Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Tanév vége, haló manó.!

-Tanév vége, haló manó!-ordította el magát a pad tetején ugráló Jacob.

 Igen, pontosan jól értelmezitek, hamarosan beköszönt a nyári szünet. Na és ki nem jött haza? Ki ígért mindent Március végére? Ki esik majd be pont az osztálykirándulás napjára? Na találjátok ki!

Biztos lemerült a telefonja mikor elindultak Torforsból Osloba, és nem talált még töltőt. Még júniusban sem!. Érdekes dolgok ezek, nemde?

Legalább egy szar SMS-t küldhetett volna hogy "ne várj de hülye lány" vagy mit tom' én. 

Na látjátok, a távolságnál dől el minden. Hogy izgatod e vagy sem. De tudjátok mit?! Ha holnap épp hogy beesik. A büdös élet fog oda menni hozzá. 

Berágtam rá, de rohadtul. 

-Jacob kérlek szállj le a padtetejéről-kérte türelmesen az ofő, ofő óra közepén.-Na haladjunk tovább Chris, te hogy töltöd majd a szünetet?-mutatott a padon kiterült srácra, aki vagy aludt, vagy elkapta a "öljetekmegpls" szokása. 

-Elutazom-dünnyögte. A tanár csak ráhagyva legyintett, majd felém intett

-És te Olívia? Mit csinálsz szünetben-lelkes mosoly vetett rám.

-Azon fog gondolkozni hogy hogyan nyírja ki Martinust-kiabált közbe Nick. Mire mindenki hangosan felnevetett. Ez legalább értelmes ötlet, megfontolom..Kösz Nick...

-Nick, viselkedj-szolt rá-

-Nincs tervem-vontam vállat unalmasan-de azért kösz Nick az ötletet, megfontolom.-intettem neki.

-Mit szeretnél..szívlapát, kapa, vagy fűrész?-toppant elém Jacob. Mire hangosan felnevettem. Najo ez talán túlzás.

-Hagyd már, azt a gyereket egy hajgumival is el lehet intézni-szólt közbe Viktor. Hát igen , ők még mindig nincsenek jóba, asszem nem is lesznek. 

-Gyerekek! Fejezzétek be-dühödött be a tanár

-De hát még a születésnapját is elfelejtette, tökre megérdemli-kiabált hátra Nora. Igen, még egy üzenetet se dobott Március 19-én. Azonnal, reflexből lehajtottam fejem

-Nora!!-kiabált rá Selma.

---Kicsengettek--

-Holnap reggel 8 kor találkozunk az iskola előtt-próbált még egy kicsit ott fogni minket, de az utolsó óra kicsengetése nagyobb figyelmet kapott. Szerinte csak én hallottam. Na mindegy. 

..

-Sziasztok!-léptem be a házba. Anyu és apu felkapták fejüket.

-Na mi ez a jó kedv?-mosolyodott el anyu érdeklődve.

-Holnap osztálykirándulás-mondtam izgatottan

-Ja igen, a fiuk holnap jönnek haza-bolintott anyu elgondolkozva

-Aj az kit izgat.-legyintettem. 

-Téged?-nézett fel Paula a tinimagazin felől.

-Ha egy SMS-t sem értem, akkor kit izgatnak-vontam vállat

-Majd holnap is ezt mond, mikor meglátod-intett gúnyolódva a kishúgom. Vágtam neki egy grimaszt, majd kivettem előle a dobozos kakaót, s felindultam a szobámba. 

Nem tudom hogy mi lesz az első reakcióm Martinusra, mert ugyan hiányzott, viszont haragszom rá. Mindenesetre megpróbálom nem kinyírni. 

...

Furcsa módon tök jól aludtam. Nem zargatott semmilyen Martinussszal kergető álom. 

Reggel mikor felkeltem, az ablakhoz siettem, persze hogy egy ismerős hang hallatán. 

Épp akkor gördültek be a kocsifeláróra. A hasamban bizsergés kezdődött. Első érzésem szerint majdnem lerohantam hogy megöleljem. De makacsságom megakadályozott. 

Átmentem az erkélyhez, arrébb tűrtem a sötétítőt, de csak úgy hogy pont kilássak, s engem ne lássanak. 

Kiszállt a kocsiból, majd a házunk felé fordult, nézett ki a fejéből egy ideig, majd felcsillant szeme, s mosolyogni kezdett. Asszem meglátott, dühösen tűrtem vissza a függönyt, s készülődni mentem. 

Az időjárás jelentő +28 fokot mondott ami igen furcsa erre fele. 

Felkaptam egy fekete farmer rövidnadrágot, amin pár szakítás volt. Felsőnek egy fehér sportpántos minta nélküli lengébb ruhát, arra egy fekete bőrkabátot. Aztán ennyi voltam én ma. 

-Anyu akkor eldobsz?-rohantam le az emeletről, majd fordultam felé.

-Persze-biccentett, majd a kezembe nyomta a szendvicseimet, az innivalómat és egy két rágcsálnivalót. Mert kajából egy osztálykiránduláson sose elég. 

Beledobtam mindent a farmer hátizsákomba, és már mentem is ki az ajtón, anyu pedig követett. 

És mivel senki nem volt az utcán hál isten...egyhangúan bezúdultam a kocsi anyósülésére. A táskámat hátra dobtam, s a rádióval kezdtem babrálni. 

Kerestem azon egy elfogadható zenét, s belesüppedtem az ülésbe. Mikor anyu megérkezett, kiáltunk a garázsból, s már úton is voltunk a suli felé. 

-Ha történne valami ma..-húzta el kínosan száját anyu

-De nem fog-vágtam rá egyszerűen és unottan.

-Vele se?-vonta fel komolyan szemöldökét

-Azt nem tudom-rántottam vállat, majd nyomtam egy puszit az arcára, mivel megérkeztünk. Kikaptam hátulról a táskám, s kiszálltam. Oda tipegtem a többiekhez, akik a nekünk szánt közlekedési eszközre vártak. Hát azt várhattuk. Semmi jármű nem járt arra. 

-Mizu?-törte meg a csendet Jacob

-semmi-kb mindenkinek ez volt a válasza, már aki válaszolt.  Nick telefonja hirtelen megcsörrent. A telefonja képernyőét pont megláttam.

-Áruló-nevettem fel. Mivel a hívó fél Martinus volt. Nick felröhögött majd kihangosította a készüléket. 

-Csá. Késünk egy kicsit, szólj a tanárnak.-szólt bele. A hangjától azt hittem össze omlok majd, de ellenkezőleg. Semmi bajom nem lett.

-Jééé-kiáltottam fel-megtalálta a telefonját-csaptam össze tenyerem, majd felnevettem. S a többiek is így tettek. Nick levette róla a kihangosítást, s a füléhez kapta. Én szemet forgatva fordultam el a lányok felé, akik szokás szerint nyüzsögtek a celeb fiukról pfuj. 

-Megyek büfébe, kértek valamit?-fordultam körbe

-Kola

-Valami nasi

sorolták.. Ellenkezés nélkül mentem fel a lépcsőn ,majd bementem a suliba, s ott ujjúbb lépcsőket másztam meg. 

A büfébe váltottam pár szót a pult mögött álló kiszolgálóval, miközben készítette a forró csokim. 

És mikor mindent befejeztem igyekeztem vissza térni a többiekhez. A vásárolt cuccokat bedobtam a táskámba, kivéve a forró csokit..azért az lenne valami...

Mikor kiértem a kijáraton, a suli előtt rég látott szempárok ütötték meg retinámat...