Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Volt Gunnarsen, Nincs Gunnarsen.

-Megengedtem?-mosolyogtam felvont szemöldökkel célozva az előbbi incidensre

-jaj, tudom hogy tetszik-bizonygatta

-Az lehet, viszont neki kevésbé fog-céloztam a felénk közeledő Viktorra. Mikor közel ért hozzám szúrós volt a tekintete

-Értem..Szóval akkor ő a nyerő-flegmán szólított meg majd csalódottan bólogatva megfordult és inkább elsétált. Nagyon bűntudatom lett, és hogy miért? Megmondom az őszintét, nem tudom. Pedig nekem ő csak egy barát. De nem bírtam azt hogy elmenjen, nem hagyhattam így. Ránéztem Martinusra, és ő csak bólogatva engedte el a kezem. Egy nagy sóhajtással elindultam Viktor után. Aki szélsebesen távozott

-Viktor...várj már-többszörös szólításra végre megállt. 

-Száj le rólam jó. Elhitetsz velem mindent, most meg a Gunnarsen kezét fogdosod. Azt viszont meg kell hagyni hogy hihetően játszadozol.-Kiabált velem

-Nem játszottam csak....Nem akartalak elveszíteni. És ha elmondom hogy csak barátként nézek rád, tuti hogy így reagálsz és ott hagysz a francba. Mégis mit kellett volna csinálnom?-veszekedni kezünk

-Talán elmondani az igazat! De tudod mit megszoktam! Minden lány körülöttem erre a csicskára bukik. Mert ő a "hű de menő" Azt hittem te más vagy. Aztán meg rájöttem hogy ezt is beszoptam. Mint mindent. De legalább valamit megtanultam, ne hidjek egy olyan lánynak mint te. Ne érdemes.-Megfordult és elmenni készült

-De azt is meg kell hagyni, hogy te csak azért által velem szóba mert többek állítsa szerint én voltam a "legmenőbb csaj a suliban" nem igaz?-elkezdtem flegmázni

-Nem!-ránéztem-jó előszór tényleg, de aztán rájöttem hogy te több vagy mint aminek mondanak. Csak tudod, most már ahogy egyre jobban megismerlek észbe kapok hogy te is csak a lány vagy aki minden srácnak ugrik-felemelte a hangját

-Oké értem-megforgattam a tekintetem, és karba tettem a kezeimet-Akkor mond ki! Hogy Mi is vagyok szerinted! Mert bármit csinálok az már azt jelenti mi?? Hogy én mekkora egy olcsó k**va vagyok igaz? Gyerünk mond csak ki! Ha már ezt gondolod rólam! Gyerünk!-ő csak idegesen elfordította a fejét-Vagy ahhoz már nem vagy elég menő gyerek?-Kiabáltam vele, ő pedig csak nyelt. Már fordultam volna el hogy vissza menjek Martinushoz, aki még mindig ott ácsorgott a távolba. De egyszer csak éreztem hogy karomat hátra rántják, és a testem vissza fordul az előbbi irányba. Viktor csak bámult, nagyon közel volt. Majd egyszer hirtelen megérintette a kezemet, és megcsókolt. A hirtelen dolgoktól nagyon későn kapcsoltam hogy most mi is történik. Nem mondom hogy nem tetszett, de inkább csak azon kattogott az agyam hogy Martinus most mit hihet vagy érezhet. Egyáltalán itt van még? Mikor végre észhez tértem eltoltam magamtól Viktort, aki akkor csodálkozva nézett. Majd egy nagy mosoly ült ki az arcára. Én hátra tekintettem, és a szőke srác eltűnt. 

-Oké...Volt Gunnarsen, nincs Gunnarsen-nevetett

-Szóval most meg erre ment ki? Hogy őt legyőzd? Ch Barom!-egy pofon csattant az arcán, amitől elég érdekes feje lett. Én pedig leléptem, nem tudtam elképzelni merre lehet. És még én nem bíztam meg benne. Holott én csináltam rohadt nagy hülyeséget. Elveszítettem, és most biztos hogy örökre. Mikor minden végre jó lehetett volna. És én elszúrtam. Egyáltalán minek kellett ide vissza jönni? Ha nem jövök vissza nem történik ez. És nem okozok káoszt.