-Ha még egyszer belepofázol esküszöm megtéplek!-kiabáltam rá gúnyosan.-De tudod mit?-fordultam vissza Martinushoz.-Nem izgat!-nevettem fel kínomban-nem érdekel. Elegem van ebből. Állandóan ez van, és én már torkig vagyok!-nyögtem ki komoran mire elkerekedett a szeme.
-Pontosan mi is van állandóan?-vonta fel szemöldökét
-Állandóan veszekszünk. Egy normális mondatot nem tudtunk elmondani anélkül hogy ne ordibálnánk egymással.
-Ezzel most mit akarsz?-lépett közelebb
-Nem tudom.-ráztam fejet azonnal. Majd történt valami amire mindenki felemelte fejét. Ordibálva közelített felénk az ofő.
-Chris-t vissza küldtem a buszhoz, ahova nemsokára megérkezik az igazgató. Úgyhogy indulás-mutatott a kijárat felé.
-Jaj, hagyjon már! Faszom sem fog vissza menni-flegmán kikerültem az ofőt, aki elkerekedő szemekkel nézte viselkedésem.
-Olívia Larsen! Most azonnal idejössz!-ordított rám. Semmi kedvem nem volt papolást hallgatni, csak lassan sétáltam előre, én sem tudtam hova megyek, de semmi kedvem társaságban lenni.
El sem hiszem hogy itt tartunk. Ő kiabál, én ordítok.
Szomszédok-->Idegenek-->Osztálytársak-->Haverok-->Legjobb Barátok-->Együtt-->Haverok-->Ellenségek-->Idegenek...
Pont így jellemezném a mi "kapcsolatunkat". Hullámzik mint a gyorsvasút. Voltunk mi már mindenek ketten, majdnem minden kapcsolat jelzőit megkaptuk..kivéve egyet, az ÖRÖKKÉ HOL A FRANCBAN VAN??
YOU ARE READING
Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł
Romance~du får det~ Két teljesen különböző egyéniség, akiket egyszer elszakítottak egymástól...megszakadt köztük a kapcsolat...De egy nap a lány vissza tért, s lassanként mindketten megtalálták méltó helyüket...Egymás mellett...! Ti is szeretnétek egy olya...
