Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Ennyivel feladod?

-amíg nem tudsz semmit addig ne szólalj meg-ráztam fejet halkan mondva..mert már a gondolata is felkavart a történeknek.

-akkor mond el, hogy tudjam-röhögött fel váratlanul..pontosan tudja hogy van velem valami amit ő nem tudhat..kilenc hónap. Nincs olyan hogy nincs semmi..Válaszoltam volna..már vettem is hozzá a levegőt..de megelőztek..

-soha többet nem táncolhat!-kiabált oda "segítség" képpen Zack...már amennyire ez annak számított-mióta műtötték a lábát..megtiltotta az orvosa!-folytatta szerinte hasznos mondandóját..én pedig tenyerembe helyeztem arcom s vártam a reakciókat..de azok helyett csak néma csend lobogott..el sem tudom képzelni mit gondolhat most...

-nem táncolhatsz?-vette ki kezem arcomból, s szemebe nézve kereste szavait

-összeroncsolódott. Csodálom hogy még tudok menni-nevettem fel kínomban..mire ő elkapta tekintetét..Az tény hogy jobban megjártam mint ő, viszont ez nem ok arra hogy bárki megsajnáljon..ezért nem akartam elmondani. S a nagy csendtől szinte már megörültem..felbukkant minden egyes keserű pillanat ami ebben a kilenc hónapban történt..képtelen voltam ott állni s várni..-Martinus-mondtam elcsuklott hanggal..mire ő lassan felnézett. Szemébe a kétségbeesést láttam..de ezen kívül semmit. Visszatért a rejtélyes srác..Kikerült fejével s megszólalt.

-vidd haza-bolintott rám..s azt hiszem ezt Zacknek mondta..hittem.-nem bízom az önelégült haverjára..-mondta mintha csak egy tárgyról beszélt volna akivel óvatosan kell bánni. Hunyorgó szemekkel néztem ahogy Zack szem forgatva otthagy velük..kösz..először beköpsz aztán itt hagysz..bah. 

-Martinus-mondtam kicsit erőteljesebben de mintha ott sem lettem volna..rám nézett, felsóhajtott s valami olyasmi hagyta el száját hogy 

-elmegyek sétálni-bökte ki..láttam az arcát de nem tudtam kivenni belőle semmit. Marcus a jobboldalamra került és amolyan "ikerempátiával" kb egy pillantással megbeszéltek mindent..én pedig dühömből megfordultam..s átmenetem a kereszteződésen. Hogy minek nézünk elébe?? Egy unalmas..kínos, hazafelé sétálásnak, Marcussal. Szuper... Már egy ideje sétáltunk, mikor végre megszólalt, s elvonta figyelmem a gondolataimtól.

-Hova tűntél te el?-ráncolta össze homlokát gyanakodva. Mire én számat megrántva felsóhajtottam

-lehet hogy alig hihető de elvoltam tiltva Troforstól-röhögtem fel nevetségesen...mert ez az egész teljesen az volt. Egyből felszaladt szemöldöke..

-szóval eltiltottak mi?-nevette el magát. És igen, cseppet sem hitte el..

-látod? Én szóltam-vontam vállat elkenődve...mire neki felcsillant szeme..

-komolyan?-állított meg lazán méregetve..mire én némán bólintottam.

-Edward szinte mindent elvett tőlem..nem telefonáltam. Max anyuékkal beszélhettem. A jelszavaimat megváltoztatta, szóval esélyem sem volt még írni sem. És mivel mankókkal nehéz lett volna táncolni..ezért azt is kihúztam. És most már így is kihúzhatom.-simult ki szám enyhén beletörődve..és ha most nem Marcus lett volna itt velem..hanem mondjuk Sel..akkor tuti hogy száz százalékig kibukok. És belegondolva hogy Martinus tesóján zokogok..nem lett volna a legjobb ötlet tőlem..

-huh..-csodálkozott el-mi azt hittük hogy teljesen elfelejtettél minket és az új barátaiddal császkálsz Oslo utcáin-sorolta kicsit felháborodottan..mire én megráztam fejem. 

-ez az első hogy kilenc hónap után kijöttem..-nevettem fel nyomorúságomon-és a nagy barátok...a mostohatesóm volt minden társaságom-forgattam szemet Maxre gondolva. 

-oh..sajnálom..-mondta nyersen, s elrántotta el fejét-És mit hittél, mi hol vagyunk?-nevetett fel.

-Hát arra tippeltem valahol együtt lógtok a focipályán vagy hasonló helyeken..és tök jól érzitek magatokat. A másik variációm az lett volna hogy turnén vagytok-vontam vállat elég fájlalósan..

-ehelyett mindenki otthon ült-csettintett rám..mire összenevettünk.-egyébként ritka volt hogy együtt lógunk..de mikor így történt, te állandó téma voltál. Chrisnek alapozott véleménye volt arról hogy tuti megláttál valami szörfös csávót, és világ körüli utazásra indultatok-nevetett fel elég hevesen én pedig elég hülyén néztem..tehát Christől mit várhatok? :D

-még valami?-érdeklődtem mosolyogva..

-Néha azt tervezgettük hogy eljövünk Osloba..és vissza rugdosunk Troforsba..-gondolkodott el lelkesen én pedig csak felröhögtem. És belegondoltam hogy mit is érezhettek mikor nem jelentkeztem..és nem tudtak rólam semmit. Hu..

-és mi tartott vissza?-vontam fel szemöldököm viccelődve mire ő elmosolyodott..Khm..figyelmet kérek. Itt van a Mr. Marcus Gunnarsen ezervattos mosolya. :D

-az a tizenegy óra-vont vállakat semmilyen módon-mondjuk Selmát még ez se nagyon..Jacob rángatta vissza a vasútállomásról-én azt hittem viccel..aha, egyáltalán nem vicc volt...Épp befordultunk az utcánkba.

-és ti hogy kerültök ide?-kérdeztem lélegzetvisszafojtva..mikor megálltunk előttünk. Mert egyáltalán nem értettem a két szöszi felbukkanását. Nincs koncert időszakuk Osloban..arról már tudnék. 

-Ezt majd ő elmondja-húzta fel szemöldökét cseles vigyorral..míg elmutatott a hátam mögé..összeráncolt szemöldökkel fordultam meg s kicsit tartva a dologtól szorítottam össze gyomrom.-és azt hiszem én itt végeztem-állt elém Mac, majd egy intéssel elindult a hátam mögött..Előttem pedig közeledett egy személy nem mosolygott. Egy vigyort sem kaptam el arcán..

-na mi van Táncos csaj? Ennyivel feladod?..