Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Most vagy soha Lív..

Míg én álmatlanul fekszem, ő gondatlanul alszik. Mert csak az én szívem tört össze. Mégis mit kéne tennem, mikor a legjobb részem mindig is ő volt? És mit kéne mondanom, mikor kiakadok azon hogy neki semmit sem jelentett. Darabokra hullok..

Azt mondják a rossz dolgok okkal történnek. De a bölcs szavak nem enyhittik a féjdalmat. Mert ő tovább lpett, míg én még mindig szenvedek. 

"Szia" ez volt a bucsú szava, amivel letazított kettőnk utjárol. Azon már csak ő megy tovább. 

És amennyire fáj, az hogy itt fog hagyni. Annyira nagyon kezdek el kapkodni a levegőmért, és sírni. Asszem a szívem most szilnkokra hullott odabent. 

Minek jöttem én ide vissza. Ha nem vayok itt nem szeretek belé, és végre elfejetem. Nem keveredek ilyen helyzetekbe. De halgattam én a segítő szavakra? Amik ellenezték ezt az egészet? Perzse hogy nem.

Van amikor a saját hibájából tanul az ember. De van amikor ujra-és ujra bele esik ebbe a hibába. És ujra meg ujra át kell vészlenie. 

Mit tettem hogy ez történik velem? Miért kapom ezt a büntetést? 

Szerettem...Ez olyan nagy bűn? 

Február 16. péntek

Na ki aludt szarul? Haha én...

De ez most kit izgat. 

Volt már veletek olyan hogy egy pillanat alatt kaptátok fel magatokra a ruhátokat a pizsama helyett, csak hogy el ne szalasszatok valamit..Na én pont ebben a helyzetben uralkodok túl. Félek odalépni az ablakhoz, kitudja mi fogad kint. 

Mivel meghallottam hogy indulnak. Gőzöm sincs mit csináljak. Kettő variáció lebeg a fejemben. 

Hagyom elmenni a francba, vagy fenntartom.

Igen, elég idegesítő lány vagyok de na inkább fenntartom. Tudom hogy szánalmas dolog, de ha egyszer más nem használ. 

Lefutottam az emeletről, majd megálltam az ablaknál. A szülök bementek, egyedül matat a csomagtartóban. Most vagy soha Lív....

Ránehézkedtem a kilincsre, s az kinyitotta az ajtót. Kiléptem rajta, fogalmam sincs mit keresek itt. 

Oké Lív improvizálj...Hm, mit csináljak...Oh baszki felnézett....Rám nézett...Én meg itt szorongatom az ujjaimat az idegességtől...Aj mit tegyek...

-Ennyi volt?-kiáltottam oda..Basszus nem akartam hangosan kimondani, csak gondolkodtam..Ellépett a járműtől. Lehajtotta fejét majd egy nagy lélegzettel felemelte. 

-Azt akarod?-Vonta fel szemöldökét haloványan...anyám sem tudja mi akarok, nem hogy én könyörgöm...