Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Kell nekem ez a srác érzés...

Nem tudtam mit fogok mondani, de az egész helyzet nem volt kedvemre való. Oldalról egy csomagnyi megvető tekintet, szemből egy aranyos fürkésző nézés..Fogalmam sincs mit csináljak.

-Martinus-sziszegtem alig halhatóan.-ezt nem itt kéne megbeszélni-dadogtam. Mire felaszaladt a szemöldöke.

-Lív, én azt hittem..-félbeszakítottam

-Nem itt-szögeztem le

-írjam le?-röhögött. Nekem ez kevésbé volt vicces, (utálom a flegma)komor maradt tekintetem. S mivel nem tudott komolyan venni, sóhajtva vettem magamon egyet, s kikerülni készültem. De csak készültem. Hirtelen megragadta a kezem, s vissza tolt maga elé.-vége a koncertnek és hívlak.-mondta tudatosan, mire én csak bólintottam egy halványat. Majd szám csócsálásába kezdtem. Eleresztette kezem, majd egy lesütött szemes bólintással, kikerült, s felment a színpadra. 

-Selma menjünk-rántottam meg a kezét a színpad oldalán ülő lánynak. Aki azonnal felpattant. S próbálta velem tartani a tempót.

-mi történt?-szólogatott-Lív állj meg-utasított, de még mindig siettem-ne rohanj-rántotta vissza kezem, mire szemtől szembe kerültem vele.-Miért megyünk el?-kérdezősködött kíváncsi tekintettel

-mert..mert..-dadogtam-mert nekem nem kell az hogy nagy felhajtást csináljon. Nem kell hogy a mikrofonba mondja el mit érez. Nem kell hogy a rajongói előtt tegye. Tudtommal ez az egész csak kettőnkre tartozik. Ne kiabálja már ki a világnak.-tiltakoztam érvekkel

-te jó ég Lív-mosolyodott el-te tényleg nagyon bele estél.-ujjongott

-Mi van?-ráncoltam össze homlokom-hagyjuk már ezt-legyintettem majd sietősre vettem vissza a figurát, ismét. Selma mosolygott minta tejbe tök, s úgy ugrált (?) mellettem. Hívott egy taxit, aztán veszekedett egy sort a sofőrrel, az autó biztosításáról..hát igen Selma eléggé...elővigyázatos... :)

Mikor haza értünk (fura azt mondani hogy haza..bah) felcsörtettünk a lépcsőn, s a vacsorát elkerülve, lopóztunk be a szobámba. Mikor már kimondtam volna hogy megúsztuk..az ágyam felőle egy fürkésző tekintetet kaptam.

-Mit csinálsz itt?-néztem rá Edwardra aki nagy szemekkel nézett a szemüvege mögül.

-vártalak. Kíváncsi voltam mikor esel be-méregetett flegmán

-Még csak nyolc óra múlt-néztem rá az órámra a falon.

-helyes. Nemsokára vacsora. Megvártunk titeket-csettintett majd kiment a szobámból....

-mikor lövi már le magát-forgattam szemet

-hallottam-kiabált vissza. Hah azt hiszem az ütő is megállt bennem. 

Végül szerencsére kihúztuk magunkat a vacsora alól..Mégpedig úgy, hogy azt mondtuk a koncerten ettünk valami nagyon gagyi kaját, és rosszul vagyunk. Jah, ennyivel letudtuk. Hahó Edward utálja a bacikat. Így csak heverésztünk. Én az ágyról lógtam le, Sel a falnak döntötte lábát. Nem is tudom le írni hogy néztünk ki..hm, érdekesen. 

-És mit mondott, mikor ír-nézett fel Selma egy pillanatra, de csak egy pillanatra. Valakivel nagyon SMS-ezett..

-Nem tudom. Koncert után-vontam vállat unottan, de azért kicsit feszülten.

-Én tudom.-mosolyodott el.

-Mi?-kaptam fel értetlenkedve a fejem. Mire Selma oda sietett mellém, s a képembe nyomta a telefonját. Martinus volt az a sürgős SMS. Mutatom:

/mikor hívod?/-(Selma üzenete)

/mégis hogy hívnám? Nincs meg a száma../-(Martinus üzenete)

/hogyhogy nincs meg?/

/kitöröltem/

/miért?/

/haragudtam, rémlik?/

/kell?/

/csak mond neki hogy hívjon fel/

-Nincs meg a száma-sunnyogtam. Ő is kitörölte én is...Szuper.. De amint kimondtam Selmának elkerekedtek szemei. S unottan pötyögött a képernyőn, majd aztán mutatta tovább a készüléket. Az ágyon feküdtünk, mind a ketten hason. A telefon előttünk volt, s mindketten arra meredtünk. Tipikus.

/Nincs meg neki/-(írta vissza Selma)

/jó..Akkor mond neki itt vagyok a ház előtt, jöjjön ki/

-Mi van?-kiabáltam hirtelen fel.-mit keres itt?-

-Hát vagy tud teleportálni, vagy már egy ideje itt ácsorog-bolintott nyomasztóan Selma.

-nem úszóm meg mi?-meredtem unottan és önsajnálóan

-az csak rajtad áll-jelentette be ezt azzal hogy ő ebből kimarad. 

Pár percig elidőztem, cipő bekötés (vagy hat szór) Ha jobban belegondolok ezt időhúzásnak nevezik.... És annyit szedelőzködtem, hogy Selma már úgy lökött ki a szobám ajtaján. Úgy menetem le a lépcsőn, mintha vissza húzott volna lábam. Kb 10 szer túrtam bele hajamba,(biztos vagyok benne hogy úgy áll mint a seprű..hm, ha nem jönnek össze a dolgok, lehet felcsapok madárijesztőnek..) míg le nem értem. A bejárati ajtónál pedig a kilincsen ragadt kezem. Se le se fel meg nem moccant. Aztán megszólalt egy hang a fejemben..

-most kimész és tisztázol, vagy bentmaradsz, és hagyod az egészet eluszni-ha jobban belegondook, ez a hang nem a fejemből jött, és sokkal méllyebb volt hangzása. Enyhén meghökkentve fordultam hátra, Max nézett rám le a lépcsőről. Zavartan s lassan, bolinottam egyet, majd vissza fordultam s végül lenyomtam a kilincset. Megremegett lábam, szívem zakatolt, gyomrom össze ugrott, torkomban gomboc nőtt...HaHa..Üdv, kell nekem ez a srác érzés....