Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Nem történt semmi...

 Egész naphosszban ezen a Claudián kattogtam. S éppen most riadtam fel. Reggel tíz óra van. A telefonom pedig csöng. Mikor kitisztul a látásom, el tudtam olvasni a hívó félt. Régen láttam már ezt a nevet a mobilomon...Kifújtam magam, majd a fülemhez emeltem a készüléket, s amit hallottam, megremegett minden porcikám..

-Beszélnünk kell-szólt bele darabosan, hangjától pedig feléledtek benne az ős régen szunnyadni tért pillangók. Amik csak miatta kelnek fel rajban.-el kell mondanom valamit-sóhajtotta

-Martinus, nem tudom milyen életbevágó tényt akarsz közölni velem reggel 10 kor, de éppen aludnék. Nem várhat?-ásítottam közbe, s komás fejjel vártam a választ

-nem-erőszakoskodott-most kell beszélnünk-

-telefonon?-kínlódtam

-igen-vágta rá azonnal-vagy inkább ne javította magát-ööö vedd úgy hogy nem is hívtalak, bocs hogy felkeltettelek-s ezzel ki is nyomta. Miért teszi le nekem manapság mindenki? Ennyire tré lenne a társaságom? Király az életem...Annyit forgolódtam, kuszálódtam hogy a lepedőm már a parkettát pásztázta. A takarom össze csavarodva, csodálom a párnám egy helybe maradt. Teljesen begőzölve keltem fel, s öltöztem át. (sötét kék farmer, fehér mellzsebes póló, arra pedig egy combközépig érő bordó kardigán. Megszenvedtem kapucnisának fehér kötőivel, mire egy méretbe húzkodtam őket, de ilyen ha nincs rajta cipzár. A konyhában kijelentettem hogy elmentem sétálni..s valahogy a suli irányába keveredtem....

Vissza Selma szemszögébe..

Lyukas óránk van. Gondoltam kinézek a fiuk után, akik ennek az örömét a focipályán töltik. Lassan sétáltam, fülhallgatóval a fülemben, a telefonom képernyőjét pásztázva. Egyszer csak valami ráesett a fejemre. Majd láttam lepattanni a földre. Azonnal begurultam. Mivel a tárgy, ami eltalált, egy neon sárga nike focilabda volt. Kikaptam fülemből a fülhallgatót, s idegbeteg fejjel fordultam a focipálya felé, ott voltak egytől egyig. 

-bocs Sel-húzta el fogát Jacob. Legszívesebben lekiabáltam volna telibe a fejét, de valami elvonta a figyelmem. Mögöttem a tornaterem ajtaja becsapódott, s mikor megfordultam megláttam Martinust, a telefonja hátlapját ütögette, s rezzenéstelen komolysággal igyekezett az irányunkba. Marcus egyből oda sietett hozzá, átemelte kezét a testvére vállán, s bátorítóan próbált életet lehelni belé. Forgolódva figyeltem haladásuk, majd mikor majdnem elmentek mellettem megszólaltam.

-Martinus!-amint kiejtettem, Marcus lecsatlakozott, vissza ment a pályára, Martinus pedig azon nyomban lefékezett. De csak kis idő után fordult meg. Szemeit össze hunyorította, valami nagyon nem volt rendben vele.-beszéltél vele?-tértem egyből a lényegre, mire ő elpillantott a távolba, arcvonásait meg nem változtatva.

-Selma, most nincs kedvem ehhez, ne haragudj-vakarta meg orrát madjvissza tette kezeit nadrágja zsebébe. El akarta kerülni társaságom. De megragadtam könyökét.

-Mi történt?-kérdeztem meg félénken mire ő csak halványan elmosolyodott

-gyere-sóhajtotta. Majd elindult a tornaterem felé, de végül nem ment be neki ölt a falnak, egyik lábát feltette, s várta hogy utolérjem. Mikor megálltam előtte, belekezdett.-nem történt semmi-röhögte el magát idegesen

-hogy hogy semmi?-csodálkoztam el

-felhívtam, el akartam neki mondani, de beijedtem. A végén meg csak letettem.-dörzsölte meg feszülten szemgödreit.

-miért?-próbáltam finoman rákérdezni, szinte alig hallottam saját hangomat

-miért szerinted mit mondattam volna neki??-jött dühbe azonnal-hogy azért találtam ki a kamu barátnőt hogy elfelejtsem?? Mit kéne neki mondanom? Hogy még mindig érzek iránta valamit?-kiabált. Azt sem kétlem, hogy a fiuk hallották fenn a pályán...Kavicsok préselését hallottam, oda kaptam a fejem. S azonnal lesült az arcomról a bőr. Lív volt az, megállt tőlünk pár méterre. Arca láttán valami össze tört benne. Leplezni sem volt ideje. Hallott mindent....

Sziasztok! Mostanában elég kevés időm van írni, ez megmagyarázza hogy miért ilyen rövid egy-egy rész. És ezt sajnálom is. De még ha kevés időm is van. próbálom mindnél tartalmasabban megírni. Nem mindig sikerült de szorítok.