-Tök mindegy-röhögött fel, majd a lángot a fehér papírra tette. Ami aztán meggyulladt.-előtted égetem el, hogy felfogd.-mosolygott egy gúnyosat, én pedig elképedve néztem ahogy a lángoló fecni kiesik a kezéből s a betonútra hull..
-Ezt meg miért csináltad?-nevettem fel gúnyos hangsúllyal.
-Okos lány vagy te Lív-sóhajtod-majd csak kitalálod. Ahogy eddig mindent.-kacsintott egyet, majd elrakta az öngyújtót.-Szia-mosolygott egyet, csak direkt idegesítésből, majd sarkon fordult s felszaladt a házuk verandáján...
Vettem az adást. Ő és én mostantól idegenek!
Másnap..
Tudjátok, néha jobb ha tovább lépünk. Ha rácsukjuk az ajtót a múltunkra. És én most ezt fogom tenni. Veszek egy nagy ajtót, olyan fekete szúnyoghálót, lakatot, láncot, bilincset. Ezt mind össze rakom, és csinálok belőle egy holtbiztos védelmi rendszert. Jah, aha...biztos be fog válni...pfff. Épp most próbálok megszabadulni dolgoktól. Az ágyamon fekszem hason, abba az irányba néz fejem ahol általában éjszaka a lábam szokott lenni. Kezemben a telefonom, s húzom a kukába a képeimet és zenéimet. Mindent ami Martinushoz köthető. Mondjuk akkor kidobálhatnám az összes cuccom de nem...azért az így mind, túl drága volt...Az erkély ajtóm nyitva van, onnan süvít be a hideg szél, amitől lassan már tiszta libabőr karom. Halkan énekelgetem az épp rádióban szóló zenét, ami felhalasztódik a konyhából.
-A hangod még mindig jó-hallottam meg hirtelen a hangját, mire azonnal megálltak ujjaim. S lazán az erkély ajtóm felé kaptam fejem. Ott állt, valamit tartott kezében. Miért nem tud az ajtón bejönni mint miden normális ember?
-te meg még mindig nem találod a bejárati ajtót.-förmedtem rá, hogy érezze elég udvariatlanság csak úgy betoppanni. Amikor tapasztalta faragatlanságom levirult arcáról az a gúnyos mosoly is. Majd csak bolintott egyet olyan "hát oké" formában.
-Csak ezt hoztam. Ott hagytad nálam-tette le komódomra a pulcsimat. Amit már nem is láttam....oh, igen ott hagytam nála....ciki.
-most találtad meg vagy mi?-nevettem fel kínosan miközben felkeltem s elvettem a bútorról a ruhadarabot.
-Nem-vont vállat lazán.-már vagy ezer éve tudtam hogy nálam maradt-nevette el magát, mire én is megmozdítottam kicsit a szemöldököm, s nevettem olyan álcásan.
-és miért nem hoztad előbb?-kérdeztem rá picit parázva a választól. Mire csak felröhögött
-Ha jövök nem a szüleidhez jövök. Neked akartam oda adni....
YOU ARE READING
Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł
Romance~du får det~ Két teljesen különböző egyéniség, akiket egyszer elszakítottak egymástól...megszakadt köztük a kapcsolat...De egy nap a lány vissza tért, s lassanként mindketten megtalálták méltó helyüket...Egymás mellett...! Ti is szeretnétek egy olya...
