Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Nem az első helyen állsz...

  -mert miattad mindig-nevetett fel kínjában, közben pedig fürkészte a távolt. Nekem pedig elszorult torkom, mintha fojtogattak volna. Kifújtam magam, erőt vettem, s felé fordultam. 

-ezt most még egyszer.-töprengtem el, mert nem nagyon tudtam értelmezni válaszát..kétértelmű volt.

-szerinted kin kattogok nulla huszonnégyben? Kit nem tudok kiverni a fejemből, még ha barátnője is van? Mert tudom hogy ez nem korrekt. De nem tudok ellene mit tenni-hadarta el gyorsan, nekem pedig tátva maradt szám.

-miért Grandit mondtál?-a fojtogatás egyre erősebbé vált. Lassan már egy hatalmas gombóccá gyarapodott, ami gátolta légzésem. Sosem hittem hogy elérünk ehhez a beszélgetéshez, de itt vagyunk, és egy cseppet sem bánom.

-mert tudni akartam, jelentek e annyit amennyit régen-mondta ki nehézkesen, és azt hiszem őt is fojtogatta valami. Rájöttem mi volt az, mivel a következő pillanatban legördült egy könnycsepp az arcán. Próbálta leplezni de megláttam. 

-miért ne jelentenél?-röhögtem fel hülyén-mindig is te voltál az a lány, akiért bármit megtettem.-mondtam már kicsit komolyabban, és ezt úgy is gondoltam. Nem kicsit komolyan, full komolyan.

-mert már barátnőd van-mondta ki kezével szórakozva.-és ha barátnőd van, akkor már nem én állok az első helyen.-erre én csak nagyot nyeltem. Hát most vagy soha... 

-Ez igaz. Nem az első helyen állsz..-böktem ki, mire ő azonnal felém kapta fejét, s lassú beletörődő bólogatóásókba kezdett.-Mert te az első helyen szárnyalsz.-mondtam egy szuszra, mire lekapta tekintetét, s ismét a távolt pásztázta. 

-mind a ketten tudjuk hogy ez nem igaz-túrt haja közé-azóta már minden más...-

-mi lenne más?-röhögtem fel, mert már eléggé jól szórakoztam rajta

-mióta szakítottunk-mondta ki flegmán, és azt hiszem kiabálni akart, de hangja nem bírta

-de hát sosem szakítottunk-vágtam rá idegesen-sosem mondtuk ki! Szóval nem szakítottunk..!!