Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłł

Tudhattam volna.

Én hülye tovább mentem. A foci pálya oldalánál voltam. Tényleg ott volt. Csak egy potya utas társaságában. Julie a közelébe került. Ott jópofázott. Egy dolog van amit mindennél jobban utálok. Mikor rámásznak a pasimra. Az biztos hogy az a ribi nem teszi most zsebre amit tőlem kap...De valaki megzavarta sürgős indulatomat. Megijedve tekintettem hátra. Viktor volt az.

-Nem mehetsz oda-szoritotta meg karomat

-Mi van? Engedj már el!!-válaszoltam neki idegtől kifeszülve

-Nem. Csak nézd-rázta meg a fejét bunkón

-Aha szóval ti ezt kiterveltétek. Mind a kettőnket ide hívtatok? De mit is vártam, mind a ketten szánalmasak vagytok.-nevettem kínomban-miért is hittem hogy mi jóban lehetünk. Egy barom vagy-néztem bele a szemébe gyűlölködve. Nem mondott semmit. Majd sóhajtva elengedett.Én csak értetlenül rá néztem-Most mi van?-érthetetlen volt a helyzet. Oda állt mellém, majd Julie felé tekintett, aki próbálta megtörni Martinust.

-Julie!-kiabált neki oda-Én ezt nem csinálom, old meg ahogy akarod.-rázta meg a fejét a srác. Majd felém nézett.-Sajnálom-majd elment. Én lassan oda sétáltam hozzájuk

-Örülök hogy csatlakozol-nézett rám Julie lenézően. 

-Ch tudsz te örülni akárminek is.-néztem végig rajta gúnyosan. Martinus nem tudott beleszólni, nem hagytuk. 

-most nincs itt apuci, anyuci hogy megvédjen. Inkább fuss el. Gyáva-köpött egyet a földbe

-Fúj-nézett undorodva Martinus. Én erre csak felnevettem

-Legalább előtte ne égesd le magad könyörgöm-nevettem.

-tényleg ez a lány kell neked?-lépett oda Martinushoz. Manipulálni próbálta-egy ilyen jött ment a fővárosból?

-Te is tudod hogy ez nem igaz-ráncoltam össze homlokom

-hát persze hogy tudom-pillantott megelégedett mosollyal. Majd közel jött és a fülembe suttogta-de ő nem biztos-kacsintott. Martinus csak meredt maga elé, a magas hóba.-na jó Martinus, döntened kell.-kerülte meg. Martinus csak egy irányba kapta a fejét,mikor oda néztem mozgott egy fa a távolban. Valaki volt ott. Martinus csak oda állt Julie mellé majd rám nézett

-sajnálom-nyögte ki nagyot nyelve. Abban a pillanatban semmit sem értettem. Most mi van?

-na látod. Engem választott úgyhogy te most leléphetsz.-csak gúnyosan ránéztem Martinusra, aki lehajtotta a fejét. Vettem a lapot. Nem kellek már neki. Ezt így egy szóval tudatta is. 

-Most nem is tudom melyikőtöket sajnáljam. A szörnyellát, vagy az elkényeztetett popsztárt-fintorogtam. Mert belül rohadtul fájt. Megbíztam benne. Azt hittem valami komolyá vált köztünk. De tévedtem, pofára ejtett. Úgy dobott el mintha nem számítottam volna neki semmi, de lehet ez így is van. Csak jól színészkedik. Túl jól. Én pedig már azt hittem tényleg szeret. De nem, csak valamiért jó voltam neki, vagy kitudja. Éreztem hogy mennem kell. Homályosodni kezdet látásom, könnycseppek gyülekeztek a szememben. Bele néztem Martinus szemébe, majd elfordultam és elsétáltam

-Olívia!-szólalt meg. Nem fordultam meg csak mentem tovább. Tapostam a havat. Mikor elértem a focipálya területéről. Megadtam magam. Kitört belőlem minden. Olyan sújt érzetem, amit még soha. Az eső esni kezdett. Remek. Behúzódtam egy épület kilógó tetője alá, ott pedig leguggoltam. Hátam egyenesen támaszkodott a falhoz, lábaim behajlítottam. Kezeimet pedig csak az esőre tettem ki. A szemeim sírtak. Megtörtek. Csessze meg Maritnus, hogyha ez kell neki. Tudhattam volna. Selma mondta hogy nem jó ötlet megbízni Martinusban, az új tárassága miatt, de természetesen nem hallgattam rá. És most hol vagyok ez miatt, hol tartok? Lecsúszva guggolok egy bolt falánál. Nesze neked ünnepek.