Hatalmas csattanás...

741 67 12
                                    


  -hát te mit csinálsz ott kint?-hallottam meg hirtelen a hátam mögül egy hangot..Mit ne mondjak összerezzentem egy kicsit. Kicsit? Majdnem úgy felugrottam, hogy szerintem simán lezuhanhattam volna, a korláton át.

Mikor hátra pillantottam, megnyugodtam. Anyu lépett közelebb és vizsgálgatta kint létem

-Ugyan már...-gúnyos mosoly, ült ki arcomra-te is tudod hogy nem vagyok beteg.-dobtam le magam mellé a laptopom, lábaimat felhúztam majd kezeimet arra támasztottam. Anyu hirtelen egy párnát dobott le mellém, majd leült arra. 

-Ő a baj?-mutatott lefele. Én pedig csak lassan bólogattam. 

-Nem is az hogy hiányzik. Csak egyszerűen el akarom felejteni, de nem hadja.-sóhajtottam reménytelenül. 

-És ha megbeszélnéd vele a dolgokat?-karolt át anyu oldalról

-De, persze. biztos osztaná az ötletet-tettem szemrehányást-miután ő dobott, miután ma kijelentette hogy felejtsük el az egészet-törtem ki méreg hatásba

-De az jó nem? Elfejetitek, vagyis újra?-próbálkozott mosolyogva

-De nem azt!-csaptam a homlokomhoz-az egészet-hadonásztam kezeimmel. 

-Oh-törtem le azonnal jókedvét.-Akkor csak gyere le. Apád biztos örülne-mosolygott kedvesen.

-Deh..inkább haza menekül.-nevettem el magam kínomba-nem hozom kínos helyzetbe

-Akkor menjen csak.-legyintett anyu.-vagy-csillant fel tekintete...esküszöm mint egy rossz gyerek..-tartsunk sunyi vacsit a konyhába. Nah gyere..felrántott a földről, majd válaszolni sem hagyott Levonszolt a lépcsőn. Mivel másképp amúgy se jöttem volna le...Ch anyák....Tudják ezek mi kell a lányuknak..

Anyu óvatosan betessékelt a konyhába, míg kb mindenki minket nézett az étkezőből.

-Beteg..Nem hagyhatom egyedül-kamuzott hihetően anyu. Mivel mindenki kedvesen biccentett felé. Vagyis gondolom majdnem mindenki. Bementem a konyhába.

Én leültem a pulthoz, míg anyu a sütőnél babrált. Egy tepsit tartott kezében mikor megfordult. 

Azt letette a pulton lévő alátétre. Az étel illata azon nyomban megcsapta orromat. 

Igazából nem is tudom mi lehetett az. De egész finom volt. 

A sunyi vacsink anyuval elég jól sikerült. Ő később néha-néha kinézett , hogy ne tűnjön vendég lerázásnak a dolog. Mikor visszajött állandóan beszámolt a tudjátok kiről. Pedig nem kértem. Tudja ő mi kell nekem. 

-Zöld ing. A haja szétment. Az illata nem túl jó. Ha engem kérdezel botrányos-alázta le négyszemközt "őt"

-Aj anya, tudom hogy milyen. és ebből mindegyik az ellentéte.-kortyoltam bele a narancslémbe. Majd hirtelen a konyhaajtó kinyitódott. Gerd Anne lépett be. Majd leült mellénk. Anyuval ezt szó nélkül követtük szemünkkel. 

-Tényleg beteg?!-vonta fel szemöldökét gyanakodva. 

-Igen!-vágtuk rá egyszerre anyuval hangosan

-Najó igazából nem-leplezett le anyu azonnal

-Anyu!-förmedtem rá. Mire picit össze húzta magát.

-Ennyire megbántott?-vonta fel szemöldökét Gerd Anne. Én csak némán bámultam magam elé, nem terveztem válaszolni. 

-Ki és hol?-lépett be azonnal a konyhába Paula. Így már kettő kíváncsi tekintet kerestem velem a szemkontaktust. Nem mintha annyi közük lett volna hozzá. 

-Miért kellett otthagyni a fiukkal?-lépett be Emma..Hu kezdünk sokan lenni. És egy olyan témát feszegetnek ami kétlem hogy bármelyikőjükre is tartozna.

-Inkább felmegyek-sóhajtottam. Majd felkeltem. Kirontottam a konyhaajtón, az étkezőből minden tekintet felém irányult. Rápillantottam Martinusra, végig néztem rajta. Majd maradék erőmet összetartva megfordultam. A telefonom pedig épp ebben a szent pillanatban kezdett csörögni a farzsebembe. Így még több tekintet rám szegeződött. Szuper. 

Előkaptam a telom, majd félre vonultam a lenti fürdőbe. 

Ismeretlen szám..Sok szám...Aj fel kéne venni.

-Igen?-szóltam bele haloványan mégis erőteljesen

-A házatok elé. Most!!-hallottam meg  a hangját a készülékbe. A gyomrom össze szorult, miért csinálja ezt velem. 

Óvatosan kikukkantottam, de már nem ült az asztalnál. Vissza húztam fejem, majd egy nagy sóhajtás hagyta el számat.

-Minek? Hogy megint kiossz?? Hát kösz inkább kihagyom-a készüléket pedig kinyomtam. Ne zaklasson már. Ő mondta felejtsük el, hát akkor felejtsen el. 

Ne hívogasson, ha egyszer nem vagyok fontos neki.

Beletúrtam hajamba, majd kiléptem a fürdőből, jobbrafordulás s felindultam a lépcsőn. Az utam a szobámba vezetett, hova máshova.

Lehuppantam az ágyamra, az éjjeli szekrényemről dühömben leszedtem egy könyvet, és olvasni kezdtem. 

Majd kis idő elmúlásával észre vettem, hogy igen csak nem tudom letenni. Még a folytonos zörgés hallatára se. Mert a hangok szerint a jég potyog a tetőről. Majd egy hatalmas csattanás...

Az új táncos (MarcusandMartinus f.f) łłłBefejezettłłłWhere stories live. Discover now