Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Össze törte egy lány a szívét...

  -Mert, azt hallottam hogy a barátnőmnek szüksége van rám. 

-és hol az a barátnő, nem látom-kapkodtam mosolyogva fejem ide és oda...mire ő felnevetett.-amúgy meg hogy sikerült a teleportálás?-vontam fel szemöldököm mosolyogva

-a tizenegyedik emeletről jöttem le..nem Troforsból repültem ide-mire én össze ráncoltam homlokom-pár nap múlva koncertünk lesz a Spektrumban. Azért vagyok itt. Mondjuk ez után a repülő út után...ha belegondolok jobban esett volna az a teleportálás-egymásra néztünk s úgy tört ki belőlünk egyszerre a nevetés.

-Hé Lív találtam...-hirtelen egy hang kiabált oda nekem, az utca kanyarulatához kaptam fejem. Max állt ott..kezében valami kajával, s nem folytatta szövegét...asszem kiszúrta Martinust...Aki egyből elengedte kezem s felállt mellőlem. 

-És én még azt hittem tényleg bajban vagy.-arcát hirtelen gúnyos mosoly uralta. Majd úgy röhögött fel...-látom, most sem én vagyok az első akit felhívsz.-förmedt rám arcával, majd egy olyan "ezt nem hiszem el/leszakad a pofám" arckifejezéssel fordult el tőlem, majd megtorpant Max mellett

-Martinus ne csináld már-szóltam utána..de én is kiakadtam...ennyire nehéz bennem megbízni vagy mi van?

-Aha, jó-mondta ki, majd eltűnt az utca kanyarulatba. 

-Mit csináltam?-tette fel kezét védekezően Max

-Te semmit. Ő hülye-vontam vállat kicsit csalódottan. Úgy éreztem most süllyedek el..de nem..inkább csak dühös lettem. Nem hiszem el! Még én vagyok naiv??? Akkor ő mi a ********* nevezi magát? idejött aztán lelépett...mert meglátta Max-et. Komolyan miatta nem haverkodhatok egy fiúval sem? Jó hogy nem zavarja el az osztályt a közelemből. 

-Nem értem ezt a srácot-rázott fejet mire felnevettem

-hát még én-ráztam fejet gúnyos vigyorral, majd felálltam s megálltam Max mellett

-Most mi lesz? Haza megyünk és leülünk síros filmet nézni vagy haza megyünk és felzabáljuk a konyhát?-húzta el száját...mire nekem elkerekedett szemem-mi az? Ezt szokták a lányok ilyenkor csinálni nem?-vonta fel szemöldökét és reménykedett abban hogy nem mondott hülyeséget..

-együnk-nevettem el magam. mire ő elindult....feltételezem haza. És így volt...amíg elszidtam neki Martinust..addig haza is értünk. A konyhában folytunk két nagy tálcát...megpakoltuk őket mindennel amit csak találtunk...és felviharzottunk a lépcsőn..holt csendben tettük ezt, mivel épp a biztonsági őr szobája előtt haladtunk el...igen, itt még az is van....

A szobámban felhuppantunk az ágyra s a netet böngészve tömtük magunkba a soknak tűnő kaját.

(de mielőtt bármi is történne..ugorjunk át kicsit Troforsba.....pontosabban repüljünk Selma szobájába, Selma énjébe/szemszögébe)

Unottan görgettem a facebook kezdőlapot...valaki egy-egy vicces képet töltött fel magáról...amin még én is elmosolyodtam. Valaki szomorú idézeteket osztogat meg...én elrántom számat...de van itt minden horrortól kezdve a nyálas szerelemig....Na meg a hirtelen megszólaló telefonok is beleszámítanak...Telefonok?? Anyám a mobilom....

-Igen?-szóltam bele

-Nem-szolt vissza. 

-Haha..nagyon vicces Martinus...mit szeretnél?-

-Ki veszi fel a telefont úgy hogy "igen"???-úgy látom jót szórakozott rajtam

-Ennyi? mert leteszem-mondtam unottan, hisz semmi kedvem nem volt vele traccspartizni

-Nem, bocs-állította le magát-beszélnünk kell-mondta komolyan ami nekem fura volt. Velem akar beszélni? Hát akkor valami alvilági kurva nagy problémája lehet ha engem hívott

-mond-sóhajtottam nagyokat

-felhívott.-innen már tudtam hogy kiről van szó..Martinus csak egy emberről beszél ennyire feszengve..persze hogy Lívről-azt mondta össze veszett az apjával...és felpofozta...ő pedig elment sétálni..eltévedt...engem hívott...elmentem érte..beszélgettünk..aztán felbukkant egy srác..Lívet kereste...Ki volt az a gyerek?-mondta el egy szuszra. Én pedig csak tátott szájjal figyeltem.

-ööö. mi van?-ennyi jött ki a torkomból..teljesen ledöbbentem.

-miért engem hívott?-nyögte ki nehézkesen..asszem most történt meg...az évek alatt először...össze törte egy lány a szívét...