Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Szeretnék, de nem fogok..

Most csak kettő szó van bennem. Ne mosolyogj, ne mosolyogj, ne mosolyogj...

Mert ugyan ő abban a pillanatban amint felém fordította a fejét, egyhatalmas és aranyos mosoly ült ki arcára. Most komolyan ez mindent elfejetett? Engem, aztán még azt is hogy nem is keresett. Hol van ennek a memóriája a fenekébe?

Lesétáltam a lépcsőn, megálltam szinte mellette, azt nem mondom hogy a szívem nem akart elfutni de na, erősnek kell lenni. Rá se néztem, nem is köszöntem. Csak kikaptam a táskából a Nicknek szánt kólát, majd a kezébe nyomtam. Megfordultam, s visszamentem a lányok társaságába. Asszem kezdhette érezni hogy valamit elbaszott mivel a mosoly már nem volt ott arcán, csak egy elfuserált vonal foglalta el a helyet. 

-Lív, és a kajám?-kiabált oda Jacob. A homlokomhoz csaptam, majd kikaptam a táskámból a krékert, s felé dobtam. Majd vissza fordultam. 

-Hallod haver, asszem ma kerüld-ejtette ki tanácsként, Chris. Valamit sutyorogni kezdtek

-De mit csináltam már megint?-suttogta, de nem elég halkan, legalább ne hallottam volna. Kedvem lenne oda fordulni, de nem akarok feszültséget bontani, így is van elég. 

-Nem kerested, rémlik?-szólalt fel Jacob. Hallottam egy hatalmas sóhajtást, majd ezt elnyomta a hangos duda, ami az autóbusz felől érkezett. Mindenki bepattant a buszba, én Mirella mellé ültem, s szerencsére sikerült kikönyörögnöm nála hogy az ablaknál ülhessek. 

-Mirella pattanj!-Martinus utasította fel erre. A lány fel akart kelni de én vissza löktem

-Mirella nem megy sehova-makacskodtam. 

-De ő nagyon szeretne menni-erősködött Martinus. 

-Nem is!-ellenkezdtem

-Oké, asszem elülök-állt fel Mirella, én pedig csak a durcit bevágva, keresztbe tett karral bámultam ki az ablakon, miközben elindult a busz. 

-Hiányoztál-tette fejét vállamra

-Jah, eltudom képzelni mennyire-mordultam rá. S lelöktem onnan fejét.

-Tudom hogy nem jöttem haza amire ígértem de..-félbeszakítottam

-Tudod? Nah valamire legalább emlékszel..haladunk-förmedtem rá, majd újból a mellettük elsuhanó tájat kezdtem bámulni. 

-Mirella vissza ül-állt fel ami oda vonzotta tekintetem, beletúrt hajába majd rám nézett, s vissza ment a helyére. Mirella letette magát mellém, s a fülhallgatójáért hadonászót, vagy kitudja, kit izgat. 

Utálok rá haragudni, de nem tudok másra gondolni csak hogy elfelejtett. Bármennyire is fáj hogy nem ölelhetem meg, akkor is meg kell tudnia hogy ez nekem rohadtul rosszul esett. 

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én buszon képtelen vagyok aludni. Kocsiba még oké, de buszon nem megy. Úgyhogy azon a fél órás úton, csak a fejemből bámultam ki s markolásztam a zene lejátszom. 

Az út alatt senki nem beszélt hozzám, még Mirella sem, mondjuk nem is beszédes. 

És mikor megszólalt a felmentő seregem, vagyis az ofő...sosem hittem hogy ezt mondom hova süllyedek??

Megállt a busz, abban a pillanatban mindenki hiper gyorsan futott le a buszról, izgatottak voltak a helyszín miatt. Én pedig csak ráérősen vonszoltam le magam a busz lépcsőén. 

-Hát gyerekek, jól látjátok! Idén egy kalandparkba látogattunk el. Úgyhogy mindenki menjem amerre akar, de maradjatok a parkon belül! Délután 5 kor a park bejáratánál találkozunk.-intett minket utunkra az ofő. De mintha meg sem hallottuk volna. Senki se moccant meg. Egymás felé forgolódtunk.

-Menjünk falatmászni-kiáltott fel Jacob. Erre mindenki bólogatni kezdett, s az egész osztály, csorda módba indult meg a térkép segítségével. 

Nem széledtünk szét ahogy javasolták, együtt maradtunk. 

Nick kezébe volt a park térképe, először is a holmi beadót kereste, mivel nem akartunk táskákkal rohangászni. 

Kis idő után, vagy úgy 20 eltévedés után leadtuk a cuccainak. S egy ujjabb feleadat várt Nickre. Hogy megtalálja az utat a mászófal felé. 

-Na ez már tényleg az lesz, gyertek!-intett nekünk a srác a bal oldalról. Mi hiperaktívan követtük, majd egyszer csak megállt..

-Nick, nem akarok zavarni, de ez nem úgy néz ki mint a mászó fal-hangosodott fel Mirella. 

-Aj add ide te hülye- kapta ki a kezei közül Julie a térképet, majd arrébb lökte. 

-Én ez után biztos nem megyek-mondtam ki felröhögve. De Julie ezt nem hallotta, és azt sem vette észre hogy útja közben mi meg sem moccantunk, csak távolról figyeltük. 

-Skacok!-mindenki Jacob felé fordult. Aki egy óriási táblánál állt, s mutatott arra. Majd mindenki elkerekedett szemmel kezdte betűzni

-M Á SZ Ó F A L-ott álltunk a mászófaltól pár lépésre, és kb 40 szer mentünk el az óriási tábla mellett. Mindenki egyszerre csapott a fejéhez. 

-Megtaláltam!-kiáltott fel Nick. Erre az osztály nagy része leoltotta, majd kapott olyan "majd máskor haver" vállveregetéseket. 

-Nem kéne szólni neki?-állította hirtelen meg megjedzésével az osztályt, Mirella. S mutatott a még mindig kutató lány irányába..

-Áh hadjuk csak.-legyintett Martinus. Mindenki egy vállrántással beözönlött a kapu alatt, csak Martinus állt meg, s várta hogy átlépjek a kapun-Jössz velem?-nyújtotta kezét. Én rápillantattam arra majd megráztam a fejem komoran.

-Szeretnék, de nem  fogok-beletúrtam hajamba, majd megvártam reakcióját ami egy lassú fejbólogatás volt. Majd kikerültem s igyekeztem beérni a többieket, akik már a mászó felszerelést szereltették magukra. 

Nem tudom mikor fogom kiheverni Martinust, azt hogy egy újabb csalódást okozott. Lehet csak akkor ha fel adja a próbálkozásait. Vagy még akkor se. Asszem ez egy olyan történet, ami már rég meg van írva.