Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Az a bizonyos becézgetés..

Vissza tértem a minden napokhoz, mielőtt azt hinnétek hogy fájdalommentesen mennek nálunk az ünnepek, had javítsalak ki titeket. Nem így vagy. Mivel ma is mint minden karácsonykor, a testrészeim mintha arrébb csúszódnának, de ezt csak elméletben. Ugyan is a kishúgom kiskora óta, úgy döntött hogy ezen a napon állandóan, minden egyes évben, ő fog kelteni. De még hogy. Berohan a szobámba, és egyenesen leterít. Nem baj ha alszom, az nem számít. Csak az hogy közölje,

-Karácsony reggel van-kiáltott fel a fejét a fejem fölé nyomta, izgatott mosolya. Én csak fáradt fejjel toltam le magamról, egy párnát használva.-És hó van!-kiáltott fel szakadtában az  ablakomhoz-menjünk ki-ugrándozott, mint egy 5 éves.

-Aj Paula hagytál már egyszer többet aludni mint hét óra-húztam a takarómat a fejemre

-Oké, akkor megmondom Martinusnak hogy lusta vagy-indult ki vállakat vonva Én erre felültem az ágyon

-Martinus? Hogy jön ő ide?-Bámultam értetlenül

-Hát Emma kirángatta őket Marcussal. És engem is hívtak. Martinus pedig nagyon akarta hogy te is gyere, de akkor most el kell szomorítsam-sóhajtozott.

-Hú de meg fogom ezt bánni-suttogtam halkan-Ne, Várj!-kiáltottam utána össze szorított szemekkel.-Jó megyek. De ami most történt egy szót sem, érted?-Keltem ki az ágyból

-Nincs ingyen a hallgatásom-cseles

-Na léci Paula.-kérleltem

-Na jó, nem szólok semmi, kivételesen-kuncogott fel, erre kiment-megvárlak lent.- Én csak fújtatva felnevettem, és számat beharapva indultam el készülődni. Megmostam az arcom és a fogam, a hajamat kisültem, jöhetett is az öltözés. Elő kutattam az Adidas bőr színű bakancsomat, ami belül elég jól bélelt, nem véletlenül vettem meg. Felhúztam egy bundás cső farmernadrágot. Valamilyen pólót kikaptam a felső szekrényből, arra egy sima pulcsit. És végül egy fekete télikabátot, aminek öv pihent a derekán, egy fehér csősál, és már kész is voltam. Még utoljára kinéztem az erkélyre, mikor kiléptem megcsapta az arcom a hideg téli szellő, pár hópehellyel a nyomában. A többiek lent dobálták egymást hógolyóval. Én csak a korlátnak dőlve mosolyogtam rajtuk. Majd Martinus fenézett

-Nézzenek csak oda, valaki még nem havas-nevette el magát

-Jó jó, nyugi megyek már-nevetve, fejet rázva csuktam be magam után az erkély két ajtaját. Komótosan leballagtam a lépcsőn, ahol már a kishúgom várt. Ő szaladva lépett ki a házból, a térdig érő hóban. Én kapucnimat a fejemre helyezve követtem nyomát. Mikor Martinus meglátott egyből felém rohant. És felkapott a derekamat átölelve. Majd hirtelen megcsúszott és elestünk. Ő a földre, én pedig rá. Csak nevetésben törtünk ki. Nyomtam egy puszit a szájára, és felkeltem. Majd a földhöz nyúltam, de nem felsegíteni akartam. Hógolyót szerettem volna formázni. Mikor kellően össze tapadt, először a hólabdára pillantottam majd Tinusra, aki fejét rázva nem-et ismételgetve reménykedett. De csak megkaptam a hóból álló csekélységet. 

-Na most véged-kiáltott fel nevetve. Én csak kacagva kezdtem el futni előle, ő pedig így követett, majd a többiek is beálltak a folytonos kergetésbe, Tinus engem kergetett, őt Mac, Macot Paula, És a sor végén Emma. Majd én megbotlottam és a földre kerültem, Martinus először csak nevetett rajtam, de végül ő is elesett, a többek pedig kicsi a rakás formájában dőltek ránk. nagyon sokat nevettünk mire leszálltak. A többiek még mindig játszottak, majd Tinus félre hívott. 

-Tudod ma karácsony van, holnap pedig karácsony másnapja-nézegette a földet

-Igen, És?-pillantottam rá értetlenül.