Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Azt hogy végeztünk..

-Lív..hallottad?-szólította meg félénken Martinus. Én megszólalni sem bírtam. Azt hiszem a pályán a labda is megállt...Olívia lehunyta szemeit, majd sóhajtott egy nagyot, mikor kinyitotta belekezdett mondandójába

-megkérdezem először és utoljára, ki az a Claudia?-látszólag próbálta nyugtatni magát, de csak látszólag...de várjunk csak? Nem hallotta amit Martinus mondott arról hogy "még mindig érez iránta valamit" oh anyám, oh anyám..ebből akkora balhé lesz oh anyám...Martinus csak lehajtotta fejét..

-el akartam mondani hogy...-Lív belefojtotta a szót.

-hogy barátnőd van. Csak azt nem értem miért kell titkolózni, és hülyére venni?-kiabálta el magát hirtelen-nem érdekel ki az a lány, nem izgat ha mással jársz..-kiabálta, mire Jacob közbe szólt

-Lív, nem erről van...-

-Jacob, megtennéd hogy nem szólsz bele, köszönöm-fordult a srác felé Martinus szemrehányóan. Úgy néz ki még sem akarja elmondani Lívnek az igazat?-

-miért nem mondtad el?-kérte számon Lív, amihez igazán joga volt.

-lehetne hogy hagyjuk ezt?-ráncolta össze szemöldökét. Én nem értem ezt a srácot...

-Jó, hagyjuk-csapta össze tenyerét Lív.-de akkor fejezzük be ezt is-kulcsolta össze karjait teste előtt.

-ezzel meg mit akarsz?-Martinus közelebb lépett hozzá.

-azt hogy végeztünk-szorította be szemeit.-ne mássz fel az erkélyemen, ne keress meg, ne hozd át a cuccaim, csak egyszerűen hagyj békén-mondta ki az utolsó szót. Amitől mindenkinek elállt a szava. Senki sem gondolta hogy egyszer így fog a kapcsolatuk kisiklani. Nem jósoltunk nekik sokat, de nem akartuk hogy szétmenjenek...

-Lív-szólt utána, majd a könyökénél fogva vissza rántotta. Szemtől szemben voltak-sajnálom-pillantott el a távolba. De erre a szóra Lív csak felröhögött.

-sajnálod?-szeméből már könnycseppek is kifolytak.-komolyan ezek után csak ennyit tudsz mondani? És még csak a szemembe se nézel?-képedett el teljesen-gratulálok. Megmutattad milyen is az igazi Martinus Gunnarsen.-kirántotta kezét Martinus markából, majd végleg megfordult s elhagyni készült környékünket. Senki sem szólalt meg, nem mertünk. 

-Most mit csináljak?-lépett elém fejét fogva, érezte hogy elcseszte. Láttam az arcán..

-semmit. Ez ennyi volt...