Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Mit sajnálsz?

Az nap este Martinus haza kísért. De másnap, valahogy arra ébredtem, hogy hiába volt a legjobb estém, még sem érzem azt a tipikus vonzalmat felé. Értem hogy ezt mind miattam csinálta, de én még mindig nem tudok rá úgy nézni. Nekem a régi 13 éves Martinus tetszett meg, nem az aki most van benne. Lehet hogy ez szemétség felé nézve, de nem tudok mit tenni. Nekem a régi hiányzik. Akivel ok nélkül csak nevettem, szinte állandóan. Nehéz ezt mondani de nekem a páva gyerek kell, és nem pedig a lenyalt hajú szupersztár. És ez mind nem azért mert a haja a lényeg. De a felálló hajával, elment az az éne, azok a tulajdonságok, amit én ott, és akkor megszerettem benne. Amiért a legjobb barátommá vált, csak mindig lélekben több volt. És tudom, hogy van fiú lány barátság, mert létezik. De ez nem az volt, ez mindig is annak a többszöröse. De most megszűnt. Vagyis már azt sem tudom mit érzek. 

Most lett vége az utolsó tanórámnak. Gyorsan felpattantam a hátsó padból, hogy elkerülésem, az egész nap engem kémlelő srácot. Aki bizonyára semmit sem értett. Mikor előtte haladtam el, láttam hogy meg akarta fogni a kezem, de Viktor gyorsabb volt. Mikor ezt észlelete. Hihetetlen gyorsasággal húzott el  onnan. És ki az osztályból. Hisz neki elmondtam, mindent. Ő pedig segített elkerülni a kínos helyzeteket. A suli előtt elköszöntem Viktortól és haza indultam. Mikor a focipálya mellett haladtam el kiabálást hallottam. Oda néztem. Láttam hogy Viktor, és Martinus lökődik egymást, oda siettem. És beálltam közéjük. 

-Mi a francot csináltok?-kiabáltam. Martinus lehajtotta a fejét, láttam hogy vérzett a szája.

-Én csak beszélni akartam vele, erre ő nekem jött-védte magát Viktor.

-Martinus, ez igaz?-pillantottam csalódottan felé. Nem válaszol, csak hallgat. Majd végre sikerült neki kicsit idő elteltével

-Most komolyan, miért véded ennyire? Hisz nemrég még utáltátok egymást-elkezdett velem kiabálni-Sőt ha jól tudom megbántott, és ki vigasztalt meg? nem hinném hogy ő-flegmázott Tinus

-Te inkább meg se szólalj! Miért nem meséljük el neki miket is csináltál, mikor ő épp nem volt itt-egyre közelebb mentek egymáshoz. Majd végül egymásnak estek, bármennyire is próbálkoztam, nem tudtam őket szét szedni. Csak kiabáltam velük. A végén pedig én is kaptam egyet. Aminek hatására vérezni kezdett a szám. De ők ezt figyelembe sem vették. Majd kiabálást hallottam a másik oldalról. Megérkezett Marcus. Aki végül szét szedte őket. Viktort arrébb lökte. Hogy még véletlenül se bántsa többet az öccsét. Egyszerre felém kapták a fejüket, mind a ketten és kérdezgetni kezdtek. 

-Lív, annyira sajnálom-szólalt meg Tinus, a sebemet látva. Aztán pedig Viktor.

-Mit sajnálsz te? most is csak a szád jár, ja és...a csicskáid most hol a francban vannak?-szólt be neki ismét. Tinus folytatni akarta. Nem hagytam

-Fejezetek már be, nem veszitek észre mit csináltok? De tudjátok mit? Felőlem agyon is verhetitek egymást. Mert mind a ketten ugyan olyanok vagytok. És most mondom el egyszer, és utoljára. Mind a ketten szálljatok le rólam, örökre. Hallani sem akarok rólatok!-A kijelentésem után ők csak tátott szájjal nézek rám. Én pedig ott hagytam őket, vissza nézve láttam hogy Viktor elmegy a másik irányba, Marcus pedig Martinus irányította, az ellenkező irányba. Miért fogok ki mindig ilyen srácokat? akik körül mindig csak a balhé van. Mikor épp bementem volna a házba, valaki megszólított. Ki nem találjátok ki volt az, mondjuk egyszerű....