosszra..de egy biztos..remekül eléri hogy a találkozásunk után hónapokig rajta kattogjak. A mosolyával..és a két szemével..amik olyan világosnak tűnnek mikor valamilyen fénybe néz..pedig olyan sötétek mint az őrölt kávé...

És ha hirtelen szembetalálnám magam vele mit csinálnék? Megtorpanva állnék? Mit tennék? Valószínűleg berezelnék. De olyannyira hogy idegesen kezdenék "vicces" dolgokat hadoválni..amik koránt sem lennének funnyik. Vagy síri csendben merednék erre-arra. Gőzöm sincs mit tennék. Leégetném magam az száz százalék. Szokásomhoz híven :)

-egy pillanat.-állította le hirtelen a motort. Kivette a slusszkulcsot..majd zsebre rakta. Én elkerekedett szemekkel figyeltem az akciót. Kinyitotta az ajtót, s kipattant a kocsiból. Indoklás nélkül hagyva engem. Az ajtó becsapódása meginogtatta a kocsit. Én pedig ott maradtam. Összezárva a gondolataimmal..és a biztos halált igazoló kék Chelsea pulóverrel. Hm..kösz apu, ezzel hogy itt hagytál a kocsiba a biztos halálba küldtél meghívót... :) remek.

Lassan kinéztem az ablakon. És betekintést nyertem a Troforsi benzinkút világítására. Azt hittem messzebb vagyunk. Hm, azt nem mondom hogy nem fordult meg a fejembe hogy vissza rohanjak a picsába..és keressem meg..de nem tehetem. Nem tudom mi történne akkor. Vagy mi fogadna. Martinusnál semmi sem kiszámítható...még ha kaptam is ezt a levelet..Nem tudok vele mit tenni. Lehet elrakom..vagy dobjam ki? áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá elegem van. Állandóan a gondolatok üldöznek...és valahogy sosem akadnak fel arra a bizonyos kerítésre ami vissza fogná őket mikor minden túl sok. És idk hogy mit fogok tenni. Ha most vissza mennék az abszurdan egy Disney filmhez hasonlítana..esküszöm lassan beadhatom a jelentkezésem a Broadwayre. A lány aki mindent elbaszott..zseniális darab lenne. A közönség tele lenne szerelmes balfaszokkal akik ott bőgik el magukat amint elindul egy zene. 

-oh..-állt meg Edward az ablakomnál én meg csak unottan néztem fel rá.-azt hittem mire vissza érek meglógsz, és vissza mész...-nézett rám kicsit meglepődve...pontosabban leesett az álla hogy még mindig a kocsiban töltöm a depressziós perceim. Milyen apa az ilyen? Hm? XD idk...Nem válaszolva folytattam néma perceimet..úgy ültem az anyósülésen mint egy élőhalott..Edward pedig egy röpke pillanat alatt felvirágoztatott. Elém tartott egy kék pendriveot. Pontosabban belenyomta szemembe. Lassan felpillantottam rá magyarázatért. Kicsit féltem...najoo rohadtul.