Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Ez az a lógó...

Mondhatnám hogy szőke herceg fehér lovon. De a szőke herceg pontosan érkezik. Ő pedig akkor jött mikor kellett, sem előbb sem később. Valaki inkább azt mondja erre hogy "Nincs szőke herceg fehér lovon, csak páva gyerek, volán buszon" De ha más ezt használja az ilyen esetekre, akkor azt mondom Van egy páva gyerek, aki csak az enyém. Ja...és szöszi (;

-Tiszán emlékszem arra a napra-mosolyodtam el. Ő a két karjával hátulról ölelt, az állát a fejem tetejébe fúrta

-Én is. És arra emlékszel mikor először találkoztunk? Elég vicces volt-nevette el magát

-Hát az volt, mit ne mondjak. Első osztály. Nem is értem miért nem ismertük azelőtt egymást. Hiszen majdnem egymás mellett lakunk-nevettem el magam

-Hát látod ezt én sem értem. De van valami amit végképp nem tudnék elfelejteni-szállt le rólam. Én pedig csak felé fordultam, választ várva-mikor kiosztottál 4-dikbe. Amiért elvettem a rajozódat.-közbe vágtam

-Igen..pontosan emlékszem mit mondtam. De szerintem nem a rajzos incidensért kaptál.-nevettem el magam

-Hát én is. Már akkor is nagy nőcsábász voltam. Neked pedig már akkor is nagy szád volt.-nevetett de nagyon.

-Hé-löktem meg enyhén.-Ezt kikérem magamnak. Én mindig is csendes kislány voltam-egymásra nézünk és felnevettünk-na jó, ezt még én sem hiszem el.

-És ha már a rajznál tartunk...-

-Azóta sem adtad vissza-nevettem

-Nem, viszont mikor elmentél attól kezdve bármilyen országban jártam, mindig lerajzoltam, újra és újra.-leültünk kettő nagyméretű sziklára, ami  a víz felé nézett

-Na várjunk mi egy rajzról beszélünk?-nevettem el magam

-A lógó. Amit akkor csináltál, mikor túl sokat áradoztam neked a jó hangomról.-hunyorogva rám nézett, mivel épp ment le a nap

-Ja hogy az. Miért nem dobtad ki? Nagyon ronda volt-nevettem el magam a tóra meredve

-Mond csak, követtél te valaha minket miután "ismertebbek lettünk"?-fordult felém

-Nem, csak hallottam rólatok-ráztam meg a fejem

-Hát akkor jobb lesz ha megnézel valamit.-elővette a telefonját, nekem fogalmam sem volt mit is keres. De mikor megtudtam, mikor kezembe adta a készüléket egy képpel a képernyőjén. Azt hittem menten eldobom magam, a kezemet gyorsan a szám elé kaptam. 

-De..De-hebegtem, habogtam össze vissza. Ő meg csak szélesen mosolygott-ez az a lógó..am..amit én rajzoltam. De mi..miért?-néztem rá meglepetten

-Mikor elmenetél, folyton azt a rajzot bámultam, egyre jobban tetszett. Egyik este letámadtam vele aput, és Marcust. Akik egyből vevők lettek az egész kis tervemre. És az a lógó amit 4. osztályban terveztél. Már kb 5 éve az eredeti, és végleges M&M lógó.-elvette a nyújtott tárgyat. S felállt. 

-Én ezt hogy nem vettem észre. Pedig a legjobb barátnőm folyton rólatok hadovált. És még ilyen pulcsija is volt.-fogtam meg a fejem. Hirtelenjében annyira megörültem magamnak, ennek a dolognak hogy Martinus nyakába ugrottam. Szó szerint. Az a gyerek alig tudott megállni a lábán, nem tartotta sok hogy a vízbe essünk. Ő hirtelen megcsókolt. Ott álltunk a lemenő nap fényében. Mikor eleresztettük egymás, én a nap felé fordultam. Ő pedig a derekamat átkarolva emelt fel. Szórakoztunk a narancs sárgában pompázó ég alatt. Majd később mikor teljesen besötétedett, észbe kaptunk. Mert már rég otthon kéne lennünk. Ezért szomorkodva indultunk haza, egymás kezét fogva. Mind a kettőnknek csak azon kattogott az agya hogy vajon mit szólnak majd a szülők. Hogy későn érünk haza. Otthon, szorongva pillantottam vissza Martinusra aki ugyan ilyen tekintettel nézett vissza rám a házuk előtt. Nagy levegő vétellel léptem be a házba. Ahol a család épp vacsorázott. Egy potya utassal egybevéve. Csak szó nélkül akartam eltűnni a lépcső tetején, de apu nem hagyta szó nélkül a dolgot.