Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Én leszek az aki megmenti..

Martinus szemszög..

Nem hiszem el hogy pont ilyenkor kell bajba kerülnie, mikor játszhatnám a sértettet. Egyáltalán minek ment a Grandi közelébe? Mikor legutóbb ott voltunk, akkor zárták le. Valami rendőrségi nyomozás zajlott ott az elmúlt hónapokban. És mivel csak én tudom mi is az a hely, ezért csak én tudok segíteni. Igazából egy régi, bezárt bányarés. És azért rés mert eléggé miniatűr. Tudtommal illegálisan működött. És mi mért járkáltunk oda régen? Lív szereti a vízeséséket, ott pedig van egy..

Mikor Jacob kiejtette hogy Lív üzenete, végig futott az agyamon minden. Lehet hogy bunkó tudok lenni, bármilyen szomorú is. De van egy dolog amit tűrni nem tudok. Ha sír, akkor nincs álca, nincs kitaláció. Olíviának ez az egyik legőszintébb tulajdonsága. Ha sír..akkor ott tényleg gáz van. És most nincs mese,  én leszek az aki megmenti...

Meg se vártam a hívás végét, tudtam hol van, mit várakozzak? Azt nem mondom hogy futottam, mert olyan nagy baja nem lehet, de mégis siettem. És mivel a sulinál voltam, kerek 30 perc kell hogy felérjek a Grandihoz. Át a központon. 

Mikor pedig felértem a hegytetőre, eszembe jutott minden.  Hogy milyen volt mikor ketten csak úgy felnéztünk ide. Mikor ültünk a vízesés szélén. Akkor már hivatalos volt hogy a barátnőm. És ebbe az a legszarabb, hogy lehet ezt soha többet nem mondhatom. Mert a titkom vagy így, vagy úgy, ki fog derülni. Ha nem is tőlem hallja meg, akkor mástól. Elmondanám, de nem tudom hogyan. Az már biztos, bárhogy lesz, utálni fog. Én pedig nem fogok többet próbálkozni. De az egyszer biztos, hogy nem engedem el. Nézelődtem, forgattam fejem. Hátha látok valamit, és hát láttam is. Valaki ült az egyik sziklán. A vízesésre meredt. Kedvem lett volna megfordulni és elhatni a helyet... De oka volt annak hogy Grandit mondott..mert azt csak én ismerem.. 

Vettem magamon egyet, s leültem a mellette lévő sziklára. Addigra világossá vált számomra..hazudott. De hogy miért? Kíváncsian várom.

Nem nézett rám, még csak meg sem mozdította fejét. Egy sóhajtó jelet sem küldött. Szerintem elbambult, vagy csak nem akart tudomást venni rólam..hm megeshet.

-miért hazudtál?-köszörültem meg torkom-miért csináltál úgy mint aki sír?-néztem rá, s amint kimondtam szavaim, ő lesütötte szemeit. Majd hunyorítva felém fordította fejét. 

-azért hazudtam mert kíváncsi voltam valamire. És nem csináltam úgy mintha sírnék...-sóhajtott-tényleg sírtam.-mondta meg kerek perc, komolyak voltak hangja csengései. 

-miért?-kérdeztem rá egyszerűen, semmitmondóan.

-mert miattad mindig....

Rövid..igen rövid. De ha hiszitek, ha nem..megvolt ez a sztori, úgy éreztem kész van. Majdnem kiraktam, de aztán nem tetszett a közepe, ezért kitöröltem mindent, kivéve az elejét. Csak hogy képben legyetek, úgy 1000 szót... Úgyhogy abból a hosszú részből, lett egy nagyon nagyon rövidke rész..sajnálom, de így sikerült.