Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Oké..vágjunk bele

Szerintem mindenki ismeri azt az érzést, mikor ötlete sincs mit kezdjen magával egy adott percben. S csak várja a felmentő sereget, aki majd kizökkenti a tehetetlenségből. De az nem jön. S már ott tart hogy elunja az életét. Mint én ma délelőtt. Szerintem olyan 10 óráig csak az ágyamon csücsültem, a csodára várva. De hát azt várhatom. Már meghalva az untságtól, rávettem magam, lementem az emeltről a konyhába. Ahol ismét nagy sürgés forgás volt. De hogy miért? Ahhoz sem volt kedvem hogy megkérdezzem miért ez a nagy sietség, csak a bögrémért nyúltam a konyhaszekrénybe. Amibe pár perc után gőzölgő forrócsoki került, mályvacukrokkal a tetején. 

-Ha már ennyire rá érsz bealhatnál segíteni-tett szemrehányást anyu. Én erre megszakítottam a szobámba vezető utamat, s vissza fordultam. Kérdően néztem a feszült szülőmre-ne csak állj ott inkább vidd ki ezeket a garázsba-mutatott egy dobozra ami telis tele volt kacatokkal.

-Pizsamában?-csodálkoztam

-Jó..menj öltözz fel aztán kiviszed-parancsolt rám anyu egy legyintéssel a levegőben.

-De egyébként is mi az oka enne a hirtelen pakolásnak?-néztem értetlenül 

-Holnap reggel jön a nagyi, és addigra patyolat tisztaságot akarok. Nem akarom ha szemrehányást tenne a kuplerájra, és pakolni kezdje a cuccokat-forgatta meg a tekintetét

-Mi jön a nagyi?-ijedtem meg, az arcom egy perc alatt fal fehérre festette magát.-Akkor szerintem már ásom is magam a földbe-vágtam rá hirtelen 

-És miért is?-könyökölt anyu az egyik dobozra

-Mert parázok. Mi lesz ha megtudja..a táncot...Martinust....a rossz jegyeimet....és a..úr isten....a gördeszkát el kell tüntetnem.na meg Martinust!!!!.-fogtam az arcom. Akkor pedig elkezdődött a szokásos hajcihő. A nagyi érkezése mindent fel kavar. Mert róla tudni kell hogy elég erős egyéniség. Általában semmi sem tetszik neki ahogy van. Rettegek tőle. Nem esz meg meg ilyesmi..és tisztán tudom hogy nagyon szeret minket. De mikor utoljára találkoztam vele, kikötötte azt a szabályát, amit anyunak is mikor az én koromban volt. "15 évesen nem kell fiúzni, ráérsz még angyalom. Inkább a tanulásra koncentrálj, hogy javíts a jegyeiden most az a legfontosabb. Úgyhogy nem szeretnék meglátni melletted egy fiút sem 18 éves korodig, mert ha mégis nem állok jót magamért"Szóval gőzöm sincs hogyan közöljem ha netán meglátná Martinust holnap velem..ketten..együtt. 

-Jól van nyugi..én sem tudom mi lesz..de még nincs itt és nem is biztos hogy megtudja inkább azokat a dolgokat tüntessük el ami tuti szemet szúr neki elsőre-tanácsolta anyu. Én ezzel felrohantam a lépcsőn, egyenesen a szobámig futottam. Felkaptam valami göncöt, s már készen is álltam a dolgok elrejtésére. Vissza mentem a konyhába, ott megfogtam a dobozt és berohantam a garázsba vele. Annyit pakoltam, mint még soha. Szerintem ennyi cucchoz életemben nem nyúltam még. Úgy délután 4 fele kész is voltunk. Egyszerre dőltünk le a kanapéra megkönnyebbülve. De még mindig nincs vége. Azt hittétek mi?

-Na szerintem én megyek készülni estére-jelentettem ki, s felkeltem a kanapéról

-Jól van menj csak, de ne vidd túlzásba.-tanácsolta

-Ne izgulj, nem fogom.-jelentettem ki, s már ott sem voltam. Az egész készülődésem alatt, egy valamin gondolkodtam. Csak azon járt az eszem, vajon végül minden jó lesz? Végre talán boldog lehetek úgy, s azzal akivel szeretnék? De hogy mi ez a sok kétely? Őszintén? Félek. Mi bizonyítja azt hogy Martinus mellettem marad örökre. Hogy nem szakítunk? Hogy nem veszünk össze.. megint. Ezeket mi fedezi? Félek hogy semmi. S egyszer bekövetkezik. Azt pedig nem tudhatom mikor. Ijesztő úgy felnőni a világban, hogy semmit sem tudhatunk biztosra. Mert mindez benne van a pakliban. S a kártyavárak is össze omolnak egyszer. Csak úgy váratlanul. Mikor nem is sejtened. Akkor pedig le kell tenned róla, bármilyen vágyban is élsz. Mert azt is ki fogják rángatni a kezeid közül. Az élet ilyen, ezt kell elfogadni. Aki pedig nem tudja..örökké kísérteni fogja. Menekülhet előle egész életében. Áttol pedig az ég világon senki nem tud megvédeni, de talán csak egy valaki..saját magad. Ezt mind pedig a fejemben kell eldöntened. De hagyjuk is a nagy bölcsességeket xd. Mivel kész lettem. De nem ilyen gyorsan ne féljetek. Ugyanis, 18:00 van. Az öltözködésemet, úgy érezem nem vittem túlzásba, legalábbis melegen remélem. Egy fekete pulcsit húztam fel, aminek a mellkas részénél kettő fehér csík húzódik végig.. Meleg és elegáns is. Nadrágnak pedig, egy fekete belül bélelt cicanadrágot. A lábaimra pedig csizma került. Felhúztam mellé egy hosszabb láncú nyakláncot, aminek medálja háromszög volt. Na meg persze az is ott lógott a nyakamban amit Martinustól kaptam. A hajam lógni hagytam, de azért hajtűtővassal begöndörítettem pár szálat. Vissza fogott smink is került az arcomra, csak meredtem a tükörbe...Miért pont én? Több száz lány van még rajtam kívül, mikor bárkit megkaphat, csinosabbat, és szebbet. Hirtelen a hátam mögött elindult egy zene, a csengőhangom volt az. A vonalban pedig Martinus várt. Néha csak azon töprengek, mivel érdemeltem őt ki? Pont őt? Több tízezer lány álmát. Nagy levegő vétellel végre felvettem