Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Nekem is kibaszottul fájt...!

  -Miért nem írtál hogy nem jössz haza?-szólítottam meg lágyan, csak épp nem az volt tervem. Lassan közelítettem hozzá, majd megálltam előtte-válaszolj már!-mondtam higgadtan

-Én csak...-nem kellett félbeszakítanom, abba hagyta összetételét magától is. 

-Miért nem értem annyit hogy legalább egy SMS-t dobj!-észre sem vettem de a hangomat picit felemeltem. Körülöttünk egyik osztálytársunk se mert megszólalni, ők csak hallgattak

-Nem arról van szó hogy nem értél annyit!-kiabált vissza

-Nem erről, nem erről?  Akkor világosíts már fel hogy miről van szó! Vártam mint egy hülye hogy legalább egyszer eszedbe jussak, hogy egy szót írj legalább, de rábasztam, megint!-kiabáltam.

-Tudom elfejeltettem a szülinapod de..-belefojtottam a szót

-Aj, kit izgat a szülinapom. Egyáltalán nem arról beszélek! Arról hogy mielőtt elmentél megígérted hogy írsz majd, és nem felejtesz el! Ehelyett mi történt? Egy kurva betűt nem tudtál írni hogy ne várj te hülye lány mert szarok rád!-kiabáltam, mert fájt. A vízipisztoly a kezemben még lefelé volt, de elegem volt, s felé húztam a ravaszt. Erre ő vizes lett, kezeit védekezésre használta, majd hátrafelé lépkedett. De annyira rosszul éreztem magam hogy egy szar játékpisztolyban töltöttem ki a dühöm, mert folytonosan húztam meg annak ravaszát, ő pedig egyre vizesebb lett.-Tudom hogy nem vagyok olyan mint a többi lány a barátaid listájában, nem vagyok szebb mint az a kettő német csaj, vagy akár a lengyel lány ismerőseid. De attól még nekem is vannak érzéseim, amiket egyre jobban széttaposol. De elegem van abból hogy mindig miattad szenvedek! Ha egy rohadt SMS-t sem érek akkor miről beszélünk?-nevettem fel kínomban, majd újból meghúztam a ravaszt.

-Lív, fejezd be!-ordított rám, majd kikapta kezeim közül a játékpisztolyt. S eldobta azt, ami a földön szét is tört.

-Hé!-Ordított rá a biztonsági őr-

-Nyugodjon meg kifizetem-csitította le, majd vissza fordult felém.

-Miről beszélünk? Igen? Akárhányszor próbálkoztam mindig vissza utasítást kaptam. És lehet hogy megbántottalak, de akkor te velem mit csináltál? Azt hiszed én csak röhögtem az egészen ami köztünk történt? Nekem is kibaszottul fájt hogy mindennek vége lett érted? Állandóan azon vagyok hogy elfejeselek, de nem tudlak.  És igen, nem vagy olyan mint a többi lány ismerősöm. De ki mondta hogy én azt akarom?  Azért szerettem beléd mert más vagy! Azért tetszettél meg, mert te leszartad azt hogy én ismert vagyok! Nem izgatott! Most meg azzal jössz hogy nem értél egy SMS-t sem? Mindig többet értél a szemeben mindennél. Csak annyira vak vagy hogy semmit nem veszel észre. És annak hogy nem írtam oka volt!

-Oka? Mi elhagytad a telefonod vagy mi van?-flegmáztam

-Jaj fogd már be Lív! Kit izgatsz te!-nevetett valaki a hátam mögött. A hangjától az idegeim az egekben csüngtek. Alapból utálom, de Julie nem fog belepofázni a dolgaimba. Lassan felé fordultam

-Ha még egyszer belepofázol esküszöm megtéplek!-kiabáltam rá gúnyosan.-De tudod mit?-fordultam vissza Martinushoz.-Nem izgat!