Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Mert olyan volt mint régen..pontosan olyan!

-Olívia! Most azonnal gyere vissza!-kiabált utánam, de nem érdekelt. Majd ha itt végeztem papolja a szobafogságot. Osloban már nem mindegy? Nem lesz senki akiért megérné kiszökni...itt se lenne ha még maradnék is..

-Lív, állj meg.-ezt nem az apám mondta..ez egy teljesen nyugodtabb, számomra biztonságot nyújtó hang volt..S mikor jobban kinyitottam szemem kirajzolódott előttem pár méterre egy személy. De olyan dühös voltam hogy nem érdekelt. Elengedtem mondatát fülem mellett. Nem álltam meg. Komótosan sétálva igyekeztem kikerülni. De mikor mellé kerültem megragadta kezem s vissza elém került.-Szállj vissza a kocsiba.-erősködött tovább.

-nekem te nem mondod meg mit csináljak-röhögtem fel idegesen. Felvonta szemöldökét majd gúnyosan elmosolyodott.

-Most komolyan veszekedni akarsz?-véste szemeit az enyémekbe. Én pedig abban a pillanatban, amint belepillantottam azokba a barna tekintetekbe, 360 fokot fordult velem a világ. 

-Nem akarok veszekedni-kaptam el a tekintetem makacsan.

-Akkor?-fordította meg államnál fogva fejem, hogy a szemembe lásson.-Lív, ne legyél már hülye.-mondta nyugodtan.-ne menj le..veszélyes-erősködött tovább. Majd letörölte egyik könnycseppem.

-akkor nem..-sóhajtottam-ha te velem vagy.-eléggé összerezzenve vártam válaszát..vagy tettét...első arcvonási reakcióját..

-nem tudlak mindig megvédeni-vont vállakat értetlenül-elmész.-vetette elém a tényeket-megint tizenegy órára leszel tőlem. És innen szart sem tudok csinálni.-nézett a szemembe őszintén. És már megint itt tartottunk...Helyben vagyunk megint...feje elkeseredettnek tűnt. Mint aki már feladta. Mérgesen szedtem le kezét magamról, majd eleresztetem. Kicsit hezitálva vártam reakciót, de a Gunnarsen úgy állt előttem mint egy darab fa, akibe életet kell lehelni. Vajon ez volt a helyzet vele mikor először leléptem? Lehet hogy az érzéketlen macsó maszk alatt egy érzékeny srác lapul? Mert régen volt egy olyan énje..Amit szerencsém volt tapasztalni..és pár napig még nektek is..lehet hogy csak elő kell csalogatni ezt a srácot. Olyan mint egy növény..akit meg kell locsolni és elhervadt levelei lehullanak, s ujjakat növesztenek. Belé is bizalmat kell lehelni és vissza tér...az a srác aki nekem a gyengém....Ő monológom alatt némán tette zsebre kezeit..és csak a talajt pásztázta. Szerintem nem tudta mit mondjon..viaskodott bent a két énje. Mindegy..majd most kiderül melyiket sikerül a felszínre hozni. Megragadtam zsebében pihenő bal kezét s kihúztam. Rákulcsoltam ujjaim az övéire..neki pedig mosolyra rándult szája egyik része.

-jössz velem?-mosolyodtam el reménykedve..mire ő felvont szemöldökkel bolintott. És együtt indultunk el le..már nem hallottam az apám örült ordítozását. Talán csak azért mert úgy éreztem ketten vagyunk, és fülem kizárt minden hangot a közelbe. Mert olyan volt mint régen..pontosan olyan :) Mikor leértünk az emelkedőn, keserűen fogadtak a tények. Az erdőnek pont az a része égett le ahol a firkált fánk is volt. Ugyan a tűzoltók már eloltották a felcsapongó tüzet..attól még kegyetlen fűst őrjöngött felszállás közben. A mi fánkból csak az alja maradt éppen. A teteje teljesen leégett. És ahogy egyre belegondoltam mik is történetek ezen a helyen..elöntött a boldogság. De aztán.."kinyitottam" szemeim vége és szembesültem a keserű, rideg valósággal. Ami nem igazán volt tündérmesének mondható...sem Hollywoodi filmnek...Szinte egy pillanat alatt lábadt könnybe szemem, s bukott ki belőle egyszerre minden. Nem hüppögtem..nem szipogtam. Csendben, s a helynek méltóan fogtam vissza magam. Így arcom patakká vált..de egy hang sem nem merte elhagyni torkom. Martinus ezt észre véve engedte el kezem, s maga felé fordítva hagyta hogy a vállára támasztjam fejem. Kezeit a hátamon éreztem. S egy lassú puszit adott arcomra, amitől nem lett jobb..de éreztem hogy itt van..és mellettem áll. 

-ugye a pendtrivet nem nézted meg?-tette egyből komolytalanná ezt a pillanatot. De kérdésétől felröhögtem. Lazán elhajoltam tőle..s kicsit hátrébb léptem hogy belássam arcát. 

-attól függ..-húztam vigyorra számat..tudtam hogy húzom az agyát. És ezért annál jobban élveztem.

-vissza kapom?-méregetett eszelősen s kínosan érezve magát összerántotta szemeit. 

-oh a pedrivet?-tágultak ki szemeim-azt soha-vágtam rá izomból-a levelet-gondolkoztam el-azt meg megtartom emlékbe ha nem probléma-mosolyogtam gúnyosan utánozva őt....de élveztem. Ő megdörzsölte szemeit..-de a pulcsit vissza adom-vontam vállat őszintén.

-Mit gondolsz miért adtam?-vonta fel szemöldökét miközben zsebre tette kezeit.-Nem tudlak megvédeni..de az legalább mindig ott lesz-mosolygott kedvesen..és ez aranyos volt. És igen tudom hogy milyen sablon már hogy megkapod egy srác pulcsiját..de nekem ebben az volt aranyos.hogy odaadta a pulcsiját..ami a kedvenc csapatának a melegítője..és tele van autogramokkal...és VB időszak van könyörgöm. Mondjatok egy srácot aki csinált már ilyet!-fontos nekem az a felső-mondta-de az a lány még fontosabb, akinek odaadtam...

ugyanannyi vote és komment?? Megy egyszerre?:D