Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

De nem azt mondtad hogy már nem érdekel..???

Chris szemszöge..

Mikor beértük Martinust..már rátalált Bercelre. Felnyomta a falra...ami azért nem lehetett könnyű..Bercel végzős!!

-Martinus engedd el. Nem ér ennyit.-szólt oda Adam..Mire ő csak felnevetett

-De Lív igen-vágta rá lassú tempóban. Bercel próbált kiszabadulni Martinus marka közül de hiába ráncigálta magát..a másik fél meg sem érezte..Hát erre most mit mondjak? Ilyen aki puhány, na dehogy egy végzős...

-De nem azt mondtad hogy már nem érdekel?-gondolkozott el Adam...mire Martinus csak lassan oda fordította fejét. Olyan "mi van?" módon.

-Szerinted most itt lennék ha nem érdekelne?-forgatott szemet idegesen. Hát igen, Adam néha lefárasztja az embert. De mondjuk most tök jogos volt kérdése..Martinus sosem tudja mit akar..

-jaj de szép-bájolgott Bercel-hogy ide ne hányjak-gúnyolódott majd felröhögött.

-El akarsz még ma innen menni?-mondta gúnyosan Martinus. Mire a srác védekezés képpen tette maga elé két kezét. 

-ha lehet gyorsan rendezd le. Hahó, dolgunk van-pörgette az órája fedelét Adam..

-Mi?-szaladt fel Martinus szemöldöke. Én is kérdőn néztem rá-

-Ember Lív leesett a lelátóról, rémlik?-fogta fejét zabosan-

-Najó, Ha te nem versz be neki, akkor én fogok-dühödtem be teljesen. Gőzöm sincs mi lett velem. De még nagyobb gőzöm sincs hogy Martinussal mi lett. Vissza fordult Bercelhez, de nem  ütött be neki. Elengedte kezeivel. 

-Nehogy már elengedd!-kiabált oda Adam. Azt mondta amit gondoltam...hm..tud ez a gyerek.

-viccelsz velem?-fordult hátra nevetve. Majd vissza fordult, a még mindig mozdulatlan személyhez.-nem foglak megütni.-közölte váratlanul és lazán- De ha még egyszer megtudom hogy hozzá érsz, egy ujjal is, nem ezt fogom mondani. És most ne hidd azt hogy kedves vagyok veled-röhögött fel-nem, eszemben sincs. Csak megkíméllek pár ütéstől. Mert tudod-állt mellé s a vállára tette a kezét-Olíviának van egy legjobb barátja..aki fiú..és az a valaki ha ezt megtudja, neked annyi tesó..-sóhajtott mosolyogva-és hiába mész haza és zárod be az kis ajtódat, az a gyerek szét fog tépni-bolintott nagyokat-csááá-lökött rajta egyet, de ő vissza fordult s elképedve bámult vissza Martinusra..aki tényleg komolyan beszélt. Viktor szét fogja tépni Bercelt...Hm, remélem első sorból nézhetem.. :)

Olívia szemszöge..

Azt hiszem egész délután ki voltam ütve. Jól is hiszem. Furcsa módon a szobámban vagyok, későre jár, hisz teljesen besötétedett. A homlokomon van egy vizes törölköző..Gondolom nagyon beverhettem a fejem..mert nem emlékszek semmire. Csak annyira hogy Selmával valamiért siettünk a pályára..de hogy miért? kiesett..És onnantól minden egyes pillanat szintúgy. Furcsa módon anyu nem sürög-forog köröttem. Síri csend van az emeleten. Néha-néha apu horkolását lehet csak hallani, de azt is aligha. Levettem homlokomról a már meleggé forrósodott törölközőt, s letettem az éjjeli szekrényemre. Nem voltam fáradt. De ezen nem is csodálkozom. Szerintem átaludtam a fél napot. A friss levegő pedig hiányzik. Csak nem haragszanak meg ha felkelek, s kicammogok az erkélyemre. Felvettem egy kardigánt, felhúztam a papucsom, s nagy nehezen kinyitottam az erkélyajtót. Neki dőltem a korlátnak, s csak meredtem a sötét éjszakába. 

-Pihenned kéne, miért vagy fenn?-hallottam valakinek a hangját. Valaki...Olívia, a valaki alatt mindenki tudja kit értesz. Annyira még nem verted be a fejed hogy az ő hangját elfelejtsd. Ha jobban belegondolok, jobb lett volna jobban beverni a fejem...hátha az is kiesik..

-szerinted tudok aludni?-sziszegtem fel semmitmondóan. És azt hiszem cseppet sem érezte át helyzetemet...