Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Faképnél hagyták, és összetört..

-Lív, én...-nem engedtem hogy tovább mondja. Ez az egész túl sok. Ne magyarázkodjon. Mondja meg csapott papott hogy mit akar, nem kell kertelni. 

-Nem-kiabáltam vissza-csak had mennyek haza-mondtam elkeseredetten halkan. Mire ő lazán bolintott, s hívott nekem egy taxit. S míg vártuk hogy megérkezzen a jármű, egy padon ültünk. Tisztességes távolságban.

-Holnap vissza megyek Troforsba-mondta alig hallhatóan, s lehajtotta fejét.

-Legalább valaki haza mehet-forgattam szemet, majd össze kulcsoltam karjaimat. 

-Eljössz velem?-fordította felém fejét, amit a szemem sarkából láttam. Gyomrom azonnal megremegett. Nem tudom mit akarok.

-Mintha ez olyan egyszerű lenne-vágtam rá kapásból, de felé sem néztem. Végig a sarkot bámultam, reménykedve pillantgattam oda, hátha begördül a sárga autó.

-Egyszerű is.-állt fel, majd elém sétált, hogy végre a szemembe nézhessen.-te döntöd el mi lesz-mondta számára egyértelműen. 

-Már hogy dönteném én el? Nem mehetek csak úgy haza, Edward már egyszer megpofozott, képzelem mit csinálna ha csak úgy lelépnék.-fújtattam gondterhelten

-Semmit.-rázott fejet-odáig nem ér el a keze-vont vállalat nyugtatóan. És azt hiszem most az egyszer bevált. Már nem remegtem, nem kalapált a szívem, lassabban vettem levegőt. 

-És ha mégis?-túrtam bele hajamba (már megint)

-Még ha meg is próbál valamit tenni, nem lesz rá lehetősége. Ott vannak a szüleid, akik megvédenek. Biztos vagyok benne hogy az apád nem hagyná hogy bántson.-mondta magabiztosan

-jah...az apám-nevettem fel kínosan.-azt sem tudom hogy szólítsam már.-szipogtam

-oké, ebből elegem van-pattant fel hirtelen, majd elém állt-mi van veled? Hol van az a lány aki soha semmit nem ad fel? Aki sosem hátrál meg? Mert én ezt itt-mutatott rám-nem ismerem-kínlódva rázott fejet és az arcából ítélve elkeseredés gyötörte.

-az már nincs sehol. Faképnél hagyták, és összetört......-