Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Asszem észrevette...basszus...

Február 15. csütörtök.

Hát mit mondjak a Valentin nap is eltelt. Mondhatni életem legrosszabb valentin napján is túl vagyunk. Mármint csak közhasználatban. 

Mert egy rohadt nagy "seb" tátong bennem. Ami talán sosem gyógyul majd be. 

Már a suliban sétálgatok, és megmondom őszintén, nem sok tartotta hogy majdnem összeestem mikor felbukkant velem szemben a folyosón.

Mivel senkinek sem említettem a tegnap történteket, ezért egyedül sétáltam a büféig meg vissza mint szoktam. 

A büfés nőtől, kértem egy kakaós csigát, és egy kakaót. Fizettem, majd ezekkel a kezemben indultam a tanterembe. 

Mikor beléptem egy pillanatra lefagytam. Mert amint beléptem az első padból egy fürkésző/félő tekintetet kaptam. Amire össze szaporult a szívem, azt hittem ott nyomban végem. 

Mögöttem belépett az ofő így észbe kaptam, s gyorsan a helyemre siettem. Úgy süppedtem el a padban, mintha ott se lennék. Hirtelen kinyílt az ajtó. Egy végzős kb 2 méter magas srác jött be, s zavartalanul leült az ajtó felőli padsor második padjába, mivel az üres volt. Ő tök szokványosan terült ott ki. Mi pedig kórusban nevetni kezdtünk, miközben az ofő magyarázta nekünk a fölmerülő témákat.

-Najó elég. mi olyan vicces.-mi nem szóltunk semmit, csak szakadtunk a nevetéstől. Nem hiszem el hogy nem vette észre a magas gyereket a második padba. Jó, mondjuk nagyon kiterült, de akkor is. 

Még mindig nevettünk, mire a tanárnak elkerekedett a szeme. 

-Mucsa!!!-kiáltotta el magát-Nem hiszem el. A díszteremben is ezt csináltad velem! Fejezd be- ekkor még jobban nevettünk. A colos srác feje pirossá változott a nevetéstől. Majd nevetve a kijárat felé indult. De úgy tűnik meggondolta magát. Ugyanis megállt uta közben. Hirtelen megindult az ablak felé, majd kinyitotta. Kimászott az ablakon, s  vissza fordult. 

-Szotyi, tanárnő-biccentve mutatott egy békejelet. Az ofő bepipult, felpattant s idegesen indult meg a röhejtéma gyerek felé. Aki ettől "megijedt" vagyis azt tettette. Megfordult, s beszaladt az udvarra néző ajtón. 

Pár pillanat múlva megkíséreltem, hogy igyak a kakaómból. Aminek óvatosan letekertem kupakját. Majd azonnal vissza is csavartam.

-Larsen!!-kiáltott rám az ofő. Erre mindenki felém nézett. A tanárnő meg csak közeledett. Mikor a padomhoz ért, megfogta a kakaós doboz végét, s ki akarta rántani a markomból. 

-Dehogy adom oda. Vegyen magának.! Csak 200 forint-kiáltottam rá, majd húzig vonósat játszottunk. Ő maga felé húzta a dobozt, én pedig magam felé. S ezt folyton folyvást egymás után, megállás nélkül tettük. 

Míg meg nem unta, s rám hagyta. Vissza sétált az asztalához, majd folytatta az órát. 

-Szóval a továbbtanulás...-félbeszakította az ajtó hirtelen kivágása. Csongra lépett be az ajtón. 

-Ég az iskola!!!-ordította el magát.

-Csongra fejezd be! Hol voltál eddig. És a másik kettő?-itt gondolom Adamre és Nickre célzott. Az osztályunk három humorbogyójára, ha lehet így mondani. 

-De tanárnő, tényleg füst van, nem érzi?-kezdte be legyezni az ajtón a levegőt. Mi erre hangosan felnevettünk.-Gyertek már!-ordított ránk. Mi azonnal fellátunk, hogy megnézzük mit is csinált már megint ez a három. Mikor kiértünk a folyosóra, kitárt ajtók és ablakok fogadtak. A két fiú legyezték egymást. Majd a tanárnő utat tört köztünk

-Mit csináltatok?-célzott idegesen a füstre.

-Ne tessék aggódni!-lépett oda nyugtatóan Nick.-csak palacsintát sütünk-vágta rá egyből. Mikor pedig nekünk leesett hogy mit is mondott, egyhangúan tört ki belőlünk a röhögés. 

A füst pedig jót jelentett, rövidített iskola nap. Vagyis mehettünk haza. 

Megkértem Selmát hogy kísérjen el, ennek okát nem árultam el neki, de ellenkezés nélkül belement. 

-Annyira várom már az osztálykirándulást-ujjongott Selma. És pont a Gunnarsen család háza előtt mentünk el, ahol iszonyú nagy sürgés forgás zajlott a kocsi körül. Selma, nevetésével magunkra vonta a figyelmet.-Hova pakoltok?-Állt meg. Én se maradni, se várni nem akartam. Szóval csak tovább indultam.

-Kezdődik a turné-vágta rá Marcus. Mivan? Nekem ilyet nem is említettek. Egyből megálltam. Nem izgat ha hülyének néznek, de én most megfordulok, s vissza sétálok Selma mellé. Így is tettem. Utamat befejeztem a lány mellett, majd csak kérdően bámultam Mac-re. 

-Mi?-zavarodtam meg. De ezt nem akartam kimondani, csak kicsúszott.

-Kezdődik a Moments tour. Megyünk Európába.-mosolyodott el magabiztosan. De ezek a szavak, miért fájtak nekem ennyire?? Fogalmam sincs. 

-És mikor jöttök haza?-vágta rá Selma

-Márciusba lesz az utolsó koncertünk. Júniusig haza jövük, utána meg folytatjuk.-bologatott. Majd hirtelen kinyitódott a bejárati ajtajuk. Martinus lépett ki, sporttáskával a kezében. Abban a pillanatban befagyott lélegzetem. S csak lassan vettem a levegőt.

-Hát sok sikert-mosolygott Selma.-Neked is Tinus-nézett felé

-Mi?-tért vissza a cipője bambulásából-Ja kösz. 

-Menjünk már-ütöttem óvatosan Selma oldalába..

-Sziasztok!-köszönt el, de már ott sem voltunk. 

-Szóval ezt akarta elmondani. Ezért jött be.-huppantam le a szobámba a földre. Selma pedig csak értetlenül nézett rám. De nem válaszoltam neki semmire ezért inkább rám hagyta. 

Selma később lelépett. Én pedig egyedül voltam összezárva a gondolataimmal. 

Kimentem az erkélyre, mikor már rég aludnom kellett volna. A korlátnak támaszkodva bámultam kifelé. Lestem a csillagokat, majd egy ablakot. Amiben sötétség borult. Biztos már alszik. Kipiheni magát az útra. 

Csak ne így váltunk volna el. Megint!

Mi az szar....A lámpa felkapcsolódott abban a bizonyos ablakban. Hirtelen megláttam egy fejet aminek látta kor valami iszonyú érzés fogott el. A szívemet valami nyomta, de úgy mintha ki akart volna szakadni. Csak meredt ki az utcára, az ablak keretnek támaszkodva, nem szúrt ki. Én pedig csak őt bámultam. 

De mikor épp sóhajtottam, s majdnem feladtam hogy felém nézzen...felém nézett. Támasztotta fejét, mintha nehéz lett volna tartania. De én is ezt tettem. Egymásra meredtünk két távolságból. Ekkor beugrott a kiabálós jelenetünk. Mikor ő onnan én innen kiabáltunk. 

Ebben a pillanatban egy kosza könny siklott végig az arcomon, majd követte a többi. 

Asszem észrevette. Oké, megsemmisülök 1...2...3..

Kiegyenesedett, s elment az ablaktól...Nemár, gyere vissza....