Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Jó éjt puszi..

   Miért fogok ki mindig ilyen srácokat? akik körül mindig csak a balhé van. Mikor épp bementem volna a házba, valaki megszólított. Ki nem találjátok ki volt az, mondjuk egyszerű. Az mit mond hogy szöszi gyerek, barna szemmel? Martinus. Én csak a lépcső tetején álltam, nem sejtve semmit.

-Ne mondj semmit, csak most az egyszer had mondjak el mindent, tényleg mindent-ráncolta össze a homlokát. Én nem reagálva semmit, lassan lesétáltam a lépcsőről, a táskámat az ajtó mellé dobtam. Hogy teljesen figyelni tudjak, mert veszekedni már nem akartam, sem tovább bántani.-Amikről Viktor beszélt a pályán.. Igen, tényleg csináltam elég sok hülyeséget. Verekedtem, ok nélkül kötöttem bele a nálam kisebbekbe. Sok baj volt velem. És-felpillantott az égre, aztán újra a szemembe nézett-nagynak hittem magam, az hittem hogyha menő leszek mindent megkapok majd. Többek között téged. Ami már vissza nézve eléggé nevetséges. Mert te miért állnál szóba egy olyan sráccal amilyen most vagyok. Nem is tudom mit hittem. Csak egyszerűen, nem tudtam elképzelni, az életem nélküled.  És most lehet hogy az van a fejedbe hogy mit akar már megint ez a paraszt-elnevette a végét-csak annyit, szeretném volna ha tőlem tudtad volna meg ezt az egészet, és nem más szájából. Tudom hogy nem vagyok a legkedvesebb srác, de annyit kérek hogy ha már több nem is. Had maradjunk legalább barátok...-rám nézett, és láttam hogy komolyan gondolta minden egyes szavát. Egy ideig nem tudtam mit mondjak, de végül valamit sikerült. Mondok annyit, hogy ráébredtem dolgokra

-Azt akarok hogy barátok leszünk? Komolyan ezek után?-próbáltam komoly maradni

-Oké, értem. Nem kell elküldened-megfordult és elindult a majdnem szemben lévő házhoz. Sokáig vacilláltam, hogy most mi a franc legyen. Végül nem gondolkodtam tovább, csak tettem amit a szívem mondott. Mikor pont átért a túl oldalon helyezkedő járdára, én utána szaladtam. Finoman vissza húztam a csuklóját. Aminek hatására szembe került velem. Megszólalni nem tudtam, csak egy gyors mozdulattal szorosan megöleltem. 

-annyira UTÁLOM.. HOGY NEM TUDOK RÁD HARAGUDNI!!!-ejtettem ki a számon mire ő is átölelt. A következő tettemet, nagyon reméltem hogy nem tűnik fel neki gyorsan. És időben meg tudok lógni előle. Egy gyors puszit nyomtam az arcára, és már léptem is le a helyszínről. De ahogy más se, ez sem ment olyan simán

-ÁÁ, nem mész te sehova.-megfogta a  csuklóm. Vissza rántott, én csak bámultam a nagy barna mosolygó szemeit.-Mi volt ez az előbb?-mosolygott

-Ja hogy az...Egy jóét puszi...-ismét fordultam volna el

-Oké...akkor ide is kérnék egy jóét puszit-mutatott z anyajegye alá, ahol a szája volt megtalálható. Nagyon makacs volt

-Ne álmodozz. Azt előszór ki kell érdemelned-toltam el magamtól a kezeimmel amit akkor a mellkasára tettem, de valahogy elfelejtettem el venni onnan. Ez neki is feltűnt. Rá pillantott az akkor rajta lévő kezeimre. Vagyis csak mosolyogva mozgatta a szemeit fel, és le. 

-Szerintem már azért eleget tettem, nem igaz,  cica-erősen kihangsúlyozta az utolsó szavát. Csak hogy húzza az agyam. Össze jött neki

-Te mindig ilyen akaratos voltál?-nevettem el magam

-Hát, csak akkor ha a közelemben vagy. Úgyhogy lehet hogy rossz hatással vagy rám-idétlenül mosolygott

-Igen?akkor még a végén, a  szüleid megtiltják hogy velem találkozz-tettem fel

-Az lehetséges. Á megoldom. Majd kiszököm. Egy ilyen lányért bármit-félve érintette meg a kezem

-Aha, szóval te most flörtölsz?-mosolyodtam el

-Meglehet-lebigyesztette két oldalra a száját. A válla  is megmoccant

-Nem csinálod rosszul-nevettem el magam-De most komolyan, már majdnem el is hiszem

-Mi az hogy csak majdnem?-enyhén kiakadt, nevetve emelte fel a hangját-Én itt, kiteszem a lelkem. Te meg csak "majdnem elhiszem"-nevetni kezd

-Még mindig nem tudom hogy mit szeretnél. De ahogy nézem ma nem is fogom-anyu hangját hallottam a házból. Engem keresett-úgyhogy most ideje lelépnem Szia.-Az ajtóból viszont megint vissza fordultam. Ő még mindig ott állt és csak mosolygott felém. 

-Ezt még holnap folytatjuk-jelentettem ki, belépve a küszöbön. A világos lakásból, integettem óvatosan ki a még résre nyitott ajtónál, majd becsuktam azt. Oké ennyi kész végem. Teljesen a hatása alatt vagyok. És kész vége. Én már elvesztem, ebből nincs olyan ember aki ki tudna zökkenteni. Végre azt éreztem, hogy most már ténylegesen, lesz jövőm. Aminek Martinus Gunnarsen is a része lesz....