Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Téged és őt, titeket...

Volt már olyan hogy azt mondátok "ez életem legrosszabb napja"? Nah, nekem most jött el ez a pillanat..

Igaz az eleje még frankó volt, esküszöm boldog voltam..De ahogy a cselekmények úgy a hangulatok is változnak..

De eleve a Vasárnap s a kedvenc napom...nem térnék rá ki hogy miért...

-Szia-ordított rám egy hang..Hirtelen felugrottam..(ismét aludtam..mit is csinálnék reggel nyolckor) Mikor felültem az ágyamon..akkor esett le hogy este bealudtam..Miközben Viktorral videocseteltem. Vagyis ő bealudt..és ahogy hallgattam ahogy szuszog..én is bealudtam. Így egész éjszaka ment a hívás...(ha nem döntöttünk világrekordot a hívásidővel akkor semmivel.)

-Szia-dörzsöltem meg szemeim.-Meddig aludtál?

-Áh, most ébredtem-szinte látszott rajta a fáradság.-nagyon bealudtam?-túrt bele hajába

-egy perccel előttem-bólintgattam

-szuper-röhögött fel-és Ő nem keresett?-ismét ez a kihangsúlyozás...ki mást is jelenthet az "Ő"

-tegnap idejött..beszélni akart, de aztán nem lett végül belőle semmi.-vontam vállat nagyot sóhajtva

-elküldted?-mosolygott

-Nem én-ráztam fejet-az apám-

-bírom-nevetett fel

-Hát én kevésbé-

-Figyelj Lív, bármennyire is szeretnéd, én nem tudom az ő pártját fogni. Nem bírom azt a gyereket-támasztotta meg fejét unottan

-nem is várom-röhögtem fel

-attól még hogy azt mondja szét van esve, nagyon is elvan-bolintott szemtelenül

-nem izgat-hunytam le szemem hosszasan...Oh ez a hazugság...

-nem izgat?-kérdezett vissza

-De-böktem ki lazán. 

-Értem-dörzsölte meg szemeit-tehetek valamit?

-csak..-félbeszakított

-csak szóljak ha becsajozott..vettem-csettintett majd szemet lehunyva bolintott. Én pedig ledöbbentem. Honnan tudta hogy ezt akarom kérni?? WTF?

Dumáltunk még kicsit  aztán kinyomtuk. Viktor, erősen koncentrált arra hogy meglegyen a 24 óra, és lám meg is lett..

Nagy nehezen össze szedtem magam, s kimásztam az ágyból. Felöltöztem..tütürütrütrü..sorolhatnám, amit minden reggel csinálok a készülődéshez.

-jó reggelt-köszönt Elisabeth akivel össze találkoztam a folyóson. 

-Neked is-magamra erőltettem egy jó pofizos mosolyt..(örök specialitás) Aztán elváltak útjaink. Én a konyhába igyekeztem..ő pedig a munkába. De azért egy szóra még megállított..mért ne tette volna bahh..

-Mit szólnál ha délután elennénk kisit vásárolni, lecserélnénk ezeket a szörnyű flanel ingeket..a sportcipőid helyet pedig vehetnénk magassarkúkat..-mosolygott tényleg valódian, s kedvesen (Habár szerintem a fél feje nem is valódi)

-Nekem ezek tökéletesen megfelelnek, köszönöm-mosolyogtam..még hogy én magassarkú meg bla bla bla...na persze.. Kikerültem s betörtettem a konyhába..Max épp álmosan keresgélt a hűtőszekrénybe, vagy csak aludt? Állva? A hűtőt támasztva? Hm..végül is, megeshet..

Kikaptam a fiókból egy croissant, majd leültem az asztalhoz. 

-Élsz még?-kérdeztem rá, de semmi válasz. Csak dermedten állt a hűtő előtt..én pedig késztetést éreztem arra hogy az előttem lévő gyümölcstálból kikapjak egy narancsot és hozzávágjam. Hát ez meg is történt. A gyümölcs a derekát érte el, pontosabban a köntöse övét. Mire felhorkantott s azonnal felegyenesedett.-jó reggelt-kiabáltam rá, mire felém kapta fejét

-nagyon vicces-gúnyolódott, majd becsapta a hűtőajtót

-Meddig voltál fenn tegnap? Nyúzott vagy-próbáltam hergelni kicsit viccesen. Tudom hogy a humor nem az én asztalom, de na. Egyszer nekem is lehet.

-hajnali hatig-mondta ki lázadva-vártam az új Fifa játékot. Hogy elsőként tudjam megvenni. Erre nem másnap lesz. Én pedig fenn maradtam a semmiért-dühöngött. Én azonnal nevesben törtem ki.

-Ms Olson.-lépett be a konyhába a személyzet egyik tagja. Enyhén félbe szakítottam

-Nem Olsen.-ráztam fejet makacsan-Olívia Larsen-bólintottam. 

-Elnézést. Kisasszony, vendége érkezett. A hölgy sürgősen kíván beszélni önnel. Még az édesapja szavára sem hagyja el a telket-vázolta lazán a fess férfi

-rendben, egy pillanat-sóhajtottam nagyot. Nem hiszem el hogy megint itt van, mit akarhat? De miért hölgyezteti magát? Ez bolond!

Össze szedelőzködtem, készültem kidobni a péksütim csomagolóját, mikor egy kéz nyúlt elém. Gyorsan felnéztem, Erika keze nyúlt a szemétért.

-Hagyd csak.. Ez az én dolgom-legyintett

-én is ki tudok dobni egy papírt-emeltem fel, majd össze gyűrtem markomban a csomagolást. Max elkerekedve figyelte hogy mit csinálok. Csak annyit hogy nem vagyok elkényeztetve. Ki tudok dobni egy papírt, és el tudok takarítani magam után, segítség nélkül is köszönöm. Nekem nem kell ez. Sarkon fordultam s kiléptem az bejárati ajtón. Aztán jobban leesett az állam mint tegnap. A füvön tényleg egy lány állt,  Edwarddal szemben. Mutogatva ordibáltak egymással, felváltva.

-Selma?-ráncoltam össze szemöldököm, még mindig nem tudtam elképzelni hogy kerül ide. Ő felém kapta fejét, majd újra Edwardra nézett.

-Nah őt szerettem volna. Köszönöm a semmit. Tata!-ordított rá, majd megindult felém-Lív!-hangjából egyből vissza vett s sipákolva futott felém. Én pedig vigyorogtam minta tejbe tök. Egy hosszú ölelkezés után. Már illett rákérdezni.

-Mit keresel itt?-mosolyomat még mindig nem tudtam lezárni. Beletúrt hajába, majd elkomorodott arca. Kis idő után megszólalt

-Jah. Csak meglátogattalak. Aha, igen-hihetetlenül vékonnyá változott hangja. És ez csak akkor ilyen ha..

-Most hazudtál?-röhgötem el magam. Mire meghúzta száját amolyan "ez ciki" módon.-mit tiktolsz, na kivele-

-Mi? ha azt mondom sürgősen beszélnünk kell mert nem telefon téma, akkor miket gondolsz?-méregetett komolyan

-valakit elütött a kocsi, valaki kórházban van, a Juventusz vesztett egy meccset, eltörted a telod, elszakadt a kedvenc ruhád, letört a körmöd, betemetett a hó, megfagytál, neked ment egy szarvas vagy épp egy medve..ennyi, nem tudok másra tippelni.-mire ő elmosolyodott

-A legfontosabbat hagytad ki-bolintott. Kedvesen beszélt.  Mire én kérdően fürkésztem-Téged és őt..Titeket...